Eljött ez a csodálatos időszak az évben, szilveszterező fiatalok által előállított hányás hegyek, tűzijátékoktól beszart kutyák, és az év végi listák napja. Mivel előszőr csinálok ilyet, így novemberben elkezdtem rá készülni, csináltam Excel-t meg mindent, összegyűjtöttem 30 megjelenést amikről azt gondoltam jók lehetnek, aztán december közepén abba hagytam, mert én már októberben tudtam mi lesz az a 15 album ami szerepelni fog a listán, végül érkezett egy-két meglepetés, így egy 15+5-ös lista lett, mert nem tudtam elhagyni az eredeti lista szereplőit.

15. Chelsea Grin - Suffer in Heaven (Március 17)

 Az év egyik legnagyobb felfedezésem volt az évben Tom Barber, aki szerintem a legjobb deathcore vokalista. Nem mostanában kezdte az ipart, de én most fedeztem fel a tehetségét. Nem szokott úgy röfögni mint Will Ramos, nem tud (és nem is szokott) úgy énekelni mint Ricky Hoover az Ov Sulfur-ból (nekik is jelent meg idén albumuk, érdemes rámenni), de mégis kiemelkedő abban amit csinál. A magas hangjai kifejezetten tetszenek, és a mélyei is, főleg azért,  mert ott lehet érteni mit is "énekel", és ez ahogy megfigyeltem pont fordítva szokott lenni. 

A zene pont annyira extrém amennyire lennie kell. Elmegy a falig, de nem úgy mint a Lorna Shore. Nincsen benne rohadt gyors dobolás, black metal elemek, ez "csak" egy szolid deathcore album. Nem hosszú, 26 perc, így tökéletes reggelire kávé helyett. Én személyesen nagyon sok olyan reggelt éltem túl ezzel a lemezzel, amikor mennem kellett suliba, de nem aludtam sokat, és mindig felpörgetett. Nem vagyok orvos, de kávé és energia ital helyett felírnám mindenkinek. 

Azt még el kell mondani, hogy ez egy dupla album második fele, az első  Suffer in Hell tavaly novemberben jelent meg, és Tom állítása szerint ez a durvább fele a sorozatnak, és ez az állítás igaz. Az első se volt valami lágy, de ez, ez brutális. A kezdő három dal után mindig pihennem kell egy kicsit, mert kérdezés nélkül úgy rád rúgja az ajtót, hogy nem csak az ajtó törik be, hanem még a fél fal is. Ja és a borítóért külön gratula.

Track List: (egy kis magyarázat: *=jó, **=rohadt jó, ***=a legjobb)

• Leave with Us***
• Orc March**
• Fathomless Raw**
• Soul Slave*
• The Mind of God*
• Yhorm the Giant
• Sing to the Grave**
• The Path to Suffering* 

14. Aviations - Luminaria (Szeptember 1)

A boston-i prog metal zenekarról már írtam két cikket is, de finoman szólva senki le se szarta, ugyanis azok a blog történetének egyetlen cikkei, amiket összesen egy ember olvasott el. De nem adom fel, addig fogom őket berakni minden listába, amíg legalább öt ember meghallgatja őket, mert ők igazán megérdemlik. 

Szerintem ez volt az első progresszív metal album amit valaha meghallgattam, de nem is lehetett volna jobb lemezzel kezdeni, ugyanis nem annyira prog, mert nem a matekon van a lényeg, hanem egy mezei zenehallgatónak is élvezhető, és amikor nagyon prog akkor is ott van az énekes, aki hangjával és fogós dallamival átvezet a káoszon. A bandában viszont nem ez a legérdekesebb, hanem az, hogy van egy zongoristájuk. Így néha elmennek jazzes irányba is. Röviden összefoglalva ilyen a befogadható progresszív metal.

Ez az album zseniális, egy műfajt szeretetett meg velem, és remélem, a jövőben ismertebbek lesznek, mert nagyon kitartóak, és ahhoz képest nem ismerik őket annyian, mint amennyit szerintem megérdemelnének, szóval aki ezt olvassa attól annyit kérek, hogy legalább azt az egy dalt hallgassa meg amit befogok tenni, mert megéri.

Track List:

• Prelude*
• Cradle**
• Safehouse***
• Legend**
• La Jolla*
• Pinenut*
• Pure** 
• Where We've Been*
• Coma*
• Blink**

13. Glsch - Zúgó(EP) (Október 13)

Én Goulasch-t nem Beton Hofi miatt ismerem, de a Playbánia című albumán hallottam előszőr olyan dalt ahol ő is előadó, addig csak Twitter-en követtem. Amikor meghallottam a Beton Hofis közreműködéseit, utánna akartam nézni, de nem nagyon tudtam, hiszen nem voltak szóló anyagai, és nem tudtam, hogy őt amúgy a Slow Village nevű produkcióból kéne ismernem. Aztán amire rájöttem, hogy ő ott tag, ki adta a saját EP-jét, és rohadt jó. 

Akinek nem esett volna le Glsch egy rapper. A jobbik fajtából. Értelmes és szép szövegek, amikhez elég sok gondolkozás is kell, mert nem olyan egyből megértős strófák, sőt egy-két dalcímnek a jelentését se tudtam mit jelent, szóval eléggé művelt lemezről beszélünk.  

Nem csak a szövegek jók, hanem a zene is. Tök sok jazzes alap meg old school hip-hop-ot megidéző beat-ek vannak a kislemezen, de azért vannak modern elemek is. A közreműködő előadók és producerek is jók, külön örülök Varga Dániel felbukkanásának, mert nagyon szeretem a szaxofon játékát, a Kolibri albumon is a Csirip a kedvenc dalom, ahol szintén featel. 

Összességében egy rohadt jó hip-hop album, kiemelkedő minden téren, okosan van benne használva az angol nyelv, és itt is kiosztanék két plusz pontot, egyrészt a Kicsiny falum introként állati jó, másrészt a cím adó dalban hallható "metal villák felett glória gyúl" című sor miatt.

Track List:

• ANTRÉ**
• NYITNIKÉK***
• TOLLAK**
• FELHŐTLEN***
• ZÓNA**
• ZÚGÓ**
• VIADUKT*

12. Lovecrose - Végtelen mint az óceán (November 3)

Az idén tízéves metalcorce zenekar az első meglepetés a listán, nem is azért mert jó, mert szerintem mindenki tudja, hogy a Lovecrose az jó, hanem azért mert egy olyan szereplőt szorított ki a listáról, akik fél évig beton biztos résztvevői voltak a felsorolásnak. 

A bandának az előző albuma a Minden Lángol volt a tüzes album, ez pedig a vizes. Az album címében és borítójában is helyet kap ez a tematika, és a szövegekben is. Sokszor vannak beleszőve a nedves szavak, mint például a mélység, fulladás, süllyedés és maga a víz szó is elhangzik, meg a Mosson el mindent dal cím is egyértelmű utalás a vízre.

A zene nagyon jó. A metalcorenak a kezdeti időszakába repíti el a hallgatót, és ez rohadt jól esik, ugyanis a mai metalcore világ szinte havonta termeli ki magából az Invent Animate-eket. Külön ki kell emelnem Volner Márk énekes fejlődését. Olyan screameket nyom a csávó, amiket elképzelni nem tudtam, hogy ki tud magából adni. A Taposol már-már deathcore, a régebbi Chelsea Grin-hez tudnám hasonlítani, mert nem lehet 100%-ig belesorolni se a deathcoreba, se a metalcoreba. 

Nem csak Márkot kell kiemelni, hanem a többieket is, ugyanis zenész téren is hatalmas teljesítmény van az egész lemezen. Csiszár Ádám és Szekeres Attila gitár dallamai fogósak, a durvulások is oda vannak téve. Horváth Bence dobolása és Gerencsér Ádi basszus játéka a szokásos,, tehát rohadt jó. Szóval röviden, de tömören az egyik legjobb itthoni metal megjelenés, metalcoreban pedig egyértelműen a legjobb. 

Track List:

• Rossz utakon*
• Vakon Futunk**
• Szemvillanás**
• Mosson el mindent*
• Létezned kell***
• Nem tűnhetünk el**
• Taposol***
• Míg lüktet a vér*
• A sors bírál el
• A mélyben vár*
• Határtalan*

11. Áron András - The Moment (Október 1)

A magyar metal világ oszlopos tagja Áron András, művésznevén Apey. A zenekara, a Lazarvs zenéjét úgy tudnám összefoglalni, hogy olyan mint egy busz. Néha lassú néha gyors, de mindig rohadt mocskos. Ezt az irányzatot folytatta a Blackest is, ami a legjobb hazai metal albumot idén, de mégse került fel a listára. Ennek az az oka, hogy nem akartam egy adott zenésztől több albumot felrakni és a The Moment egy annyira különleges album, hogy lehet a Blackest bármennyire mocskos és k**va jó, nem fogja megelőzni nálam.

Én eddig a country-ról azt hittem, hogy a cowboyok zenéje, tanyákban zenélnek, meg az összes többi idióta közhely, de ez az album megmutatta milyen az a country muzsika amit én is tudok élvezni, ugyanis ez a szép oldala a countrynak. Egy gitárral leült egy szobába, és kiénekelte a lelkét. Néhol bejön egy kis zongora vagy szájharmonika, de mindig egyszerű marad. Azokat a dalokat külön kiemelném, ahol Andris barátnője Schoblocher Barbarával közös dalokat, ugyanis nagyon összeillik kettőjük hangja, és maguk a dalok így még szebbek lesznek. És ami még különleges a lemezben, az az, hogy ezen van rajta az első magyar dala Apey-nak, a Semmiség.

A képi világ is sokat hozzá tesz a szépségérzethez, maga a borító is rohadt jó. Klipek közül az Letters From Tennessee amiben Barbarával egy kádban ülnek, néha lefröcskölik egymást vízzel, meg ilyenek, de önmagában ahogy ülnek ott is rohadt szép. Egyszerű de nagyszerű. 

A két legkülönlegesebb történet az albummal kapcsolatban szintén egyedülállóvá teszi ezt a korongot. Az egyik az az, hogy Nashville-ben vették fel Derek Garten-nel, aki olyan underground nevek producere mint Taylor Swift. A másik már egy szomorúbb, ugyanis van a lemezen egy Helplessly Falling című dal, amit Örs temetésén játszott el előszőr, a komporsója mellett, így elég nagy emocionális hatást gyakorol rám. 

Track List:

• Carolina**
• The Wind**
• Semmiség***
• Letters From Tennessee***
• The Moment**
• Traveling Time**
• The Shore**
• The Road Forever**
• Helplessly Falling**
• Dark Horse**

10. Invent Animate - Heavener (Március 17)

 A texasi metalcore zenekar szintén egy nagy felfedezésem volt az évben. Én semmit az égadta világon nem hallottam róluk, majd márciusban felrobbant a TikTok, meg a Twitter (kb. ugyanazokat követem mind a két helyen) és Nik Nocturnal, hogy milyen rohadt jó ez az album, meg AOTY (album of the year), és a YouTube is bedobta az Immolation of Night című dalukat, én meg úgy voltam vele, hogy "amúgy milyenek", és rohadt jók. 

Nem mondanám azt, hogy a progresszív metal és a metalcore határán mozog, rohadt technikás, de attól még nem lesz prog, vannak benne progresszív gondolatok, ha nagyon műfajt akarnék találni neki, akkor a progresszív metalcoreba helyezném bele. A lemez, szerintem azért tud kiemelkedni, mert az énekes Marcus Vik az egyik legjobb énekes a szcénában jelenleg. Irgalmatlanul jó hangja van, a refrénjei két napig kísértenek, sok érzelemmel tudja megtölteni a dalokat, és ordibálás terén is hozza amit a haza megkíván. 

Zenészek terén Trey Celaya-t emelném ki, aki dobol és gitározik a lemezen, valamint vokálozik. A másik gitáros Keaton Goldwire is eszméletlen amit csinál a korongon, nagyon technikás, nagyon djent a játéka, egyszerűen csak csodálni tudom. Végül pedig a kolléga Caleb Sherraden bőgős is hozza amit ilyenkor kell, nagyon mélyre van hangolva és nagyon jó. 

Ezek mellett pedig megint két dolgot emelnék ki, az első ilyen dolog, a Without a Whisper című dal, ami szerintem az év egyik legjobb dala, ha nem a legjobb, a másik pedig, hogy Landon Tewers volt az album producere, aki a The Plot In You nevű zenekar énekese, akik valószínű jövőre adnak ki egy olyan albumot, amitől mindenkinek leszakad a feje. Szóval érdemes lesz rájuk oda figyelni, ha pedig nem jön akkor jövőre ássatok el. 

Track List:

• Absence Persistent*
• Shade Astray**
• Labyrinthine*
• Without a Whisper***
• False Meridian**
• Reverie*
• Immolation of Night***
• Purity Weeps*
• Void Surfacing
• Emberglow**
• Elysium*** 

9. Kies - Világmegváltó lemez (December 8)

A Kies a másik meglepetés, és nem azért, mert jó, hanem azért, mert nem is tudtam, hogy jön. Konkrétan a megjelenés napján reggel a buszon tudtam meg, hogy ki jött kis hazánk egyik legkirályabb zenekarának albuma. Szerencsére aznap lekéstem a buszom, így volt időm bőven hallgatni, kábé háromszor lement azon a délutánon, és az első fülelés után tudtam, hogy ennek a lemeznek itt a helye. 

A világot szerintem nem fogja megváltani, bár igazán jó és minőségi punk rock egy kis grunge hatással, de a zenekar világát megváltotta, ugyanis úgy érzem felnőtt a zenakar. Lehet ez már előbb is megtörtént, de a YouTube csatornájuk olyan szarul van kezelve, hogy én eddig azt hittem, összesen egy albumuk van. Szóval légyszi csináljátok már meg, mert nem csak a Spotify létezik, bár azt el kell azért mondani, hogy YouTube Music-on jobb a helyzet, de azért nem árt ha rendesen vannak kezelve a banda oldalai. 

A legnagyobb fejlődés szerintem szövegek terén történt. Nagyon szép szerelmes szövegeket írt Milán, és az a legjobb bennük, hogy nem nyálasak. Igaz van egy dal, ami (ahogy Örs fogalmazna) "díznisre" sikerült, de attól még a Rózsa továbbra is egy jó dal. És az oda b*szósabb dalok, mint például a Valami mindig van a sötétben kompenzálnak. 

A zenész teljesítmény ismét rohadt jó. Kiss Milán énekes, gitáros rohadt jó, de főként az énekben tündöklik, Kaldenekker Ferenc gitárosnak jók a riffjei, igazából hozza azt amit kell, Botlik Matyi dobos (és egyben a producer) szintén jó, de most egy különleges rész jön, ugyanis most hallani is lehetett valamit a basszusból, így most ténylegesen meg tudom dicsérni Szűcs Ádám játékát. De a bőgős kolléga nem csak prüttyög a hangszerén, hanem vokálozik is, valamint ő is írt dalokat(?), vagy hát a Végre, egy nap ami az enyém című számot ő írta, de szerintem többet is. Ezek mellett pedig ő énekli a Zokni-szandál, roller és a Nem bírod elviselni, ha valaki más című nótákat. Nagyon sokat kerestem ennek az albumnak a gyengeségeit, de nem találtam meg, így a konklúzió az az, hogy ez a lemez k*rva jó. 

Track List:

• Fogd meg a söröm**
• Szemtől szemben (feat. Kovácsovics Máté)**
• 2002*
• Melletted***
• Mélyebb, mint bármelyik óceán**
• Rózsa (feat. Myra Monoka)***
• Veled minden más*
• Valami mindig van a sötétben***
• Valami mindig van a sötétben pt.2
• Rakéta (feat. Pulius Tibi)*
• Nem bírod elviselni, ha valaki más***
• Itt mindenki hülye?!**
• Csillagod vagyok**
• Zokni-szandál, roller*
• Interlude
• Végre, egy nap ami az enyém*
• Nem felejtelek el*

8. Blink-182 - One More Time... (Október 20)

A pop punk legendái visszatértek! Végre, Tom DeLonge kibékült Mark Hoppus-al, vagy fordítva, de sajnos nem sokáig élvezhettük, mert kiadták ezt a lemezt, elmennek még egy turnéra aztán vége. Abbahagyják. De legalább annak ellenére, hogy minden megvolt hozzá, hogy ez a lemez szar legyen, nem lett az, sőt rohadt jó lett. 

Már írtam az albumról egy cikket, így nem nagyon húznám az időt most ezzel a koronggal, akit érdekel róla a véleményem, és még nem olvasta, az olvassa, mert szerintem egész jó lett. 

Most legyen annyi elég, hogy én élvezem, ahogy ez a három régi barát ünnepli egymást, és azt csinálják amit tudnak, és ennek az eredménye ilyen rohadt jó lett.

Track List:

• Anthem Part 3**
• Dance With Me***
• Terrified**
• One More Time***
• More Than You Ever Know*
• Turn This Off!*
• When We Were Young**
• Edging*
• You Don't Know What You've Got*
• Blink Wave***
• Bad News**
• Hurt (Interlude)
• Turpentine**
• Fuck Face**
• Other Side
• Childhood

7. Fish! - Régen minden jobb volt (Május 1)

Erről az albumról nem írtam, de bőven elég lenne annyi, hogy a Fish az Fish. A nyári buli hangulat egyik legnagyobb ikonjai számomra, így pont kapóra jött, hogy májusban jött ki a lemez, mert már áprilisban szarrá hallgattam a korábbi dalokat. 

A szövegek rohadt jók, külön kiemelném a Nem adom meg magam strófáját, az Oje című dalból pedig két sort emelnék ki, azok pedig a következők: "Ha tartalom nincs csak dalszöveg, szarjatok inkább rajzszöget". A Cipsz és kóla és a Huszonkettő névre hallgató dalokról is beszélnék, ugyanis ezeknek a szövegei politikai témáról szólnak, és amikor eljutunk oda, hogy Magyarország legnagyobb házibuli zenekara is politizál, ott azért elég nagy baj van.

Zenész téren Binges Zsolt basszus játéka hozza amit megszoktunk tőle, Hámori Dávid is jó, ahogy mindig, és van egy bemutatkozó a lemezen, ő pedig nem más mint az új gitáros, Szapek Gergő, és hát ő is jó. Nagyon tetszik a Csipsz és kóla-ban a szólója. 

Tényleg nem lehet jobban megfogalmazni, a Fish az Fish. Amikor ők kiadnak egy új albumot, az nálam mindig elő kelő helyet fog elfoglalni az év végi listán, mert a rajongásom feléjük HALhatatlan. 

Track List:

• Ahogy jön, úgy jön**
• Régen minden jobb volt**
• Nem adom meg magam***
• Szuperzöld**
• Oje**
• Nekem ennyi elég**
• Ki tudhatná**
• Csipsz és kóla***
• HUSZONKETTŐ***
• Buborék**

6. Krúbi - III. Krúbi (November 17)

 Ez az album is október után jelent meg, így kiszorított valakit, és most előszőr mondom el, hogy melyik albumot szorította ki, ugyanis ez egy hatalmas meglepetés. A III. Krúbi kiszorította a Metallica új albumát! Ez nem feltétlenül azért van, mert jobb lenne, de engem egy kicsivel jobban megfogott, és azt, hogy egy alapból metal albumokról szóló felsoroláson helye van a Metallica-nak, ezért inkább beírom a pluszok közé, és helyet adok egy másik lemeznek. 

Az anyag rap-ben gyökeredzik, de van benne pop, 90-es évek, gitárszólók és még egy kicsi metal is. Krúbi zenéjében eddig is voltak poppos elemek, és még egy másik metal dala is van, sőt egy metalcore szerű zenekara is volt. De eddig a 90-es évek hatását én nem éreztem a zenéjén, de most van sok ezek álltal inspirált refrén, és ez nekem tetszik, mert az eddig is rohadt sok színű zenéjét még jobban fűszerezi.

Szövegek terén történt eddig szerintem a legnagyobb változás. Ugyanis eddig volt kb. két féle Krúbi szöveg. A bugyuta, komolytalanra vett, és a komoly strófák, meg emellett a politizáló strófák. Ezeket most összekeverte, és benne van az összes dalban az összes féle dalszöveg. A Mini Krúbi című dalban például három soron belül van egy f*aszos poén, és az élete legnagyobb traumájáról is van két sor, ami az, hogy meghalt a nővére. Ezt elmondta ő is, hogy egészen eddig azon dolgozott, hogy sikerüljön össze keverni a két világot. Az első olyan alkalom amikor ez sikerült, az a Szív volt, ami egy 9 perces dal és három különböző dalt kellett megírnia hozzá, amiknek az össze mixelte, és így jött létre ez a szám. És most előszőr sikerült egyben megteremteni a tragikomédia hangulatot és nem 9 perces dalokat írnia, így is a dalok átlagban négy percesek, de azok még hallgathatóak. 

Az albumon feat nincsen, de vannak háttérvokálok egész híres emberektől. Például: A Partyzán című dalban szerepel Lovasi András és Bödőcs Tibor, A Babám Zokog Az Ágyon-ban mond egyetlen egy szót Fluor Tomi, A Krúbi Interjú-ban pedig Giorgo a Carson Coma-ból, Beton.Hofi és még Azahriah is, és a személyes kedvencem pedig az, hogy a Szellemvasút-ban besegített az ordibálásnál Csongor Bálint, akit a Subscribe-ból és az Useme-ből lehet ismerni. Mocskosul jó ez a lemez, és megérte rátenni a listára, mert nem hiszem, hogy ennyire egyedi pop lemez megjelent Magyarországon, de lehet, hogy egész Európában sem. 

Track List:

• Partyzán***
• Mini Krúbi***
• A Tankcsapda Sem Hazudott Mindenben*
•  Krúbi Interjú**
• Ganxsta Zolee Tehet Mindenről**
• A Babám Zokog Az Ágyon**
• Tárgyalás A Nők Vezérigazgatójával**
• Szellemvasút***
• Sz*x Krúbival**

5. Blind Myself - Az idő dönti el (Június 25)

A magyar hardcore zenekar albuma a legnagyobb meglepetés a listán, ugyanis 2016-os feloszlása után nem nagyon hittük, hogy kifog újabb lemez Tóth Gergőéktől, de itt van, és rohadt jó. 

Előszőr a szövegekre térnék rá. Gergő mellett megint Pálinkás Tamás dolgozott a strófákon, és ekkora szövegíró zseniktől nem várhattunk rossz szövegekre, és nem is kaptunk egyet se. Hiába vannak nagyon nagy zúzdák, néha beton biztos fejjel hallgattam őket, és csak a szövegre tudtam figyelni. A szövegek nagy része szól a vallás kritizálásáról, de magát az emberi természetet is bírálja. A Kiskapukon át a Mennybe pedig egy akkora fricska, hogy még Tóth Gabi is megirigyelte. 

A zene is rohadt jó. A durva részek ütnek. A dallamos részek is jók, de azokat inkább Gergő ének témái tették fülbemászóvá, mert olyanokat énekel a pali, amiket én eddig nem is tudtam, hogy tud. Ez az ilyen félig ordibál félig énekel, amit a Szent Gyűlölet refrénjében alkalmaz egyszerre nagyon jó dallamos és fogós, más részről pedig ilyen gonosz atmoszférát teremt, ilyesmi hangulat van a Senki refrénjében is, de az máshogy gonosz, és az rendes ének. Az inkább ilyen ijesztő. 

Nagyon jó, hogy létre jött ez az album, és nagyon örülnék, ha most azonnal elkészítenének még egyet, de lehet az nem ütne akkorát. Lehet az kellett, hogy várjak erre a lemezre 7 évet és így tudott döngetni igazán. Nem tudom, de azért jó lenne meg tudni. Egy kis érdekesség a koronggal kapcsolatban: az összes hangszert feljátszották élőben, ami szerintem nagyon király, mert az "élő" zene már kezd kiveszni a mai albumokból és jó néha hallani egy-két ilyen hagyományosabb próbálkozást. 

Track List:

• Az idő dönti el**
• Szavak a pusztában**
• Valláskárosultak (feat. Wolfie)
• Kiskapukon át a Mennybe***
• Szent Gyűlölet***
• Nagy kétség (feat. Dzsúdló)**
• Pusztul a világ/Mit vegyek ma fel (feat. Pálinkás Tamás)***
• Senki**
• Gyónás**
• Kívülállók**
• Apró-cseprő poklocskák**
• Léna (Omega feldolgozás)**
• Akárki Fia

4. Voyager - Fearless In Love (Július 14)

 Az ausztrál progresszív pop metal zenekart én az Eurovíziós Dalfesztiválon ismertem meg. Nagyon sok jó zenekart ismertem meg az Eurovízió miatt, köztük a kedvenc zenekaromat, az AWS-t is, ezért azóta minden évben nézem és amint találok egy olyan zenekart akinek nem középszerű a zenéje egyből utána nézek. Egy ilyen banda a Voyager is, akiknek nem csak hogy, nem középszerű a zenéjük, hanem rohadt jó is. Pont annyira elszállós amennyire kell, pont annyira populáris ammennyire megkívánja és pont annyira metal amennyire szükség van rá. 

A szövegekre nem fogok most kitérni, mert még sosem figyeltem rájuk. Ugyanis én a legtöbbet ezt az albumot buszozás vagy sétálás közben hallgattam, és akkor csak hagytam, hogy a zene odavigyen ahova akarjon. Mivel van benne több kisebb elszállás, így nagyon sok helyre elvittek, sőt a The Lamenting című dalba akkora az elszállás, hogy attól elrepültem Rióba (és beszálltam egy kabrióba..). 

A zenéről már inkább tudok beszélni és kell is, ugyanis amit ez az öt ember össze muzsikál a korongon az valami zseniális. Simone Dow gitáros hölgynek nagyon tetszenek a szólói, amikből van egy pár a lemezen, és én ennek most meglepő mód örültem is. Scott Kay igazából azt csinálja amit egy ritmus gitárosnak csinálnia kell, és ebben ő nagyon jó. Alex Canion basszus munkájában az tetszik igazán, hogy néhány dalban elkezd slappelni, amitől nagypn pattogós lesz az dal, és ez kifejezetten jól áll nekik, emellett pedig a vokáljai is jók és a hörgése is. Ashley Doodkorte dob játékán éreztem igazán a progresszivitás, mert néha nagyon meglepő helyeken ütött, amikre egyáltalán nem számítottam, de működtek. És a végére hagytam azt aki szinte a hátán viszi az egész lemezt, ő pedig nem más, mint Danny Estrin énekes aki mellette még a keytar-os is. Imádom, ahogyan néha hagyja elcsuklani a hangját a hosszan kitartott hangok után, mert ezzel egy új hangszert teremt. A keytar-on is jó szólói vannak, és igazából ő teszi fel az i-re a pontot, mert egyedi hangja és karaktere nélkül nem lenne a Voyager Voyager.

Így sokadik hallgatásra azt tudtam megállapítani, hogy a Voyager zenéje egy viharos és zord óceán, amin Danny Estrin hangja és dallami vezetnek át sértetlenül, igazából ő a hajó amin végig kell megunkat szenvedni az óceánon, de ez nem olyan szenvedés, mint amit én szoktam csinálni német órán, hanem ez az a szenvedés amiért megéri végig hallgatni ezt a 44 percet ami a Fearless in Love. 

Track List:

• The Best Intentions**
• Prince Of Fire***
• Ultraviolet (feat. Sean Harmanis)***
• Dreamer***
• The Lamenting**
• Submarine**
• Promise**
• Twisted**
• Daydream**
• Listen**
• Gren (Fearless in Love)**

 Mielőtt lehúznám a leplet a top 3-ról, még felsorolok öt albumot amik lemaradtak, de azért megemlítésre érdemesek. 

Ov Sulfur - The Burden ov Faith (Március 24)

Az Ov Sulfur egy blackened deathcore zenekar, és ami a legjobb bennük, hogy vannak tiszta refrének. A refrének nagy részét Ricky Hoover énekes tolja, de van egy olyan dal, amiben Howard Jones énekel, és az még jobb. Ricky-nek is rohadt jó hangja van, de azért Howard (aki kezd egy kicsit a metalcore Travis Barker-évé vállni) mégis csak egy másik szint. A lemez legjobb dalai szerintem a Wide Open és az Earthen.

Co Lee - A Program (November 24)

Egy újabb rap album. Nem tudom én se, hogy miért hallgattam ennyi hip hop-ot az évben, de érdekes évem volt minden téren az biztos. Hiába hívnám ezt egy rap albumnak, nagyon sok stílus keveredik benne, ami igazán különlegessé teszi. Van benne néhol egy kis reggae, ilyen elektronikus valami és még egy gitárszóló is. A kedvenc dalaim a Bőröndkísérő és a Hegyek Alatt, ami az A Csitári Hegyek Alatt népdalnak az átdolgozása. 

Petofi - Levelek a föld alól (EP) (Április 19)

A nyíregyházi melodic hardcore zenekar végre kiadott egy új anyagot. Ezt mindig nagyon várom, és sose csalódok bennük. A szövegek hűek a név adó művészhez, a zene mindig ötletes, és most, hogy egy kis progresszivitás is érződik rajta, így még jobb. A dalok közül nem tudok választani, mind a négy rohadt jó. Talán a kiabálós dalok, tehát a Komorebi és a Szürke jobban tetszik mint a kicsit éneklősebb Posztó és a Réveteg, de a Réveteg refrénje rohadt jó. 

Sleep Token - Take Me Back To Eden (Május 19)

Erről az albumról is írtam már, így nem is húznám most az időt, inkább csak belinkelem ide azt a cikket.

Metallica - 72 Seasons (Április 14)

Mint már írtam, nincsen metal lista Metallica nélkül. Mindig hatalmas öröm az egész rock világnak amikor ők csak egy dalt is kiadnak. Ez az album ha Metallica lenne, ha nem, listára való. Ez egy rohadt jó lemez. Benne van minden Metallica korszakból egy kicsi, talán a progresszív oldalát nem mutatja meg a zenekar, de ezt én nem hiányoltam. Nem volt nehéz kiválasztanom a kedvenc dalom, ugyanis a Shadows Follow az első hallgatáskor levett a lábamról, és még mindig nem tudtam megunni.

Spiritbox - The Fear of Fear (November 3)

Hiába jelent meg ez az EP október után, ez alapból is rajta volt a listán. Eredetileg nem ilyen előkelő helyen, de miután meghallgattam, egyből bekerült a top 5-be. Amúgy írtam erről is (teljes cikk) már ott is körbe rajongtam a kiadványt, ezért most megpróbálom visszafogni magamat, de egyszerűen nem tudok elmenni az mellett, hogy a Spiritbox megértette az EP-k lényegét. Ugyanis nagyon sok zenekar arra használja, hogy az albumhoz készült single-ket kiadják egy EP-ként, de nem a kanadai egyesület, mert ők írtak hat teljesen összefüggő dalt, tehát concept EP-t, amiknek tényleg nem csak szövegileg függnek össze, hanem zeneileg is. Ugyanis minden dal végén elindul egy ilyen elektronikus prüttyögés, ami a következő dal eleje, de nem csak az első dal függ össze a másodikkal, a második a harmadikkal és így tovább, hanem az utolsó dal is összekapcsolható az elsővel. Amikor ezt megtudtam igazából nem tudtam felfogni, hogy hogyan lehetnek ennyire jók. 

Remélem ők nyerik idén a Grammy-t, nehéz lesz, mert olyanokat kell megelőzniük mint a Metallica, a Slipknot vagy a Ghost, de bízok a szakértőkben (vagy akiben megszavazza ezeket).

Track List:  (nem tudok nagyon kiemelni egy dalt se így az összese bejelölöm a kedvencemnek)

• Cellar Door*** 
• Jaded***
• Too Close / Too Late*** 
• Angel Eyes***
• The Void***
• Ultraviolet*** 

2. Resolve - Human ( Szeptember 15)

A francia metalcore zenekar albumáról is írtam már. (teljes cikk) Akkor még azt írtam, hogy ez az év lemeze, de azóta jött ki egy másik, ami megelőzte, amit amúgy megjósoltam. 

Igazából a tökéletes modern metalcore lemez a Human. Meg van benne minden ami kell. Vannak benne a pusztító dalok blegh-el felfegyverkezve, a metalcore balladák hatalmas énekekkel, a vidám pop punkos dalok, és a zenekarhoz híven van egy olyan dal is, amit elhúznak, és szinte minden benne van amit tudnak. Igazából van négy sablon, de azt mindig ötletesen formázzák meg. Kezdem azt gondolni, hogy az Arising Empire sosem ad ki rossz lemezt, mert amit eddig attól a kiadótól hallottam az egytől egyig rohadt jó volt. 

Track List:

• Human***
• Death Awaits***
• Older Days (feat. ten56., Paleface Swiss)***
• Continuum**
• Bloodlust***
• In Stone***
• Comfortably Dumb**
• Ignite***
• Move to Trash***
• New Colors***
• Moonchild*

1. Beartooth - The Surface (Október 13)

Így van. Nem hazudtam az erről a lemezről szóló cikkemben, tényleg ez lett nálam az év albumja. Minden jó ebben a lemezben. A történet mögötte, a dalok minősége, meg maguk a dalok is, szinte az összes szám egy easycore (nem pont easycore, de most annak fogom hívni) sláger. 

A történet mögötte az, hogy az énekes, szövegíró, dalszerző, producer, tehát a zenekar mindenese, Caleb Shomo évekig depresszíóval küzdött, és mostanában kezdtek elmúlni a tünetei, és azt vette észre, hogy jól van és újra szereti önmagát, és az önszeretet katarzisáról szólnak a szövegek. Emellett még megírta az év szerelmes dalát, a Look The Other Way-t. 

Egy csoda ez a lemez, és bearanyozta az unalmas októberi és novemberi hétköznapjaim, szóval szeretném megköszönni azt a Beartooth zenekarnak, hogy miattuk nem lett teljesen monoton az év vége. 

Track List:

1. The Surface***
2. Riptide*** 
3. Doubt Me***
4. The Better Me (feat. Hardy)***
5. Might Love Myself*** 
6. Sunshine!***
7. What's Killing You***
8. Look The Other Way***
9. What Are You Waiting For***
10. My New Reality***
11. I Was Alive***

Már megtudtátok, azt, hogy mik voltak a kedvenc albumaim, de azt nem, hogy mit hallgattam ebben az évben úgy igazán, szóval leírom ide a Spotify Wrapped-em és a Youtube Music összefoglalóm is.

ELőszőr jöjjön a Spotify összefoglaló, mert ott kevesebbet hallgattam zenét:

Top előadók:  

1.  Resolve
2. Beton.Hofi 
3. AWS
4. Bring Me The Horizon 
5. Fish!

Kedvenc dalok:

1. Bring Me The Horizon - Avalanche 
2. Resolve - Death Awaits
3. Petofi - Réveteg
4. Petofi - Szürke 
5. Resolve Seasick Sailor 

Youtube Music:

Top Előadók:

1. Dayseeker
2. Bring Me The Horizon
3. Beton.Hofi
4. Spiritbox
5. Hundred Sins

Kedvenc Dalok:

1. Architects - Gravedigger
2. Dayseeker - Neon Grave
3. 36 Crazyfists - The Heart and the Shape
4. Dayseeker - Crying While You Dancing 
5. Dayseeker - Homesick 

Még gyorsan leírok pár albumot amit várok, és párat amit csak akarok, hogy jöjjön:

A BMTH lemezét már nagyon várom, az AWS-ét is, meg az új A Király Halott kiadványt is . Nagyon remélem, hogy kapunk egy új Imminence és/vagy Future Palace korongot, és ha jól tudom lesz új The Plot In You anyag is, de ezek mellett még remélem, hogy a Bad Omens is kiadja a készülő albumát, valamint a Dayseeker a legutóbbi albumát éppen írja át akusztikusra, ami rohadt jó lesz, csak jöjjön már ki. Valamint amióta feloszlott az Useme azóta várom Csongor Bálint új zenekarát, akár egy új Subscribe lemez is jöhetne már.

Ezzel a cikkel kívánok nektek sikerben gazdag új évet (vagy mi kell ilyenkor mondani), remélem továbbra is olvasni fogjátok a cikkeimet, mert most van egy pár ötletem, például még januárban szeretném befejezni az ADTR cikket, de lesz egy stílus bemutató a hardcore zenéről, a Bring Me The Horizon 20 éves lesz, róluk is fog készülni egy cikk, és ehhez a (szerintem) sorozathoz is vannak terveim szóval mozgalmas évem lesz jövőre is, de én élvezem. Na Pá!