A debreceni metalcore/post-hardcore zenekart a tavalyi EP-jükkel ismertem meg, ami nagyon tetszett, sőt az Újra még az év végi listám közelében is ott ólálkodott, de végül nem került fel rá, de ha csináltam volna a 2023-as év dalairól listát, a Néma Nemzedék biztosan kiemelkedő helyet foglalt el volna rajta.
Az új dal egy kicsit tovább fejlesztette az EP-n hallottakat, és visszatértek a screamek is, igaz csak csekély mennyiségben, de szerintem ez a dal nem is igényli azt, hogy szarrá legyen kiabálva. A zenekar amúgy egy új albumot is bejelentett, még sajnos nem tudunk róla semmit, de én már nagyon várom és ha kijön valami infó róla, majd írok róla. Addig is hallgassátok a dalt és a zenekar korábbi munkáira is megéri ráhallgatni.
A brit metalcore zenekar olyan dalt hozott ki, ami miatt megszerettem a metalcoret. Ugyanis a klip és a zene hatására olyan dolgokat kezdek el érezni, amit amúgy nem is érzek.
A To The Flowers-höz készült videó, ami már egy kisfilm rohadt szép és egyben szívszorító is és a zene meg a színészi munka hatására én is érzem azokat a dolgokat mint a videó főszereplője, ami szerintem egyszerűen csodálatos és ezt szeretem igazán a zenében.
A WSS zenéjét én eddig nem követtem, csak az Oliver Sykes-al közös dalukat hallgattam meg egy párszor. Az tetszett, mert amit Olivér csinál az nekem tetszik. De ez a dal alapján, elkezdtem várni a While She Sleeps új albumát, a SELF HELL-t , ami március 15-én érkezik.
Hatalmas örömömre jön a Dayseeker akusztikus albuma április 19-én, amire én már nagyon régóta várok sőt vágyok. A Rory Rodriguez által vezetett csapat már eredeti verziójában is nagyon lélek simogató, de így egy zongora és akusztikus gitár kísérettel még közelebb érezhetjük magunkat Rory-hoz, amit én rohadt jónak gondolok, főleg így, hogy a Dayseeker zenéje a 2023-as évem állandó háttérzenéje volt és szinte állandóan ők szóltak a fülesemben.
A másik állandó szereplője a fülesemnek a Beartooth zenekar volt új albumuk okán, akiknek történetesen Caleb Shomo az énekesük. Így amikor megláttam, hogy ez a két ember (Rory és Caleb) egy dalban szerepel egyből izgalmi állapotba kerültem és rögtön meg is hallgattam az amúgy egyik kedvenc Dayseeker dalomnak az akusztikus verzióját. És nem kellett csalódnom, ez az átdolgozás úgy ahogy van tökéletes.
Az album címe amúgy Replica lesz, és a legutóbbi két album (Sleeptalk, Dark Sun) dalai közül válogattak, és egy elég szép sláger válogatás sült ki belőle, mert a track list-en rajta van a Sleeptalk album címadója, a Without Me és Neon Grave is.
A Kies lemeze tavaly az egyik kedvenc albumom volt. Erről az albumról hoztak ki egy új klipet. Hiába az örömöm az új klip miatt, de a dal nem túl boldog okból jött létre, ugyanis ma van Siklósi Örs-nek, az AWS zenekar énekesének (mondjuk szerintem nem kell őt bemutatni) a halálának évfordulója. Erről már én is megemlékeztem tavaly, ami egy elég érzelmes cikk lett. (el lehet olvasni: itten)
Régebben amikor hallgattam ezt a dalt, akkor is sejtettem, hogy nem túl vidám dologról szól, eszembe jutott Örs is, de ez ma bizonyosodott be, hogy ez a számomra legendás énekesről egy megemlékezés. A klip is egyszerű és nyers, ami ha egy ilyen dologról szól a dal, akkor ez szerintem el is várt.
A dal nem egy átlagos Kies dal, mert nem pörgős punk rock, hanem egy akusztikus dal, nem is annyira pörgős, van benne egy jó gitárszóló is. Koncerteken biztos siratós dal lesz, remélem egyszer áttudom élni.
Remélem senki se felejtette el, hogy a szombathelyi punk rock zenekarnak,, a GreatEscape-nek jön az új kislemezük Nulladik Fejezet címmel. Ha bárki megfeledkezett volna róla, most tettek róla, hogy eszünkbe jusson, mert kidobták a második szinglit az EP-ről, Mi Mesénk címmel.
A zenekar szövege eléggé szerelmes hangulatú, ami így Valentin nap közeledtével elég aktuális. Nekem személy szerint tetszik ez a dal, a szövegbe találtam számomra érdekes dolgokat, de eltudtam ezeket engedni. Az első szingli a Fény nekem jobban tetszett, de ez a dal se vette el a kedvem az EP-től, sőt még jobban meg is hozta!
Egy nagyon régi rovatom a Havi Hatos, amiben egy adott hónapból hozok három olyan albumot amit én hallgattam, és három új megjelenést. Mivel januárban nagyon sok zenét hallgattam és számomra érdekes új albumok is voltak, így már biztos voltam benne, hogy most kell visszahozni ezt a rovatot. Kezdjünk is bele!
A post-hardcore zenekarról már volt kettő cikkem, valamint listákban is szerepeltek már, így mondhatni állandó szereplői a blog életének, és emiatt már tudhatjátok, hogy 2022 márciusában egy nagyon megrázó dolog történt a bandával, ugyanis KeatonPierce énekes elhunyt.
Eme szomorú esemény óta már kihoztak egy új dalt, amiben még félig Keaton énekelt a másik felét pedig Telle Smith a The World Alive-ból, és most még egyet Control címmel. A Control-t már teljes egészében Keaton énekli, és így még jobban szívbe markoló, mert ez a szöveg se boldog, és olyan szar tudni, hogy pont amikor már úgy nézett ki, hogy rendbe jön az élete, akkor hagyott itt minket. A dalhoz készült klipben Whit Flint készíti el azt a festményt, ami az album borító lesz. Mert bejelentettek egy új albumot is, ami nyolc dalával lehetne EP is, de mivel pont az EP és az album határán van így annak hívják aminek akarják, és ezért én is így teszek.
Az új EP címe For Keeps lesz és március nyolcadikán fog megjelenni. Három dalon lesz vendég és a többi 5-ön Keaton fog énekelni. Szerencsére nem csak ennyi infónk van róla, hanem teljes track list is, szóval le is írom nektek:
Novocaine (feat. Bad Omens)
Disappear
Hurt Reynolds
Hopeless (feat. Telle Smith)
Heavy Hearts
Control
Designer Decay (feat. Cane Hill)
They Don't Even Know
Hiába a nagy öröm az album miatt, azért van bennem egy kis keserédesség is, ugyanis ez lesz az utolsó TCTT megjelenés, ami megérthető, mert Keaton nélkül amúgy se lenne ugyanaz, hiszen ő írta a szövegeket, és a dalok nagy részét is, meg azért a hangja is elég ikonikus, és megértem, hogy nem könnyű ezután felállni, és azt sem egyszerű elfogadni vagy megszokni, hogy más énekes van a zenekarban, se a zenészek, és se a rajongók szempontjából. Szóval izgatottan várom az albumot, ami biztos, hogy jó lesz, így ismeretlenül is rámondanám, hogy év végi lista felkerülésre esélyes.
A legendás amerikai punk zenekarnak idén kettő fontos albuma évfordulós lesz, név szerint a Dookie, ami február elsején lesz 30 éves és az American Idiot, ami szeptember 21-én lesz 20 éves. Emellett még egy új albumot is kihoztak január 19-én. Ennek a három albumnak nem akarok külön cikkeket (pedig megérdemelnék), de egy hosszú cikk keretein belül mind a háromról írok. Kezdjünk is bele!
Az Alpha Wolf nekem az a zenekar, akiknek mindig meghallgatom az új dalait, mindig eldöntöm, hogy meghallgatom az albumaikat, és sose lesz belőle semmi. Ez terveim szerint megfog változni. Ugyanis a Sucks 2 Suck meggyőzött róla, hogy ők egy kötelező hallgatni való.
Az ausztrál metalcore csapat a legendás Ice-t-vel készült dala a közelgő lemez második szinglije. Az ikonikus rapper nem sokat tesz hozzá a dalhoz, amit én sajnálok, mert szerintem működött volna, de így is rohadt jó ez a dal. A nótához készült klip is tetszik, szerintem nagyon jól ötvözik a komolyságot a komolytalansággal.
Az új lemez címe amúgy Half Living Things lesz és április ötödikén jelenik meg és 12 dal lesz rajta. Én már nagyon várom, biztos, hogy lesz róla cikk. Ha tetszett ez a dal, ajánlom, hogy te is pótold be a zenekar diszkográfiáját, ugyanis én is ez fogom tenni.
A modern metal egyik legnagyobb éllovasainak, a Bad Omens-nek idén fog megjelenni egy albuma Concrete Forever címmel, ami a 2022-es Death The Peace of Mind kibővítése lesz, így az azon a lemezen szereplő dalok remix-ei, akusztikus változatai és olyan közreműködések lesznek mint a V.A.N
Ez a zenekar egyik legkülönlegesebb dala, ugyanis az énekes Noah Sebastian nem énekel benne, mert ő csak a dalírási folyamatokban vett részt, ének téren mindent Poppy csinál. Én nagyon szeretem mind a kettőjüket, így nagyon örültem ennek a dalnak, nem mondom, hogy így rosszabb lenne mint Noah-val, de azért az eredeti énekes is tudott volna dobni a nótán.
Nekem-ba személy szerint tetszett a dal, engem is meglepett, hogy csak Poppy énekel rajta, de mivel én a Bad Omens rajongókkal ellentétben nem vagyok szerelmes Noah-ba, így én nem mondom azt rá, hogy mi ez a szar, mert képes vagyok értékelni a zenekar munkáját is, és itt van is mit, mert elképesztően rohadt jó lett a dal zenei része.
A számhoz készült klip is elég jó lett, érdemes megnézni. És ha nem ismernétek Poppy munkásságát neki is nézetek utána, mert megéri. Nem modom el előre, hogy milyen zenét játszik, egyrészt mert szerintem ő se tudja, másrészt pedig azért, mert szeretném, ha meglepne, hogy milyen jó és morbid tudnak lenni a dalai.
