Mielőtt belekezdnénk a harmadik, ezzel az utolsó előtti listába, ami a basszusgitárosokról fog szólni, megint van kettő dolog, amit fontosnak érzek leszögezni. Nem érdemi sorrendben vannak a szereplők, csak kellett találnom valami koncepciót és a nevek melletti zárójelben lévő zenekarok nem a basszerosok egyetlen zenekarai, hanem azok a bandák, ahonnan én ismerem őket. Kezdjünk is bele!

Shavo Odadjian (System of a Down)

Ő az amerikai-örmény legendás nu metal zenekar a System of a Down basszerosa. A System tagjai közül hárman is egy iskolába jártak. A gitáros Daron Malakian az énekes Serj Tankian és ő. Shavo Daronnal járt egy osztályba, és Serj egy osztállyal föléjük. A zenekarból számomra mindig is ő volt a legszimpatikusabb, előszőr a kinézetével fogott meg, mint szerintem másokat is, de később, amikor már elkezdtem egy kicsit jobban megismerni őt, akkor jöttem rá, hogy ő sokkal több egy hosszú vörös fonott kecskeszakállnál, hiszen ő egy igazi művész. Forgatott sok klippet, szeret rajzolni és festeni és az egyik System of a Down album borítót is ő tervezte. Amikor a System előszőr tartott szünetet akkor neki is volt egy másik zenekara, Achozen néven, ami hip hop zenét játszott állítólag, de nem tudom mert őszintén megmondva ez pont nem érdekel, de mára már, ez a projektje is inaktív, így csak a System maradt neki, ha a zenéről van szó, néztem egy pár újabb koncertet, és azon is látszik, hogy csal Shavo élvezi igazán az előadásokat, és ezt egy ilyen rutinos zenésznél főleg jó látni. Nagyon remélem, hogy több SOAD koncert lesz mostanában, vagy csinál magának egy másik bandát, mert szerintem egy nagyon jó zenész és egy ilyen tehetséget ne hanyagoljunk el.  

Eugene Kostyuk (Jinjer)

Eugene az ukrán Jinjer djent zenekar gitárosa. Zenei stílusukat nem jellemezném tovább, már megtettem a kettővel ezelőtti írásomban, ahol az énekesülről, Tatiana Shmalyuk-ról írtam. Ő is nagyon tehetséges, de Eugene még nála is kiemelkedőbb a saját hangszerén. Eléggé gyorsan és technikásan szokott játszani, és az a legelképesztőbb, amikor a basszusgitár nyakán pengeti már a húrokat, vagy akár mind a két kezévek ott fogja le a hangokat. Általában a bőgős követi a dobost, ez néha hallható a Jinjer zenéjében is, de vannak olyan pillanatok amikor mindenki szabadjára van engedve a zenészek közül, és olyankor ő szokott lenni a legkiemelkedőbb, de az a legjobb benne, hogy hiába egy zseni ő tud embernek maradni, pedig ez a zseniknél nem túl megszokott. Követem őt Instagrammon és szinte csak a fiával való játszásról és utazásról posztol, és nagyon jó látni, hogy milyen emberi dolgokat csinál, akkor amikor éppen nem a színpadon varázsol. Számomra ő az egyik legszimpatikusabb szereplő a listán, és a legprofibb is, tehát mindenféleképpen megérdemli itt a helyét. Remélem majd egyszer élőben is látni fogom a csodálatos játékát.

Christian Höijer (Imminence)

Vele én legelőször tavaly előtt találkoztam, az Imminence Temptation című dala kapcsán. Róluk már írtam sokszor, tehát most nem tenném meg. Áradoztam már a zenéjükről az első havi összefoglalóban, az énekeses listán és a gitároson is, de összefoglalom röviden azért a tevékenységüket. A svéd zenekar metalcoret játszik post-hardcore hatásokkal és hegedűvel kiegészülve, és igazából Christian játéka nem is kihallható az egészből, és ezt ő is tökéletesen tudja. Instagrammon is csak úgy hivatkozik magára, hogy „csak még egy basszeros egy másik zenekarból”. Amikor ezt megláttam, akkor tudatosult bennem, hogy ő is egy jó fej basszusgitáros, csak, mint a többire rá sem figyelj szinte senki. Pedig szerintem egész jó stílusa van, és egész fura, de jól áll a bőgő a kezében, ami csak nagyon kevés emberre igaz, de ebből kettő szerepel a listán, de a másikig még sokat kell olvasni. Na de még maradjunk a svéd muzsikusnál. Jó stílusa és humora mellett még az elképesztő nyugodtsága is megfogott. Mint már mondtam, ránéztem az Instagramm profiljára, és a vicces leírása mellett, eszméletlenül sok túrázós képet láttam, amik egyből egy nagyon nyugodt, tavaszi hangulatot teremtettek bennem. Így azóta, ha leakarok nyugodni, csak megnézem ezeket a képeket és egyből sikerül elérnem a kívánt hatást, szóval köszi Christian!

Gravel Shores (Stoneblood, Junkies)

Gravellel én legelőször akkor találkoztam, amikor beszállt a Junkiesba Riki Church helyére. Ekkor még nem nagyon hozott lázba a zenekar zenéje, de sohasem utasítottam vissza a banda kiadványait. Előszőr akkor kezdett el érdekelni a Junkies muzsikája, amikor meghallottam és láttam a Stoneblood Everlasting Breath című dalát. Ez a projekt a Junkies tagjaiból áll és black metal zenét játszanak. Akit érdekel mit gondolok róluk olvassák el egy régebbi írásomat, ahol az albumukról írtam, ezt a bandát Gravel vezeti, hiszen ő ismeri legjobban az extrém metált és ő is tud a legjobban hörögni. Azóta már a Junkies zenéjét is megszerettem, sőt még koncertjükön is voltam. Arról a beszámoló ez az írás után jön egy-két nappal. Nem árulnék el róla túl sok mindent, de az biztos, hogy rajta látszott egyedül a bandából, hogy élvezi. Nagyon sokat mozgott a színpadon és mindig énekelte a szövegeket, nem csak akkor, amikor vokálozott. Annyira tetszett a színpadon való előadás módja, hogy meg is vettem még ott a koncert helyszínen a Stoneblood egyetlen albumát a Shrines of Morbid Indignity-t. Nagyon jó a Junkiesba, hogy már Riki is egy külön egyéniség volt, és a helyére is egy ilyen különleges embert hoztak, mint ő, de kettőjük közül már csak Gravel él, mert megrendítően gyorsan Biricz Tibor február 25-én elhunyt. Nyugodjon Békében!

Varga Marcell (ex-AWS, YouTube)

Mint eddig az összes listán, most is van egy rendhagyó szereplő. A mai ilyen résztvevőnk mára már nem is zenél, csak a YouTube-on tevékenykedik, több csatornán is, és nem is Marciként ismerik, hanem Bennszülött Bálnaként. Én nagyon sokáig azt se tudtam, hogy ő zenélt, azt főleg nem, hogy a kedvenc zenekaromban, de 2018 vége felé beleástam magam a zenekar múltjába, és megláttam egy ismerős arcot a „Takard el!” című AWS videóklipben. Elsőre nem ismertem még fel Bálnát, mert még javában az emós korszakát élte, de az arcformája felismerhető volt. Mindig is szerettem a videós karrierjét, akár Pokemon-os tartalmakat csinált, akár vélemény kifejtőseket, de a zenei pályafutását is kedvelem, hiszen a Fata Morgana albumon és a Világposztolás ep-n játszott, amik nem kiemelkedő szerzemények, de mindenképpen jók. Hiába volt rövid ideig az AWS tagja, majdnem az ő névadó ötlete lett a befutó, mert a zenekar sokáig gondolkozott, hogy mit lehetne kihozni az AWS-ből és Marcinak az volt az ötlete, hogy legyen Aborginal Whale Shower, az az Bennszülött Bálna Zuhany. Ezt a megnevezést maga a banda is mondta, amikor megkérdezték őket az Eurovízión, hogy mit is jelent a zenekar neve, és később Marci is ezért nevezte el a YouTube csatornáját Bennszülött Bálnának.

Kátai Tamás (Thy Catafalque)

Amikor azt írtam, hogy Eugene a legtehetségesebb ezen a listán, nem gondoltam bele, hogy Tamás is rajta van, de végül is egy basszusgitárosokról szóló listán Kátai tudása nem kiemelkedő, de ha zeneszerzői listát csinálnék biztos ő lenne a legjobb. A Thy Catafalque egy egyszemélyes zenekar, aminek ő az agya a szíve és a lelke is. Elképesztő zenét csinál. Szerzeményeiben a black metal az avantgarde metal a népzene és még ambient hatások is találkoznak, ezek alapján azt is hihetnénk, hogy szar az egész, de ez meglepően jó. Nem véletlen, hogy a Season of Mist francia kiadónál van, ami az extrém metalban az egyik leghíresebb, nem véletlenül hívjuk őt apukámmal Mesternek, és hiába játszik ilyen zenét, a való életben ő igazából egy nagyon aranyos ember. Belőle biztos egy aranyos nagypapa lesz, akik a kedvenc embereim, tehát mindenféle képpen megérdemli a helyét itt a listán. Még nem láttam a Thy Catafalque-t élőben, nem is mostanában fogom, mert egy egyszemélyes produkciót színpadra vinni nem olyan könnyű, de ha valamikor újra fellépnek, akkor én ott akarok lenni.

Devin `Ghost´ Sola (ex-Motionless in White)

Devin a kedvenc külföldi zenekaromban a Motionless in White-ban zenélt, amíg 2018-ban ki nem lépett a bandából, mert már nem érezte magáénak a zenét, és mást akart csinálni. Azóta nem tudom mit tevékenykedik, mert nem aktív egyik közösségi platformon se egy éve, de amikor a MIW-ben zenélt, nagyon kedveltem, sőt régebben féltem is volna tőle, de szerencsére nem 9 évesen találtam rá a bandára. Mindig is megfogott az extrém külseje, és az, hogy pontosan tudta, hogyha nem nézne ki úgy ahogy, senkise lenne rá kíváncsi, mint ahogy egy átlagos basszusgitárosra sem, de nem csak a kinézete szélsőséges, hanem az üvöltései is eléggé egzotikusak. Sokszor csinálta azt, mint amit a Cradle of Filth énekes Dani Filth csinált, ami ez a suttogva ordibálás vagy ordibálva suttogás, nem is tudom, de az biztos, hogy mint az eredeti ez is nagyon vérfagyasztó volt, de szerencsére a mai koncerteken nem hallhatnak ilyen hangokat. Szerintem a Motionless in White-nak most van a lehjobb basszusgitárosa, mint a színpadon való jelenlétéről, mint zeneileg és emberileg. Tudjátok meg ki is Ő.

Justin Morrow (Motionless in White)

Justin, ahogy beharangoztam, egy nagyon élénk karakter a színpadon. Ő is sokszor öltözik be, mintha haloween lenne, de legalább nem esik akkora túlzásokba, mint az elődje Devin, nagyon sokat mozog is a koncerteken, és rendszerint énekel vagy ordibál. Szerintem minden MIW rajongó egyből a szívébe zárta, ha nem ismerték őt korábban az Ice Nine Kills nevű zenekarból, akik szintén metalcoret játszanak, és jóba is van a két banda, sőt több közös turnéjuk is volt már.  A gitáros Ricky Horror turné videóiban, ahol a turnébuszban kérdezgeti random dolgokról a zenekar tagjait vagy a stábtagokat, nagyon sokat szerepel, és így én megismertem benne egy tök jó fej csávót, aki hiába játszott eddig a durvaságra épülő zenekarokban, nem olyan horror rajongó az életben, hiszen szintén Ricky videó sorozata a „This Place Is Haunted”, amiben elhagyott épületeket fedeznek fel, ahol állítólag szellemek vannak, ő szokott a legnagyobbakat ijedezni. Mozgós zenei élete mellett a magánéletére is jut ideje, ami egész fura, úgy, hogy évi több turnét indít a MIW. Tavaly vette el a párját, és még gyereke is született, ami a legviccesebb volt az esküvőjén, az az, hogy mivel a koncert sorozatok után volt, még Justinnak kivolt festve a körme, míg a feleségének nem. Én személyében egy nagyon vicces, kedves, jó fej csávót ismertem meg, aki zeneileg is nagyon profi. Nagyon örülök, hogy ő jött Devin helyére, mert Justin szerintem sokkal jobban beleillik a MIW-be.  

Matt Kean (Bring Me The Horizon)

 Ő a másik ember a listán, Christian Höijer mellett, akinek szerintem jól áll a kezében a basszusgitár, és igazából még nagyon sok mindenben hasonlít svéd kollegájához. Ő is zenekarának egyik meghatározó tagja, de szinte egy interjú sincsen csak vele. Mindig van mellette egy vagy kettő másik személy a zenekarból, pedig a rajongók vágynak már vele egy egyszemélyes hosszabb interjúra, és ő is magas. Ezért is állhat jól a bőgő a kezében. Talán elhanyagolt svéd sorstársa és közte annyi különbség van, hogy Matt egy kicsit aktívabb a koncerteken, sőt. Az angol zenész, szinte a legaktívabb a BMTH tagjai közül a fellépéseken, és a tett, amivel kitűnik a többi társa mellet az az, hogy mindenféle magas helyről leugrál hangszerével a kezében. Én a mai napig állítom, hogy miatta lett a Bring Me The Horizon-nak is több emeletes színpad bővítése, mint a Slipknot-nak. Ugye mondtam már, hogy hosszabb interjút akarnak vele a rajongók, aminek én is nagyon örülnék, de szerencsére vannak vele rövidebb interjúk, például van egy olyan is, amit egy Manchester City rajongói csoport csinált, és ez miatt majdnem nem került fel a listára, hisz a Man City az általam egyik legutáltabb foci csapat. A kedvenc kérdésem ebben a riportban az az volt, hogy „Inkább lőnél egy gólt a Wembley-ben vagy zenélnél a Wembley-ben?” a kérdező nem lehetett túl felkészült, mert ha az lett volna tudta, hogy ez a 2015 szeptemberében készült interjú óta már egy éve, 2014-ben már fellépett a stadionban, de már 2015 júniusában a koncert DVD is megjelent, de idén nyáron fellépnek egy másik stadionban is, a Papp László Budapest Sportaréna-ban. Nagyon szívesen elmennék erre az Aréna koncertre, de szerintem már nincsenek rá jegyek.

Még mielőtt felfedném az utolsó személyt, megemlítenék még egy pár basszusgitárost:

Gerencsér Ádám (Lovecrose), Riki Church (Junkies), Lena Abé (My Dying Bride), Daniel Klossek (Electric Callboy)

Schiszler Soma (AWS)

Soma a kedvenc zenekarom basszusgitárosa, így szinte bérelt helye volt ezen a listán, de ha nem ismerném az AWS-t csak Somát, akkor is biztos rajta lenne. Én őt egy nagyon igaz embernek hiszek, aki tudja magáról, hogy mekkora bunkó tud lenni, és nagyon jól látja saját magát, pedig én nagyon sokáig azt hittem, hogy ő nem egy ilyen komoly ember az interjúi álltal, amiket az Eurovíziós Dalfesztivál alatt, bár ott az egész zenekar egy kicsit komolytalan volt, és ezért nagyon meg is lepődtem, amikor a banda gitárosa Bruckner Bence, a Fish! dobosának Hámori Dávidnak a Többet A Mélyből című podcastjébe elmondta, hogy Örs halála után Soma volt a legelső aki elment pszichológushoz, és ezért is gondolom őt ma már egy érett embernek. Mint ahogy a gitáros listán Adam De Micco-nál, most is megemlíteném, hogy milyen csodálatos bajsza van ennek az úriembernek is, hátha anyukámat megint feltudom idegesíteni ezzel. NA térjünk vissza a komolyabb dolgokhoz, és beszéljünk arról, hogy mekkora teljesítményt is nyújt ez a csávó élőben, szinte állandóan ugrál, vagy legalább ide-oda totyog a színpadon, de szinte sosem áll egy helyben és csak játszik, és ez baromira szimpatikus benne, hogy látod rajta, hogy élvezi a koncertet. Én is láttam már kétszer őt élőben, és ott is láttam ezt a pörgést, pedig két kisebb klubbulin voltam. Igazán örülök, hogy még akár idén is kijöhet az új AWS album, mert Stefán Tomit én egy igazán jó énekesnek tartok, hiába nem hallgatom az amúgy Somával közös zenekarát a Meristemet. Sok sikert nekik hozzá!