Egy nagyon régi rovatom a Havi Hatos, amiben egy adott hónapból hozok három olyan albumot amit én hallgattam, és három új megjelenést. Mivel januárban nagyon sok zenét hallgattam és számomra érdekes új albumok is voltak, így már biztos voltam benne, hogy most kell visszahozni ezt a rovatot. Kezdjünk is bele!

The Plot in You - Swan Song (2021, Fearless Records)

Az ohio-i modern metal zenekar ötödik albumát szinte megszámlálhatatlanszor hallgattam meg a hónapban. Ezt azért furcsáltam, mert az előző albumot nem tartom jónak (erről előző év februárjában már kifejtettem a véleményem, amit el lehet olvasni: itten), sőt kifejezetten rossznak, de ez az album szerintem rohadt jó. És nem értem, hogy egy akkora zseninek mint Landon Tewers miért kellett belerondítania a saját diszkográfiájába egy olyan már-már értékelhetetlen Bring Me The Horizon kópiával mint ami a Dispose lett. 

A Swan Song viszont visszatér a zenekartól megszokott minőségi és egyedi munkához, de a stílus az változott. Ugyanis folytatja amit a Dispose elkezdett, és a metalcoret el modern metal-osítja, ami nem baj, amíg azt így csinálják. A refrének nagyon fogósak, a szövegek még mindig Landon mentálishogylétével foglalkoznak, így nem éppen pozitívok, de remélem ő is egy Caleb Shomo-hoz hasonló jövőkép elé néz, és nem Chester Bennington-éhoz...

Ami még nagyon tetszik az albumban, az Landon dallamos ordibálásai, amik ilyen Sam Carter-i szinten egyszerre rohadt idegesítőek és fülbemászóak. Nagyon sokat dobnak egy dalon, ha ilyeneket csinál benne Tewers művész úr, és szerencsére sokszor nyúl ehhez a módszerhez. 

Van jó pár kiemelkedő dal a lemezen, de én most a Letters to a Dead Friend-et választottam alaposabb kivesézésre. Ugyanis lenyűgöz ez a dal. A nóta a gyász öt fázisán vezeti át a hallgatót és szívbe markoló. Nagyon rossz végig hallgatni azt a folyamatot ami a meghaltál hiányzol, de mit tudok tenni ellenéből eljut a nekem kellett volna meghalni-ig. De ami a legdurvább az egészben, hogy ez az első dal a korongon, és utána vár még a hallgatóra 32 percnyi emocionális leépítés. Leginkább azoknak ajánlanám ezt az albumot, akik szeretik a jó refréneket, a jó modern metal zenét, és akinek a kedvenc BMTH albuma a That's The Spirit, azok ezt is szeretni fogják. 

Track List:

• Letters to a Dead Friend 
• Fall Again
• Face Me 
• Too Far Gone 
• Paradigm 
• Both to Blame 
• Too Heavy 
• Enemy 
• Whole Without Me
• Freed 

Drown in Sulphur - Dark Secrets Of The World (2024, Scarlet Records)

Az olasz blackened deathcore csapat január 12-én adta ki második albumát, amire a dobos Domenico Tamilia-n kívül mindenki lecserélődött, így ez a szinte teljesen új felállás debütálása. Ennél jobb bemutatkozást nem is kívánhattak volna maguknak, mert ez egy rohadt jó lemez. Mondanám, hogy eddig az év legjobb deathcore albuma, de ez nem nehéz, mert így az év első hónapjában nyilván csekély a számuk az ilyesfajta lemezeknek. 

A zenekar a saját stílusáról úgy szokott fogalmazni, hogy a metalcore és a korai black metal stílus elemeit keverik, amire előszőr azt gondoltam, hogy milyen rohadt egyediek, aztán rájöttem, hogy igazából a blackened deathcore-t fogalmazták meg, csak egy kicsit kacifántosan. De legalább, kiderült róluk, hogy nagyon jó a beszélőkéjük, és innen gondoltam, hogy biztos szövegek terén is ilyen kreatívok, és igazam is lett. A dalszövegeik az emberi elme sötét titkait tárja fel, már az első lemez óta, ami szerintem egy érdekes téma.

Zenét tekintve semmi meglepő nincsen. Egyszerű blackened deathcore, nem annyira durva mint a Lorna Shore, és nincsenek is a dalokban olyan géppuska dobok mint ott, de a másik irányba sincsen annyi törekvés, tehát nincsenek dallamos refrének mint az Ov Sulfur-ban, kivéve egyetlen nótát. Ugyanis a Lotus című dalban van ének, és az lassabb is, szóval a legkülönlegesebb és a legjobb dal az albumról. 

Aki szereti a deathcoret és az ahhoz hasonló durvább zenéket, az ezt a lemezt is kedvelni fogja, és reggelire kávé helyett is hatásos lehet.

Track List:

• Adveniat Regnum Tuum 
• Eclipse Of The Sun Of Eden
• Buried By Snow And Hail
• Unholy Light 
• Lotus
• Dark Secrets Of The Soul
• Say My Name
• Vampire Communion
• Sahdow Of The Dark Throne 

Twenty One Pilots - Trench (2018, Fueled By Ramen)

A szintén ohio-i pop duó játsza szerinem a legnemesebb pop zene. Tudnak úgy összetett dalokat írni, hogy egy egyszerű és könnyed pop számnak tűnjön. Nyilván nagyon sok hatás van a zenéjükben, így nem is feltétlenül csak pop zene, de azért a legtöbbet a pop zenéből táplálkozik.

A kedvencem a duó zenéjében, az nem is magára a muzsikára vonatkozik, hanem Tyler Joseph énekesre, mert imádom, hogy mennyire tehetséges ez az ember. Ha magát az éneket vesszük, akkor abban nagyon jó, de tud rappelni is, ha nagyon túlozni akarok, akkor azt mondanám, hogy Eminem-i szinten pörög a nyelve Tyler-nek, és még ordibálni is szokott, igaz csak egy-egy sor erejéig, de azért még nagyot dobnak a zenén. Ez a három dolog mellett még játszik hat hangszeren. (igaz ebből három szinte ugyan az) Mert játszik basszusgitáron, sima gitáron, ukulelén, zongorán, szintetizátoron, és orgonán, és még ő is írja, és producálja a dalokat. A duó másik tagjáról, Josh Dun-ról se feledkezzünk el, ugyanis a dobok mögött ő mindig is jó munkát végzett, és szerintem ő is egy különlegessége a zenének, mert nem minden világhírű pop produkcióban vannak igazi dobok, emellett, ő trombitázik a lemezen.

A zene milyenségéről már beszéltem, magáról a zenekarról is, így könnyen kitalálhatjátok, hogy most a szövegek jönnek. Na, hát az van, hogy ez egy concept album, így ugye a szövegek össze függenek. A mentális betegségekről, az öngyilkosságról és ilyesmi vidám dolgokról szól, ahogyan ezt a zenekartól már megszokhattuk. Valahogy van a történetben egy metaforikus város, aminek a neve Dema, gondolom itt játszódhat a fő történet szál, és a város melletti völgynek a neve Trench, amiről az album végül kapta a nevét. Nem tudom a két dolog hogyan függ össze, de a TØP mögött mindig is volt valami összefüggő történet, de én egyenlőre még csak a zenét figyeltem. 

A dalok közül a Jumpsuit a kedvencem. Alapból is egy rohadt jó dal, de a vége az nagyon sokat dob rajta, ugyanis Tyler elkezd benne kajabálni, és van benne egy ilyen pop breakdown. Nyilván nem egy olyan breakdown, mint amit a metalcore zenekarok írnának, de ordibálás van benne, a zene begyorsul abban a részben, szóval szerintem lehet annak hívni.

Track List:

• Jumpsuit 
• Levitate
• Morph
• My Blood
• Chlorine 
• Smithereens
• Neon Gravestones
• The Hype
• Nico and the Niners
• Cut My Lip 
• Bandito
• Pet Cheetah
• Legend
• Leave The City

Any Given Day - Limitless (2024, Arising Empire)

A német metalcore csapat negyedik albuma a kedvenc kiadóm, az Arising Empire-nél jött ki, így régóta tudtam, hogy jönni fog ez az album (a cikkben szereplő új megjelenésekkel ellentétben), és régóta vártam is a lemezt, bár a sok szingli közül én csak az Unbreakable-t hallottam, de az egy rohadt jó dal, így izgatottá tudott tenni a korong milyensége.

Rossz szokásom, hogy nem figyelem a metalcore zenekarok szövegeit, és ezt most is elkövettem, így a szöveges részt most kihagyom, de a zenéről itt úgy is több gondolatom van. Tehát az van, hogy én azt vártam a Limitless-től, hogy 2024 legjobb Killswitch Engange albuma legyen, hiszen Dennis Diehl hangja nagyon hasonlít Howard Jones-éra, és nagyon úgy akar énekelni mint az ősapa, az már egy másik kérdés, hogy tud-e. Aztán megtudtam, hogy Adam D-ék is dolgoznak az új anyagon, így ezt a vágyamat egyből el is vetettem. Végül úgy, hogy még nem jött ki a Killswitch Engange album, azt ki lehet jelenteni, hogy csak az ezüst érmes lett végül KSE albumok tekintetében. Ugyanis meg van a jó hang, aki még ordibálás terén is jó, de az Adam D szerű zseniális dalszerzés az hiányzik. Vannak amúgy jó breakdownok és riffek, de nem annyira átütők. 

Vannak azért kiemelkedő dalok, mint például az Unbreakable, főleg a refrénje miatt, a H.A.T.E., ami egy közreműködés az Annisokay zenekarral, ami tök jó, mert mind a két csapat metalcore-t játszik, de az Annisokay egy kicsit másképp tök érdekes eme két stílus összekeverése. A legkülönlegesebb dal az albumról a Come Whatever May, ami egy ilyen country-s, rockos valami, ami tökéletesen beleillene a Red Dead Redemption videójátékszériába, bár nem végig ilyen vadnyugati a hangulat, mert elég hamar bejönnek a torzított gitárok és az ordibálás és van benne breakdown is, de úgy a dal negyede más milyen mint amilyen az Any Given Day számok szoktak lenni, így kiemelkedik a lemezről. 

Tehát ez az album okés ennek az összes pozitivitását és negativitását beleértve. Vannak rajta jó dalok, de számomra csak három emlékezetes a lemezen szereplő 11 nóta közül, ami elég kevés. De 2023 egyik legjobb refrénjét azért megírták az Unbreakable személyében.

Track List:

• Get That Done
• Unbreakable
• Limitless
• Come Whatever May
• Apocalypse 
• Shockwave
• Best Time
• My Way
• H.A.T.E. (feat. Annisokay)
• Broken Guardian
• Shadow Walker 

Eugene Tooms - Exhale and Ride Along (2022)

 A Eugene Tooms az egyik legkülönlegesebb zenekar a cikkben, ugyanis én őket magamtól nem ismerném, de apukám egyik munkatársa felfedezte a blogomat, és ő ajánlotta nekem ezt a bandát. Én meghallgattam és egy kis túlzással életem egyik legjobb döntése volt. 

A trió stoner rockot játszik, én őszintén nem tudom milyen ez a stílus (de ha ilyen az összes többi akkor egy rajongót begyűjtött a műfaj), ezért magamba úgy fogalmaztam meg, hogy olyan rock zene, ami grillezéshez és pogozáshoz is tökéletes, vagy legalábbis a Eugene Tooms zenéje ilyen. 

Ez a zene amúgy egyáltalán nem nekem szól, inkább egyel idősebb generációnak, de az én metalcore-hoz szokott fülemet is megtudták fogni Eugénék muzsikája. Ez köszönhető a pörgős részeknek és a kicsi  pszichedelikus részeknek, amik szerintem sokat dobtak a dalokon. Vannak az albumon nagyon jó nóták, mint például a Bullshido, a Made vagy a Tour Guide Gary, igazából az egész albumot felsorolhatnám, de az összes közül számomra a Monuments a legkiemelkedőbb, ami lehet, hogy csak a klipje miatt van, mert a trió ebben a videóklipben a tatabányai Szelim-barlang-ban játszik, és Tatabánya a szívemnek nagyon kedves város, ott nőtem fel és alig 4 hónapja, hogy elköltöztem onnan így elég nosztalgikus volt újra látni és emellett még maga a szám is rohadt jó. 

Tehát a Eugene Tooms nagyon jó, hallgassátok szeressétek. Nem tudom, hogy a zenekar olvasni fogja-e ezt, de  egy kérdésem lenne a hozzájuk. Honnan jött a kakas? Annyira sok menő állat van és pont kakast sikerült, hogy?

Track List:

• Bullshido 
• Made 
• Monuments 
• The Black Door
• Tour Guide Gary
• The Man Who Has Everything
• On The Loose 
• Child's Play 

Ghost Atlas -  Dust Of The Human Shape (2024, UNFD)

A Ghost Atlas az ERRA zenekar énekesének és gitárosának Jesse Cash-nek a szóló projektje, igaz a klipekben van mögötte egy zenekar, de a kiadónak az oldalán csak Jesse van feltüntetve tagként, szóval én a Ghost Atlas-ra egy szóló projektként tekintek.

A műfaj megtalálásával gondba voltam, mert valamilyen metal stílusban gondolkodtam a kiadó miatt, de nem, mert Jesse Cash ezen a lemezen alternatív rockot játszik, eléggé melodikus módon. Nagyon jó gitár játék van a lemezen és Jesse ének szinten is kiemelkedő teljesítményt hoz. Én jó szokásomhoz híven most se figyeltem a szövegre, de a buszon hallgattam így nagyon összekapcsolódtam a zenével. Még csak kétszer hallgattam meg, ami kevés egy ilyen lemezhez, de majd a későbbiekben biztos lefog még pörögni egy párszor. Miközben hallgattam a lemezt, számítottam rá, hogy Jesse Cash nem egy sima alternatív énekes, mert eléggé post-hardcore-os dallamvezetése van, de akkor még azt hittem, hogy a Ghost Atlas játszott régen post-hardcore-t és nem azt, hogy egy metalcore zenekarban énekel. 

A korong számomra nagyon lélekbe ható, őszintén nem tudom, hogy miért. Lehet csak nagyon magamra tudom venni, amikor férfiak nagyon magas hangon énekelnek nem éppen boldog dallamokat, ami itt is megtörténik nem egyszer. Emellett vannak benne nagyon jó riffek, gitárszólók, de nem olyan metalosan, hanem szépen nyugodtan. Az album borítóról is ez árulkodik. Egy lány bámul ki a fejéből egy macska társaságában, hát milyen aranyos kép ez. A nem klipes dalokhoz csináltak egy animációt, amin az album borító lány ugyanúgy néz ki az ablakon, a macska néha megmozdul, van egy meleg kávé az asztalon és könyves polc a háttérben. Nekem erről az animációról a LoFi Girl csatorna jutott eszembe, ami ilyen nyugtató zenét játszik, amiket általában tanuláshoz szoktak hallgatni, és az ezekben az animációs videókban van ugyanúgy egy lány a fő szerepben aki tanul, a háttérben pedig a macskája néz ki az ablakon. Nem csak a kinézetük hasonló ezeknek a videóknak, hanem a hatásuk is, mert a Ghost Atlas zenéje szerintem nagyon nyugtató, ami egy ilyen hónapban mint a január kell is. Itt is az a helyzet mint a Eugene Tooms-nál, az egész albumot kitudnám emelni, de ha csak egyet kéne választani, akkor a Panaroma Daydream-et emelném ki. 

<-így néznek ki a LoFi Girl videói 

<-Ez pedig egy Ghost Atlas "klip" 

Track List: 

• Void Voyeur 
• Panaroma Daydream 
• Lesser Gods 
• Gaps in the Armoire
• Seeker (Strech The Night)
• Riding The Blindside 
• Tomato Red
• Polyphonic Mind
• Bedsheet Tourniquet
• Dust Of The Human Shape 
• In The House Of Leaves 
• Death Confetti 

Nem hiszem, hogy a Havi Hatos egy havonta jelentkező rovat lenne, de biztos, hogy még lesz az évben ilyen, sőt egy két havonta jelentkező sorozatnak képzelem el, írjátok meg, hogy tetszett-e, és még egyszer feltenném a Eugene Tooms zenekarnak a kérdést, miért pont a kakas?