Hiába arra akartam fel húzni a blogot, hogy a metalhead-é válásom történetét mutassa be, egy kicsit több mint egy év után rákellett jönnöm, hogy ez nem fog sikerülni, mert nem akarok metalhead lenni. Így is a metal szerelmese maradok, de az egész zenei színteret leakarom fedni. Ezért gondoltam jó ötletnek, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál dalait rangsoroló cikk lesz az első írás ebben az "új érában", mert itt is megtalálható nagyon sok fajta dal. Kezdjünk is bele!
Majd a következő hosszabb cikkemben kifejtem, hogy miért nem szeretnék csak metal/rock/punk zenékkel foglalkozni, ez legyen egy előlege annak a "monológnak".
Aki nem ismerné ezt a két előadót, bemutatom nekik röviden. ajsa luna a szerintem egyik legtehetségesebb magyar női pop előadó, ezt mutatja az is, hogy 2023-ban ő kapta az MTV EMA díjat. Tehát nem csak tehetséges, hanem már most is tett le valamit az asztalra. Igaz, nekem az az albuma, ami miatt megkaphatta ezt a díjat, nem tetszett, de a közreműködései rohadt jók, mind Hundred Sins zenéiben, és Beton. Hofi Playbánia albumán ő okozta a legjobb pillanatot nekem a Tiszalökön nyújtott teljesítményével.
Beatrick pedig egy producer, ő is dolgozott már Beton. Hofi-val, de emellett még Miller Dáviddal és Co Lee-vel vannak még közös zenéi, és szeritnem egy pár éven belül ő lesz Magyarország legnagyobb producere. Ja, amúgy ő dolgozott az előbb említett Tiszalök című számon, tehát a közös munka eredményét már előre meglehetett mondani, hogy rohadt jó lesz.
És az is lett. Nagyon jó ez a dal, a refrén egyszerűen bent maradt a fejembe, és három napja nem alszom miatta, mert állandóan az megy a fejembe. A klip is tetszik, de ajsa klipjei álltalában mindig kiemelkedőek, ahogy ez is. De azért tetszik kifejezetten ez a dal, mert kettő jövőbeli itthoni pop ikon közreműködése ez, mielőtt még azok lennének, és amikor kb. tíz év múlva azok is lesznek én majd elő állok, hogy én még 15 évesen megmondtam, hogy ezek ketten lefogják uralni az egész hazai mainstream szcénát. Ha meg nem, akkor mondhatom, hogy fiatal voltam és hülye. Szóval nekem ez egy win-win szitu, remélem nekik is az lesz.
A hétvégén jött ki új AWS, Ankor, Thornhill és Slaughter to Prevail dal is, sőt még egy Bruce Dickinson szóló lemez is. De mivel én nagyban német témazáróra készültem/készülök így csak egyről tudok írni a hétvégén kijött anyagok közül, és aki egy kicsit is ismeri a blog történetét, az nem lepődött meg, hogy az AWS nótáról fogok írni, mivel a kedvenc zenekarom.
A Fények Nélkül már a negyedik dal Stefán Tomival, és egyre jobbak. Már elérte azt, hogy ne is gondoljak arra, hogy Örssel jobb volt-e a zenekar, hanem csak simán tudom élvezni azt amit csinálnak Tomival. Mióta koncerten is láttam őket, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy Tomi a tartó rúdon lóg és úgy ordibál, azóta engem 100%-ig megvett ez a csávó és egyre feljebb mászik a kedvenc énekeseim listáján.
A dal ugyanolyan mint a többi, tehát rohadt jó. Nyilván más mint a többi dal, az előbbi mondat a szám minőségére utalt. A refrén hatalmas, és tetszik, hogy a refrén közepén van egy sor durva vokál. És ez a refrén is bebizonyította, hogy Tominak nagyon jó dallamérzéke van.
Eddig bírtam, beszélni kell a klipről. Mert rohadt jó lett. Szerintem nagyon egyedi és ötletes volt ez a VR-ban felvett videó, én nem emlékszem arra, hogy Magyarországon lett volna ilyen klip. És annyira jó lett, hogy elsőre a zenére nem is tudtam figyelni. Ezért megkellett hallgatni egy párszor, hogy össze álljon a teljes dal, mert a videó mindig elvonta a figyelmem. Így ezt a dalt hallgattam meg a legtöbbször mielőtt cikk született volna belőle. (meg nyilván ezért mert már majdnem egy hete kint van)
A következő infó nem lesz a dalhoz kapcsolódó dolog, de van a blognak egy Instagram oldala is (amit ha még nem követnél ITT megtudod tenni), ahol szeretnék elindítani egy A Nap Dala dolgot, ahová minden nap kifogok tenni egy dalt, amit aznap hallgattam. Így ott is aktív leszek, bár a cikkek hírét oda is kiszoktam tenni, de így lesz valami ami miatt meg is éri követni az oldalt. Szóval aki akarja kövesse be az oldalt és nézzétek meg mi a nap dala, és ha akartok még üzenetben zenkarokat is ajánlhattok. Na pá!
Új dalt, album borítót, tracklistet és album címet mutattak be a modern hardcore koronázatlan királyai. Mind a négy elég ütősre sikerült szerintem, szóval ezt a megjelenést is nagyon el kezdtem várni.
Az új album címe You Won't Go Before You're Supposed To lesz és május tizedikén jelenik meg és tíz dal lesz rajta. Az album borító szerintem egyszerű, de nagyszerű, egy óriási világító kereszt és szinte ennyi. Ennél nem is kell több szerintem. Így tökéletes. A tracklist-ben is vannak érdekes dolgok, főleg a közreműködők. Az egyik Chris Motionless lesz a Motionless in White énekese. Ez ugye azért érdekes, mert már volt nekik egy közös daluk, csak pont fordítva, mert nem ő jött ide vendégeskedni, hanem Bryan Garris volt a MIW vendége. A másik pedig Poppy lesz, aki ugye nagyon nem a Knocked Loose világa, de szerintem működhet ez is.
You Won't Go Before You're Supposed To - Május 10
A kiadott dal, a Blinding Faith nagyon ütős lett, a zenekartól megszokott módon iszonyatosan durva és zajos lett. Reggel kávé helyett tökéletes, engem is úgy felpörgetett, hogy ma reggel busz helyett futva mentem a két várossal arrébb lévő iskolámba, és nem hogy nem késtem el, hanem nyitásra oda értem. Ez a történet nyilván nem igaz, de a dal tényleg jó, ti is hallgassátok meg, mert megéri.
Újabb dal érkezett a szombathelyi punk rock zenekartól, a GreatEscape-től. Ha jól tudom ez az utolsó szingli az EP érkezése előtt, de legutóbbi információim szerint sajnos még mindig nincsen fix megjelenési időpont, pedig én már nagyon várom.
Hiába teszem bele a zenekart a punk rock stílusba, azért én is tudom, hogy sok féle irányba elszoktak menni. Most például a kicsit sötétebb, metalosabb irányba. A három dal közül most előszőr nem találtam érdekes szövegrészleteket, és szerintem a refrén is itt lett a legjobb, a végén lévő kiabálásokért pedig külön köszönet, ebbe a dalba nagyon illet szerintem és ha nem lettek volna benne, akkor kiemeltem volna a hiányukat, de így csak annyit mondhatok, hogy ez így tökéletes. A három dal közül egyértelműen a legjobb.
Remélem, hogy lassan kijön már ez a kislemez, mert már tényleg nagyon várom, és hiába még csak február van, de szerintem év végi lista esélyes lesz vagy nem ki tudja. De ez a dal jó és az előző kettő is jó volt, így tovább!
Kijött a francia poszt metal zenekar legújabb dala, de nem csak ez történt mostanában a banda háza táján, ugyanis bejelentették a hetedik albumuk érkezését, és vele együtt egy Európa turnét is, de arról majd csak később, egyenlőre maradjunk a dalnál.
A dal nem rövid a nyolc perces futam idejével, de az Alcest-től ez nem is hosszú, hiszen én őket a végtelenségig is eltudnám hallgatni. Ebben a dalban is van nagyon sok spirituális erő, és számomra itt is átjött az énekes Neige koncepciója. (erről az előző albumukról szóló cikkemben bővebben írtam)A számhoz készült klip is nagyon jó lett, abból is átjött nekem Neige spiritualitása, és nagyon tetszett az a rész mind a klipben mind a zenében, amikor átmentek a durvább részhez.
Az album címe Les Chants de I'Aurore lesz és Június 21-én jelenik majd meg. Az Európa turnéban pedig kaptunk egy magyar állomást is, amin én ott tervezek lenni, de mivel novemberben lesz, így egy betegség útjába állhat, amiért az előző heti Eugene Tooms-ról is lemaradtam sajnos. Van már tracklist és borító is az albumhoz, szóval azokat is megmutatom.
Les Chants de i'Aurore - Június 21
A debreceni metalcore/post-hardcore zenekart a tavalyi EP-jükkel ismertem meg, ami nagyon tetszett, sőt az Újra még az év végi listám közelében is ott ólálkodott, de végül nem került fel rá, de ha csináltam volna a 2023-as év dalairól listát, a Néma Nemzedék biztosan kiemelkedő helyet foglalt el volna rajta.
Az új dal egy kicsit tovább fejlesztette az EP-n hallottakat, és visszatértek a screamek is, igaz csak csekély mennyiségben, de szerintem ez a dal nem is igényli azt, hogy szarrá legyen kiabálva. A zenekar amúgy egy új albumot is bejelentett, még sajnos nem tudunk róla semmit, de én már nagyon várom és ha kijön valami infó róla, majd írok róla. Addig is hallgassátok a dalt és a zenekar korábbi munkáira is megéri ráhallgatni.
A brit metalcore zenekar olyan dalt hozott ki, ami miatt megszerettem a metalcoret. Ugyanis a klip és a zene hatására olyan dolgokat kezdek el érezni, amit amúgy nem is érzek.
A To The Flowers-höz készült videó, ami már egy kisfilm rohadt szép és egyben szívszorító is és a zene meg a színészi munka hatására én is érzem azokat a dolgokat mint a videó főszereplője, ami szerintem egyszerűen csodálatos és ezt szeretem igazán a zenében.
A WSS zenéjét én eddig nem követtem, csak az Oliver Sykes-al közös dalukat hallgattam meg egy párszor. Az tetszett, mert amit Olivér csinál az nekem tetszik. De ez a dal alapján, elkezdtem várni a While She Sleeps új albumát, a SELF HELL-t , ami március 15-én érkezik.
Hatalmas örömömre jön a Dayseeker akusztikus albuma április 19-én, amire én már nagyon régóta várok sőt vágyok. A Rory Rodriguez által vezetett csapat már eredeti verziójában is nagyon lélek simogató, de így egy zongora és akusztikus gitár kísérettel még közelebb érezhetjük magunkat Rory-hoz, amit én rohadt jónak gondolok, főleg így, hogy a Dayseeker zenéje a 2023-as évem állandó háttérzenéje volt és szinte állandóan ők szóltak a fülesemben.
A másik állandó szereplője a fülesemnek a Beartooth zenekar volt új albumuk okán, akiknek történetesen Caleb Shomo az énekesük. Így amikor megláttam, hogy ez a két ember (Rory és Caleb) egy dalban szerepel egyből izgalmi állapotba kerültem és rögtön meg is hallgattam az amúgy egyik kedvenc Dayseeker dalomnak az akusztikus verzióját. És nem kellett csalódnom, ez az átdolgozás úgy ahogy van tökéletes.
Az album címe amúgy Replica lesz, és a legutóbbi két album (Sleeptalk, Dark Sun) dalai közül válogattak, és egy elég szép sláger válogatás sült ki belőle, mert a track list-en rajta van a Sleeptalk album címadója, a Without Me és Neon Grave is.
Track List:
A Kies lemeze tavaly az egyik kedvenc albumom volt. Erről az albumról hoztak ki egy új klipet. Hiába az örömöm az új klip miatt, de a dal nem túl boldog okból jött létre, ugyanis ma van Siklósi Örs-nek, az AWS zenekar énekesének (mondjuk szerintem nem kell őt bemutatni) a halálának évfordulója. Erről már én is megemlékeztem tavaly, ami egy elég érzelmes cikk lett. (el lehet olvasni: itten)
Régebben amikor hallgattam ezt a dalt, akkor is sejtettem, hogy nem túl vidám dologról szól, eszembe jutott Örs is, de ez ma bizonyosodott be, hogy ez a számomra legendás énekesről egy megemlékezés. A klip is egyszerű és nyers, ami ha egy ilyen dologról szól a dal, akkor ez szerintem el is várt.
A dal nem egy átlagos Kies dal, mert nem pörgős punk rock, hanem egy akusztikus dal, nem is annyira pörgős, van benne egy jó gitárszóló is. Koncerteken biztos siratós dal lesz, remélem egyszer áttudom élni.