Mostanában valamiért nagyon ráfüggtem a Radiohead zenéjére, és ha majd végig hallgatom az összes albumukat, fixen jön róluk egy cikk. Aki nem tudná, Thom Yorke az előbb említett angol alternatív rock zenekar énekese. Most kiadott egy szóló albumot, ami a Confidenza című olasz film zenéje.

Sose gondoltam, hogy filmzene lehet érdekes, de ez az ember ezt is érdekesen tudja előadni. Mivel olasz a film, így néhol próbál bele csempészni olasz hangulatú muzsikát, de abból is a klasszikusabb fajtákból, és ezt ötvözi a saját kísérletezős elektronikus zenei világával. Igaz, néhol tud lenni unalmas, amikor nem történik semmi, csak megy a fehér zaj, de mivel ugye ez egy filmnek a soundtrack-je, így nem is kell mindennek érdekesnek lennie, hiszen nem azért íródott, hogy az emberek magában hallgassák.

A dalok közül számomra egyértelműen azok emelkednek ki, amikben Thom énekel, szóval a Four Ways In Time és a Knives Edge. A kettő közül inkább a Knives Edge tetszik jobban, hiszen az egy irtózatosan szép ballada. Zeneileg meg talán a Secret Clarinet jött be, ez is azért, mert amikor még általános iskolás koromban furulyáztam, néha ott volt egy-két olyan lány, akik klarinétoztak, és tudtam, hogy a klarinét egy nehezebben játszható hangszer, így azóta nagyon tisztelem a klarinétot mint hangszert, de alapból is szeretem a hangját, így ezért tetszhet ennyire ez a dal, mivel klarinétoznak benne. Összeségében egy egész érdekes lemez volt, de nem hiszem, hogy az eddigi három alkalmon kívül bármikor megfogom hallgatni. 

Pont egy hete írtam az ausztrál alter rock zenekar bemutatkozó EP-jéről (amit itten tudtok elolvasni), és most eljött az idő, hogy sikerült-e kijavítani azokat a hibákat, amik meggátolták őket abban, hogy egy kiemelkedő albumot készítsenek.

Az Elefánt az egyik kedvenc alter zenekarom, akik május harmadikán kiadják új albumukat SEMMI néven. Ehhez az első szingli a Van Harag. Ez a dal ha jól tudom, egy folytatása a 2019-es albumon lévő Nincs harag című daluknak. 

Szerintem jó lett a dal, pedig az újabb Elefánt dalok nem tetszettek, de ezt most sikerült eltalálni zeneileg is, hiszen Szendrői Csaba énekes szövegei mindig rohadt jók. Tehát a dal jó, igaz a refrénben lévő ének dallam egy kicsit Carson Coma-s lett, de mivel illik a dalhoz így nem zavar. 

Már eddig is nagyon vártam az albumot, de ez a dal miatt csak még jobban elkezdtem várni, mert úgy érzem a zenekar a legjobb formáját hozza, nem úgy mint az előző szingliken (ÉN, TÓ, Kár, a Kardhal mondjuk pont kivétel). Szóval már számolom a napokat jövőhét péntekig, mert lehet, hogy a SEMMI év albuma lesz nálam, de az biztos, hogy elég erős induló még így előre is. 

Mint minden más ember, én is szeretem, ha a kedvenc előadóim dolgoznak együtt, igaz, a két kedvenc zenekarom nem hiszem, hogy bármikor is dolgozna egymással, mert szerintem a Bring Me The Horizon sose hallott még az AWS-ről, de három kedvencem az itthoni könnyűzenei szcénából most csinált egy számot közösen. 

Aki nem ismerné őket, most bemutatom nekik. Hundred Sins egy producer/DJ, talán már a legnépszerűbb, de ha még nem is az, biztos, hogy az egyik legjobb és legegyedibb producer itthon, aki dolgozott már együtt Beton. Hofival, Miller Dáviddal, ajsa lunaval, és szinte ő indította el Azahriah karrierjét. Kolibri egy énekes-dalszerző, és sokáig kerestem a műfaját, de rájöttem, hogy a singer-songwriter az egy stílus is, és ebben alkot ő is. A szövegei rohadt jók, nagyon magába tudnak húzni, és már nagyon hiányzott, ugyanis éppen Ázsiát utazza körbe, így nem nagyon csinál dalokat. Co Lee pedig egy rapper, és közölük is az egyik legjobb. A flow-ja nagyon jó, a szövegei is, és nagyon jól választ maga mellé producereket. 

A dal egyértelmű módon rohadt jó lett, ez a három ember összetette a varázslatát, így nem is lehetett rossz, ami még jobbá teszi, hogy a végén az NLP-ből is ismert Fehér Hollót ráengedték a dalra, hogy csináljon valami metalosat bele, és ő csinált is, tőle megszokott szinte szintén kiemelkedőt. Igazából nem tudnék semmiféle kritikát felhozni ezzel a dallal kapcsolatban, ennek nyilván az is az oka, hogy elfogult vagyok felük kapcsolatban, és az is, hogy szerintem ők nem tudnak rossz zenét írni. 

Nem csak a zenészek kiemelkedőek, hanem a klip is zseniális, és innen is gratulálnék mindenkinek, aki dolgozott és szerepelt benne, mert ez a legjobb magyar klip valaha. Kolibri te pedig gyere haza. 

Az ausztrál zenekart nagyon sokáig tartogattam magamnak, de úgy érzem, hogy most jött el az idő ahhoz, hogy tegyek egy nagyobb lépést afelé, hogy a környezetemben többen megismerjék, mert szerintem rohadt jók, és az egyik kedvenc ausztrál zenekarommá nőték ki magukat az évek alatt. 

Ma pont egy hete jelent meg az új AWS dal, a Senki nincs már ébren. A szám hozzá a szokásos minőséget, tehát rohadt jó. A refrén nagyon jóra sikerült, Tomi egy teljesen új hangját mutatja meg benne és ez is nagyon jól áll neki. A dal közepén az a blast beat-es megőrülés nagyon tetszett, vártam, hogy a breakdown is ilyen legyen, de sajnos nem lett. A szöveg mint mindig most is jó, de a legjobban a klip tetszik. Amióta Tomi az énekes a klipek olyan fejlődésnek indultak meg, hogy az valami csoda. Itt is nagyon szép a klip, de a benne lévő story is jó és fel van építve, és szerintem a színészi játék is kiemelkedő. 

Az új dal mellé megkaptuk az új lemez setlistjét és borítót is kaptunk, és egy pár új merchet is, de a legérdekesebb az egészben az, hogy csináltak egy társasjátékot is. Szerintem érdemes megnézni a webshopjukat, mert most igazán különleges dolgokat lehet ott találni. 

Innen szép nyerni - Május 10

1. Fények nélkül
2. Nincs árnyék
3. Senki nincs már ébren
4. Innen szép nyerni
5. Legyen könnyebb
6. Otthon
7. Csend/élet
8. Amíg ott lehet veled
9. Kilépő
10.  Odaát
11. Ketten Képzeletben
12. 2359

Óriási bombát robbantott az angol metalcore már-már legendái, ugyanis ezt a dalt, az Architects az ex-Bring Me The Horizon billentyűs Jordan Fish-el írták közösen. Ritka az olyan zenekar, akik kettő fő dalszerzőt is elvesztenek, ugye ebben az esetben az egyik az Tom Searle aki sajnálatos módon elhunyt, a másik pedig Josh Middleton, aki kilépett a zenekarból, de szinte nem is látszik meg rajtuk ezen emberek hiánya.

Nagyon nagy örömmel hallom, hogy az Architects kezd vissza térni a durvább irányzatba, és hanyagolják ezt az indusztriális vonalat, ami szerintem az egyik fő oka volt Josh Middleton távozásának, mert ő durvább zenét akart játszani, ezért amint kilépett megírták a Seeing Red-et, ami az elmúlt öt év legdurvább Architects dala.Most pedig a Curse-t hozták ki, amiben ugyanúgy megvannak a durva elemek, van egy jó refrén, és érezni benne a Jordan Fish mágiát, szóval minden megvan benne, hogy egy tökéletes dal legyen, és az is.

Az Esti Kornél számomra egy olyan zenekar, akiket szeretek, de magamtól elég ritkán hallgatom, de amikor kihoznak egy új dalt, mindig újra rájuk kattanok, és ez addig tart, amíg ki nem adják az új albumot. Azt még meghallgatom egy párszor, aztán újra elteszem őket későbbre. Most is ez történt, már elkezdtem vissza hallgatni a korábbi dalokat, albumokat még nem. 

Mint minden Esti Kornél dal, ez is csodálatos. Nagyon nehéz témáról szól, emészthetően előadva. A dal amúgy nem változtat semmit a zenekartól megszokott műfajától, mert ebben most nincsen szinti, hanem ha jól hallottam, vissza tértek a három gitáros felálláshoz, ami nekem nagyon tetszik. A dalhoz készült klip is jó lett, és tökéletesen tükrözi a szöveg témáját. 

Bármit kiad a GreatEscape, én úgy érzem, arról nekem kötelező írnom. Egyszerűen annyira megszerettem azt a zenekart mostanában, hogy szinte ők voltak az egyetlen biztos dolog a blog életében, mert mostanában annyira nem volt kedvem írni, hogy még azon is elgondolkodtam, hogy abba hagyom, de aztán múlt hét vasárnap kijött ez a dal (vagyis a dalnak az elő verziója), és egyből tudtam, hogy ez fogja meghozni az íráshoz, és meg is hozta, mert a hét elejétől már újra vannak írások.

 Mivel nem új dalról beszélünk, így nem kell bemutatni, de ami érdekes veée kapcsolatban, hogy a stúdió változata nem annyira jött be, bár jó volt úgy is, de így élőben rohadt jó volt, és bebizonyosodott bennem, hogy nekem őket egyszer látnom kell élőben, így üzenném a zenekarnak, hogy ősszel jöhetnének Tatabánya felé koncertezni:)

Kijött egy új dal az egyik kedvenc kiadóm, az Arising Empire-nél lévő egyik kedvenc zenekaromtól, a Future Palace-tól. Úgy érzem, hogy szinte kötelező erről írnom, szóval ezt meg is teszem. 

A dal nem nagyon változtatott a zenekartól megszokott stílus elemektől, tehát maradt modern metal, csak egy kicsivel kevesebb volt itt az ének mint szokott, és több a hörgés, és olyan hörgések voltak itt, amik eddig Maria Lessing énekesnőtől eddig nem is hallgattunk. 

Ugyanúgy mint az összes daluk, ez is rohadt jó lett, a hozzá készült klip is tetszik, és remélem, hogy az Imminence és a LANDMVRKS után ők lesznek a következő befutott zenekar ennél a kiadónál, nem mintha most kicsik lennének, de az előbbi két zenekarnál érezhető, hogy a következő album után jön a nagy kiadós szerződés, és remélem, hogy a Future Palace is nem sokára eléri ezt a szintet.