Folytatódik a trilógia, amiben pótlom tavalyi lemaradásom metal téren. Az előző cikk egy hozzám nem túl közel álló stílusból jött, a gothic metalból, a mostani meg még inkább távol áll hozzám, ugyanis a Metaphysicize egy post-metal album, kicsi black beütéssel, de van benne egy leheletnyi core zene is. Szerintem nagyon érdekes album, mindjárt elmondom bővebben, hogy miért!

Mint már említettem alapból egy post-metal albumról beszékünk, amelyik stílusnak én nem vagyok állandó hallgatója, de amit eddig hallottam belőle az nagyon tetszik. A post-metal keveredik itt egy kis black metallal és a core zenékre jellemző breakdownokkal. Nagyon tetszik, hogy a post-metal éteriségéhez hozzá jön a black metal és a core breakdownok földhözragadt durvasága, így számomra is befogadhatóvá teszi ezt a 40 perces 7 dalból álló albumot. Átlagosan egy dal 5 perces, de nyilván van alig 4 perces is és majdnem 7 perces is, de nekem ez masszív lenne a breakdownok nélkül, így csak egy csöppnyi kihívást jelent a végig hallgatása. 

Az előbbi mondatom azért ironikus, mert a leghosszabb dal, a majdnem hét perces Kaygi a kedvenc dalom a lemezről. Benne van minden, ami a zenekarra jellemző. Egy nagyon hosszú nem evilági post-metal intro, utána egy blast beatekkek es tremoloval telepakolt durva rész, és a végére még rájön a dallamos gitározásra az ének és kész ennyi. 7 percbe összefoglalva miért jó ez a zenekar. A másik kedvelt dalom még a címadó és egyben nyitó dala az albumnak, a Metaphysicize amiben a legemlékezetesebb rész a breakdown. Fantasztikus kezdés szó szerint berobbantja az albumot, kirobbanó érzést és kirobbanó dobhártyát vált ki belőlem, de ez nyilván hangerőtől függ.

 A szövegekről sajnos most nem tudok nyilatkozni. Nagyon nehezen megtalálhatóak, és mivel én nem erőlködtem azért, hogy minden áron megtaláljam őket, így remélem majd a közel jövőben felkerülnek valahova. Amiről viszont tudok nyilatkozni, az az ének. Sarp Keski hörgése hosszútávon tud számomra nagyon irritáló lenni, de ő gitáros is a zenekarban, úgy meg nem lehet rá panasz. Zeneileg az összes tag kiváló. ŐK név szerint: Ata Cetin dobos, Enes Akovali basszusgitáros, Burak Altiparmak gitáros, és ugye az előbb említett Sarp Keski. 

 A következő rész, tehát az utolsó rész a trilógiából, után őszintén nem tudom milyen cikk fog jönni. Lehet elkezdtem bepótolni az idei metal lemaradásomat, tehát Spiritbox vagy Architects cikk fog jönni, vagy az Eurovízióról meg ismert előadók egyikéről fog szólni.