Az Alpha Wolf nekem az a zenekar, akiknek mindig meghallgatom az új dalait, mindig eldöntöm, hogy meghallgatom az albumaikat, és sose lesz belőle semmi. Ez terveim szerint megfog változni. Ugyanis a Sucks 2 Suck meggyőzött róla, hogy ők egy kötelező hallgatni való. 

Az ausztrál metalcore csapat a legendás Ice-t-vel készült dala a közelgő lemez második szinglije. Az ikonikus rapper nem sokat tesz hozzá a dalhoz, amit én sajnálok, mert szerintem működött volna, de így is rohadt jó ez a dal. A nótához készült klip is tetszik, szerintem nagyon jól ötvözik a komolyságot a komolytalansággal. 

Az új lemez címe amúgy Half Living Things lesz és április ötödikén jelenik meg és 12 dal lesz rajta. Én már nagyon várom, biztos, hogy lesz róla cikk. Ha tetszett ez a dal, ajánlom, hogy te is pótold be a zenekar diszkográfiáját, ugyanis én is ez fogom tenni. 

A modern metal egyik legnagyobb éllovasainak, a Bad Omens-nek idén fog megjelenni egy albuma Concrete Forever címmel, ami a 2022-es Death The Peace of Mind kibővítése lesz, így az azon a lemezen szereplő dalok remix-ei, akusztikus változatai és olyan közreműködések lesznek mint a V.A.N

Ez a zenekar egyik legkülönlegesebb dala, ugyanis az énekes Noah Sebastian nem énekel benne, mert ő csak a dalírási folyamatokban vett részt, ének téren mindent Poppy csinál. Én nagyon szeretem mind a kettőjüket, így nagyon örültem ennek a dalnak, nem mondom, hogy így rosszabb lenne mint Noah-val, de azért az eredeti énekes is tudott volna dobni a nótán. 

Nekem-ba  személy szerint tetszett a dal, engem is meglepett, hogy csak Poppy énekel rajta, de mivel én a Bad Omens rajongókkal ellentétben nem vagyok szerelmes Noah-ba, így én nem mondom azt rá, hogy mi ez a szar, mert képes vagyok értékelni a zenekar munkáját is, és itt van is mit, mert elképesztően rohadt jó lett a dal zenei része. 

A számhoz készült klip is elég jó lett, érdemes megnézni. És ha nem ismernétek Poppy munkásságát neki is nézetek utána, mert megéri. Nem modom el előre, hogy milyen zenét játszik, egyrészt mert szerintem ő se tudja, másrészt pedig azért, mert szeretném, ha meglepne, hogy milyen jó és morbid tudnak lenni a dalai. 

A magyar csapatot én ma ismertem meg, a Rozsdagyár cikke miatt, és úgy érzem, hogy róluk nekem is írnom kell. Az ő cikkükeben a zenekart az indusztriális műfajba helyezték, én úgy tudtam eddig, hogy az indusztriális metalban vannak ilyen gyári hangok, itt nincsenek, de durvulás az van bőven, így én deathcorenak nevezném. 

A dal 1:50-es futam idejével nem nevezhető hosszúnak, de rövidnek igen. Tehát rövid és tömény. Kevesebb mint két perc alatt is szétrombolják a füleket, de egy refrénnek mondható rész is van benne, ami elég jó. Egy szóval tökéletes. 

Az autarch amúgy egy dal a zenekar bemutatkozó EP-jéről, ami nem tudom, hogy kijött-e már, vagy most fog jönni, de mindenképpen várós, vagy bepótlandó, mindenkinek. Na pá!

Az Invent Animate miután kihozta tavaly az egyik legjobb progresszív/metalcore albumot, most is erősen nyitja az évet, hiszen új dalt hoztak ki Sleepless Deathbed néven.

A szám inkább a durvább Invent Animate kiadványok közé tartozik. Nem laca-facázik, és egyből belevág a pusztításba, és megsem állnak a füleink terrorizásával a refrénig, ami 0:57-nél kezdődik, és 1:34-ig tart. Onnantól pedig megint durvulás van. Eszméletlen jó ez a dal és kíváncsi vagyok, hogy mennyi ideig fog tartani nekik a következő album megírása, remélem, hogy azért három évig dolgoznak rajta. 

Hallgassátok meg, szerintem megéri, na pá!

Az ohioi modern metal zenekar január tizenkettedikén hozta ki az új EP-jét Vol.1 néven, amin a 2023-ban megjelent három dal (Divide, Left Behind, Forgotten) kapott helyet, és tegnap pedig kijött a Closure című daluk, amivel egy időben bejelentették a következő EP-t, meglepő módon Vol.2 lesz a neve és Május 3-án jön ki. 

A Vol.1-en szereplő három dal mind különbözik egymástól. A Divide jobban hasonlít a Swan Song című albumuk stílusához, ami jó, de nyilván vótmá kategóriába esik. A Left Behind az még tovább popposítja a zenekar stílusát, de mégis egy rohadt jó dal, sőt 2023-ban megjelent dalok közül a Left Behind volt az egyik kedvencem. A Forgotten pedig a brutális dal. Könyörtelen breakdownal és nagyon kevés tiszta énekkel. A három dal közül számokban a Forgotten emelkedett ki legjobban, de szerintem a Left Behind jobban megérdemelte volna. 

A Closure a Left Behind-hoz hasonlít a legjobban, ugyanis van benne egy rohadt fülbemászó refrén, és nem az a tipikus modern metal/metalcore dal, inkább poppos mint durva, és ebben se veszi elő Landon Tewers a Sam Carter szerű dallamos ordításait, de attól még nagyon jó.

A zenekar korábbi anyagait szeressétek (opcionális) és hallgasátok (kötelező) a Vol.2-t pedig várjátok, mert szerintem nagyon jó lesz. Na pá!

Régen foglalkoztam már a kedvenc kiadómmal, az Arising Empire-rel, de ma végre a zenekaraik aktívak voltak, annyira, hogy két dalt is kidobtak.

Az egyik a Sable Hills nevű japán metalcore zenekar Odyssey című dala, ami inkább a metalcore hagyományosan irányába húz, a kiadótól szokatlan módon.

A másik pedig a német DEFOCUS zenekar új dala, a flatlines. Szerintem ez a dal egy jó modern metalcore dal, minden meg van benne aminek kell, mélyre hangolt gitárok, brealdownok, csak egy valami hiányzok belőle, ez pedig nem más mint a rohadt nagy refrén. Így refrén nélkül is jó a dal, sőt még különlegesebb is. Nekem se hiányzik az éneklős rész a nótából, csak mivel a mostani metalcoreban szinte elengedhetetlen, így gondoltam azért azt fontos megemlíteni, hogy itt ilyen nincsen.

A zenekarnak egyébként március elsején jön ki új albuma, amire szinte biztos, hogy ráfogok menni, és cikk is fog belőle készülni. 

A budapesti punk rock zenekar a tőle megszokott színvonalat hozta az új dalával. Fülbemászó dallamok, a kormányt zseniálisan kritizáló, szórakoztató szövegek egy rohadt jó klippel megtámogatva.

Most őszintén nem tudom, hogy ez a dal albumról van, vagy sem, de az biztos, hogyha a zenekarnak kijön egy új albuma, vagy még egy dala arról én befogok számolni, mert ők mindenképpen megérdemlik. 

A Dayseeker zenekar 2022-es Dark Sun című albuma az előző évem háttérzenéje volt. Szinte állandóan azt az albumot hallgattam, és erről a lemezről hozott ki egy klippet a kaliforniai post-hardcore/modern metal együttes. 

 A Rory Rodriguez álltal vezetett csapat hozza a formáját, nem annyira metal, hogy modern metalnak nevezhessük, és nem is 100%-ig szinti pop. A Dreamstate az egyik kedvenc dalom az albumról, így örülök, hogy lett ennek is klipje, de most már várnék egy új dalt tőlük, és nem csak a két évvel ezelőtti lemez dalaihoz kihozott klipeket.

Mivel tegnap volt vízkereszt napja, amikor ugye szokás leszedni a karácsonyi díszítéseket, így mindenki visszagondol egy kicsit a múltba, így én is úgy gondoltam, hogy vissza megyek 2023-ba és elhozok még 5 albumot, amit csak a idén, vagy a lista megírása alatt halottam, így esélyük se volt felkerülni az év végi listára, de szerintem megérdemelték volna. Kezdjünk is bele. 

Számomra mindig hatalmas ünnep az ami tegnap történt, ugyanis a Bring Me The Horizon új dalt adott ki. Ez már a hatodik dal amit kitettek, és az állítólag január 12.-én érkező EP, állítólag nyolc dalos lesz, de lehet újraírják az összes dalt amit még Jordan Fish-el írtak. Ki tudja (szerintem még ők sem). 

Hiába a nagy öröm, azért most volt mögötte egy kis rossz érzés, ugyanis a BMTH sikerének egyik legnagyobb alakja, Jordan Fish szintis kilépett a zenekarból, ez ugye azért rossz, mert nem csak az elektronikát kezelte ő, hanem segített a dalírásban is, ha jól tudom producerkedett is és még énekelt is. Szóval egy eléggé fontos embert vesztett el a zenekar, de ehhez képest ez egy elég jó dal lett. Méf nem fogott meg annyira, mint az előző öt dal, de ennek a hátterében az is állhat, hogy a Kool-Aid-et még "csak" négyszer hallgattam meg, és a többit nagyon sokszor. 

A dalban van durvulás, hörgős verze(!), de az új korszakos Bring Me hatások is megtalálhatóak benne. Nagyon jó dal, és elérte, hogy még jobban várjam az EP-t. Na pá!