Hát még mindig nem úgy alakul ez az év cikk írás szempontjából, mint ahogy elterveztem, de azért a kötelező köröket lefutom ezzel az 2025-ös Euróvízió ranglistával. Fogok nagyon sokat idegeskedni, leszarozok minden francia nyelven íródott dalt, dicsérek idiótákat, leszidok komolyzenészeket, csak a szokásos. Na kezdjünk is bele!

37. Montenegró: Nina Zizic - Dobrodosli 

Utálom a balladákat. Utálom a balladákat! Nem nehéz kitalálni, hogy ez a dal egy ballada. Én nagyon megvetem a balladákat az Euróvízión. Szerintem ez az egész dalverseny arról szól, hogy bemutassuk az országunk kultúráját, ezt meglehet tenni balladák formájában is, csak általában ezek a dalok nem az adott ország szenvedéséről szól, hanem lírai, befelé koncentráló zenék, ami teljesen szembe megy az előbb felvázolt gondolatommal. 

Ez a dal is egy személyes történet, legalább annyiban kapcsolódik Montenegró kultúrájához, hogy montenegrói nyelven íródott. Ami amúgy jelen esetben pont a rosszabbik irány, hiszen így nem tudjuk meg, hogy miért szomorú az adott ember, csak az után, miután utána néztünk a szöveg jelentésének. Ezzel amúgy nem lenne baj, mert vannak olyan érdekes dalok, amik felkeltik az érdeklődést, s ezért boldogan járok utána a szöveg jelentésének. Ám ez a dal pont nem ilyen. Egy érdektelen ballada, ami ráadásul borzalmas hangminőségben van feltöltve YouTube-ra, így nem hogy elkezd érdekelni a szöveg, hanem az egész dalt elakarom felejteni. Nagyrészt ezért van ez a dal az utolsó helyen, mert amúgy jól énekel a néni, és amúgy elő is adja a nótát, úgy ahogy kell, de nagyon sok dolog visszataszít a dal megkedvelése iránt. 

36. Izrael: Yuval Raphael - New Day Rise

Ez is egy ballada. Utálom a balladákat. Legalább ez annyit megtesz értem, hogy végülis szól a saját országáról, még ha nem is a kultúráról, hanem egy háborús helyzetről, amit probálnak úgy eladni, hogy ők az áldozatok, közben kábé mindenkinek világos, hogy Izrael az agresszor. (Amúgy nem ástam bele magam annyira ebbe a helyzetbe, de amiket láttam, az alapján ez a véleményem róla) 

Most lehetne anekdotázni, hogy kell-e az Euróvízióra a politika, vagy nem, én azt mondom benne van a politika az Euróvízióban, mert ha nem lenne benne, nem lenne minden második ember meleg a versenyben. De ez nyilván jobban elfogadandó dolog, mint a háborús agresszornak levés, sőt az az élet része, a háborúnak én úgy gondolom nem kéne egy modern társadalomban jelen lévő dolognak lennie, de sajnos két versenyző is eléggé érintett benne. 

Ez a dal is egy semmit mondó ballada, unalmas dal felépítés, nagy éneklés, pont leszarom az ilyen dalokat, láttunk már belőlük eleget, és sajnos hallottuk is őket. Ami a legjobban idegesít ebben a dalban, az a szövege. Körül-belül olyan mintha egy AI írta volna, de legalább angol, gondolhatnánk. De az itt a helyzet, hogy van egy full random francia verze benne, és természetesen kell három darab héber sor is bele, hogy véletlenül se értsem, hogy miért olyan rossz neki. Én az ilyet nem tudom sajnálni, ázzon tovább a szar dalok fos tengerében. 

35. Grúzia: Mariam Shengelia - Freedom 

Igazából ezzel a dallal is ugyanazok a problémáim mint az előzővel. Ballada, aminek a szövege egy üres propaganda és két nyelvű. Elindul grúz nyelven, majd a végére angolba fordul. Az ország kultúrájához annyiban kapcsolódik, hogy ugye az eleje az anyanyelven szólal meg, és a klipben vannak táncosok, akik lehetséges, hogy valami népi szerelésben, valamilyen néptáncot adnak elő. Ez a koreográfia amúgy nem néz ki rosszul, színpadon meg is valósítható, így lehet fognak rá egy-két pontot beszerezni, de a dal az magában nem érdemli meg. 

Hordozza magában az ilyesféle balladák toposzait. A refrénben-ahol a katarzis van-megszólalnak a hegedűk, ezzel hatalmas drámai elemekkel valami pozitív dolgok akarnak elérni, nálam ezzel csak negatív dolgokat értek el. Akármit is értek el, azon nem változtatnak, hogy a szar dalok fos tengerében ússzák a pillangókat.

34. Szerbia: Pinc - Mila

 Míly meglepő, ez a dal is egy ballada, és abból a számomra a legidegesítőbb fajta. Ez egy balkán ballada. Nagyon díszes hanglejtés, zongorára és hegedűre épül, a végén azért megszólal egy gitár is, de nagyon eldugva. Egyszerűen utálom az ilyen dalokat.

A jegyzeteimbe azt írtam erről a dalról, hogy "fülbemászó(sajnos)". A refrénje egyszerűen bent marad az ember fülében, de nem azért mert jó lenne. Egy ilyen felszínes nagyívű refrén ami ellen bármennyire is küzd az ember, elkezdni néha dúdolgatni. Az ilyen refréneket is utálom.

A szövege amúgy nem rossz. Szerbül van, így kulturálisan kapcsolódik, meg nyilván kilométerekről érezni a dal balkánságát, így az ország leprezentáció kérdése fel sem merül, hű az anyaországhoz. Ezzel nincsen baj, sőt ezt pont keresem is, csak az a baj, hogy mint már mondtam nem a balkán balladák a kedvenceim, sőt már láttunk és hallottunk is nagyon sok ilyet, még én is, pedig csak 2018 óta követem a dalfesztivált. 

A dal végére amúgy majdnem azt éreztem, hogy kezdem megkedvelni a dalt, de amint visszaemlékezte a dal elejére, olimpiai bajnok műugrókat megirigylő módon ugrott vissza a szar dalok fos tengerébe.

 33. Svájc: Zoe Me- Voyage

Nagyon sajnálom azt, hogy a címvédő országok általában úgy döntenek, hogy nem akarják megvédeni a címüket, és egy jóval unalmasabb dalt küldenek mint az előtte lévő évben. Ez Svájc esetében is így van. A tavalyi daluk a The Code új volt, újító és élvezhető. Az idei egy aranyos ballada. Hegedűre és zongorára épül, és csak az is van benne, amivel én nagyon nem tudok mit kezdeni, teljesen érdektelen számomra. Az énekesnő hangja is érdektelen erre a típusú zenére. Nincsen rossz hangja, de más típusú zenére számomra jobban működne. A dal közepe felé van egy bridge, ahol elhittem, hogy elmegy valami izgalmas irányba a dal, de végül nem. 

A szövege amúgy tök jó, franciául van, ami kapcsolódik a svájci kultúrához szóval azzal nincsen baj, itt csak a dalnak a zenei részével kapcsolatban vannak kérdéseim. Legfőképp az, hogy Zoe Mé? Miért akarsz a szar dalok fos tengerében pancsolni?

32. Csehország: Adonxs - Kiss Kiss Goodbye

Itt is nagyrészt az a helyzet, mint a svájci dalnál. Egy alapból számomra tök semmit mondó ballada, jó szöveggel, amihez nem tudok kapcsolódni, félbe szakítva egy tök értelmetlen zenei résszel. Tehát a dal közepébe random bele van téve egy pörgős táncolós rész. Egyáltalán nem illik oda, a klipbe se illik bele, egyszerűen csak arra tudok gondolni, hogy az előadó megakarta mutatni, hogy nem csak énekelni és színészkedni tud nagyon jól, hanem táncolni is. Én nem szeretem az ilyen tehetség villogtatást, ez lehet azért van mert én nem vagyok sok dologban kiemelkedő, csak abban, hogy felidegítsem magam nem jó dalokon, de legalább a Kiss Kiss Goodbye azt is megmutatta, hogy milyen jól tud úszni a szar dalok fos tengerében. 

31. Franciaország: Louane - maman

 Ennél a dalnál is ugyanaz a szisztéma áll fent mint az előzőnél. Egy számomra unalmas, már-már idegesítő ballada, átélhetetlen sztorival. Nem is húznám tovább a szót, ennyivel elmondtam róla mindent amit akartam. Amúgy ezektől függetlenül egy aranyos dal, cukin mosolyog a szar dalok fos tengerében. 

 30. Horvátország: Marko Bosnjak - Poison Cake 

Hatalmas a boldogságom, hiszen ez végre nem egy ballada. Annak viszont már kevésbé örülök, hogy maga a dal nem jó. Az egész dal 3 különböző stílusból áll össze. Van az első verze meg a refrén, ami egy ilyen sötétebb, k-popposabb irány, van egy gyerekdalokra hajazó bridge. Ez a kettő lényegében építekzés. Nincsen kiemelkedő rész bennük, vagyis nyilván a bridge meglepő, a refrén nem refrén szerű, igazából a szám címét énekli el sokszor egymás után, egy olyan alapra, ami inkább felfezetés, mint kiemelkedő rész, és most az a dolog ami kikészített, utolsó refrén előtt, még behozott egy flamenco-s, akusztikus gitáros részt. Semmi szerepe nincs neki, szinte tényleg csak a polgárpukkasztást szolgálja, de csak azt sikerült, hogy a dobhártyám pukkadjon ki. Ez a középszerű dobhártyapukkasztás csak úgy tündököl a kígyós karúszóival a szar dalok fos tengerében.

 29. Azerbajdzsán: Mamagama - Run With U

Ez a dal olyan szinten semmilyen, hogy nem lehet róla ennél többet mondani. Érdektelen számomra ez az egész szám, reklám zenének tökéletes, de legalább nem szar, mostantól kezdődnek a nem egyértelműen szar dalok, így tekinthetjük ezt a dalt amolyan vízválasztónak (esetünkben fosválasztó).

28. Norvégia: Kyle Alessandro - Lighter  

Ezzel a dallal ugyanaz a baj, mint az előzővel. Hihetetlen módon semmilyen. Egy felszínes szépfiú-pop dal, mindenki hallott már ilyet, ha ismeri Shawn Mendes-t, de annyi különbséggel, hogy ebbe a dalba vannak tukka-tukka dobok, mert ugye az most ilyen rohadt népszerű (amúgy már nem, szóval igazán leállhatnának vele). Én őszintén nem értem, hogy miért van ennyire felhypolva ez a dal, szerintem egy kicsit sem érdemli meg. Az egyetlen meglepő és izgalmas dolog benne az az, hogy van benne egy rövid táncolós rész, és ebben a részben hallatszódik a 2009-es győztes Alexander Rybak Fairytale című dalából egy rövid hegedű részlet. Ez egy zseniális marketing fogás szerintem, mert ugye ez a dal a legutóbbi norvég győztes, és most újra rohadt népszerű. Marketingből és tánctudásból ötös amúgy a srác, csak az a baj, hogy ez egy dal verseny és abból csak a kegyelem kettes jár neki. 

27. Örményország: PARG - Survivor

Ez a dal, nagyon hasonló mint az előző. Elindul a refrén és látom magam előtt elmenni a legújabb Renault SUV-t. Ez is, szinte csak reklám zenének jó, de most a szintén van a hangsúly, mert van egy nagyon izgalmas rész benne zeneileg. Az egész dal ilyen ál-rock, nagyon maszkulin tematika, de van egy rész az utolsó előtti refrén előtti bridge, ami átvált egy hegedűs, komolyabb hangulatú zenébe, amit az utána következő refrénre is megtart, és ezért a részért képes voltam elfeledni a vadiúj Renault Coupé-t, de azért az utolsó refrénre visszagurult a szemeim elé.

26. Ciprus: Theo Evan - Shh

 Ezzel a dallal, igazából nincsen bajom. Egy tök okés dance pop dal, számomra idegesítő verzékkel és egy semmit mondó szöveggel, de makulátlan klippel, óriási koreográfiával megfűszerezve. Kicsit olyan mintha Theo inkább táncos lenne mint énekes, de azért csinálja mind a kettőt, vagyis hatalmas valószínűséggel ez is a valóság. Egyszer meg lehet hallgatni, kétszer már fölösleges, én már hatodjára hallgatom, és azt a 15 percet elvesztegetett időnek tartom. 

25. Írország: EMMY - Laika Party 

Ezzel a dallal sincsen kifejezetten bajom. Nem ballada, nem gagyi, nem unalmas, csak olyan gyámoltalan. Vicces dalnak túl komoly, de komoly dalnak meg túlságosan vicces a témája. Arról szól a dal, hogy EMMY reméli, hogy Lajka nem halt meg és most bulizik az űrben. A klipben van utalás arra, hogy ő ezt valószínű általános iksolásként gondolta így, és ez egy visszaemlékezés erre a gyermeteg gondolatra, ami tök aranyos meg minden, de komolyan vehetetlenné teszi számomra a dalt, főleg az elektronikus zenével alatta. Tehát mondom nincs nagy baj a dallal, ha bejut a döntőbe nem fogom sajnálni a helyet tőle, de a témája miatt most nem tud feljebb kerülni az én listámon.

24. San Marino - Gabry Ponte - Tutta L'Italia 

Igazából, ennél a dalnál ugyanaz a helyzet áll fent, mint az előzőnél. Számomra komolyan vehetetlen a témája miatt. Ez egy Olaszországot ünneplő dal, az olasz életérzés néhány sztereotípia mentén, ezzel nincsen semmi baj, én is nagyon szeretem Olaszországot, de úgy, hogy ezt a dalt San Marino küldi ki, szerintem nagyon vicces, mert történelmileg nem feltétlenül öribari a két ország. Amúgy a dal maga fülbemászó, és jó, de Gabry Ponte nem tudna egyértelműen rossz elektronikus zenét csinálni, 1998 óta számos sikert ért el, közölük a  legnagyobb az általam mélyen tisztelt, hatalmasra tartott, szépművészeti alkotás a Blue (Da Ba Dee).

23. Lengyelország: Justyna Steczkowska - GAJA

 Ez a dal nagyon hasonlít számomra a tavalyi szlovén számra, a Veronika-ra Raiven-től. Az a dal egy boszorkányról szólt, aki a szlovén folklore-ban jelenik meg, és alatta a zene először nagyon lassan indult, majd a végén volt egy kis katarzis és vége. Nekem nagyon tetszett az a dal, szerintem tökéletesen el volt találva a zene is. 

Ez a dal pedig a görög mitológiából ismert Gaia-ról szól, én személy szerint nagyon szeretem a görög mitológiát, így ezért járt a plusz pont, ezért van ott ahol, mert a zenei részével nekem van bajom. Szerintem túl sok minden történik benne, igazából nem is a dalban történik sok minden, hanem az előadás túl sok, mert a dal áll egy lassabb verzéből, egy hatalmas ívű pre-chorus-ból, egy pörgős refrénből, van egy férfi éneklős rész, ami szerintem tök meglepő. Ezek alatt Justyna végig ugrálja és forogja az egész színpadot, egyszer bedobnak neki egy hegedűt is, és a férfi énekes részénél meg felemelik az égbe konkrétan a semmiért. Amit tudni kell, hogy Justyna 52 éves, és hiába tartja elképesztően jól magát, azért a végére érezni, hogy kifáradt. A kevesebb néha több elvén haladva, én egy kicsit kevesebb mozgást tennék az Euróvízió színpadára, és úgy szerintem a legjobb 10 közé kerülés is biztos, bár az lehet így is. Nálam most csak a 23. lett ez a dal, de nagyon remélem, hogy a versenyben feljebb fog ennél végezni.

22. Erika Vikman - ICH KOMME 

Ez a dallal szinte ugyanaz a baj mint az előzővel. Egyszerűen túl sok, annyira, hogy nem is értem mi ez a dal, de amúgy ezért gondolom azt, hogy valami nagyon komplikált dolog van itt a háttérben. Igazából a szöveg nem érthetetlen, bár a finn nyelvről való fordítások érdekesek, de legalább annyit értek belőle, hogy ich komme, megéri minden héten végig ülni 3 német órát. 

A zene túlsoksága ellenére nagyon jó energiája van Erika-nak, így a színpadi produkcióval nem lesz baj, meg érződik, hogy ő egy nagyon jó karakter, ha elől fog végezni, biztosan az előadás mód miatt lesz és nem a zene miatt, mert egy ilyen katyvasszal azért remélem nem kerül olyan előkelő pozícióba.

21. Luxemburg: Laura Thorn - La Poupée Monte Le Son

Ezt a dalt én már nagyon sokszor tettem feljebb a listán, eredetileg 27. helyen volt, volt már 25. is, és most 21., de még mindig nem érzem úgy, hogy elérte a végső helyét. A zenéje nekem nem annyira tetszik. Kicsit ez is semmilyen nekem, fűszertelen pop, vannak elemei, főleg ének terén, amik még rosszak is, például az a kitartott hang a végén nekem nagyon zavaró, de ezektől függetlenül van egy egész jó és fülbemászó refrén.

Ami miatt mégis itt lehet, az a szöveg. Egy nagyon fontos, igaz kicsit már-már elcsépelt témáról szól, a nők szerepéről. Nagyon jó szerintem ez a szöveg érdekes módon van körül írva a téma, igaz, az elején nincsen metaforálgatás, de a közepe felé lép egy szintet a szöveg. A refrénben mondjuk ez a nananana-zás egy kicsit bűzlik, de még ez se tudja lerontani. Amúgy így utólag visszatekintve a második mondatra, hogy ez egy elcsépelt téma, amíg valami aktuális, és tényleg napi szinten vernek át, használnak ki nőket addig nem lehet elcsépelt, amit sajnálok, hogy a másik oldalt szinte sose említik meg, vagy csak a KKevin féle előadók írnak róla, ami nem a legmagasabb szint, de legalább valaki ír a férfiak kihasználásáról is... 

Tehát a szöveg felsegítette ezt a dalt 6 hellyel, ideiglenesen. Ha egy héttel később állítanám össze ezt a listát, lehet, hogy még feljebb csúszna.

20. Málta: Mirina Conte - SERVING

Ennek a dalnak van a legérdekesebb útja eddig. Eredetileg KANT volt a dal címe, ami nem a német filozófusra utal, hanem azt hiszem az ó-angolban jelenti azt, hogy énekel, de nagyon áthallásos a cunt szóra, ami ugye prostituáltat jelent, főleg úgy, hogy előtte ott van az a serving szó. Szerintem nagyon vicces ez az egész, főleg úgy, hogy a serving kant-ban is találok én egy mögöttes tartalmat, nem csak a polgárpukkasztást, de az EBU, akik a szabályozók az egész Dalfesztiválban, azt mondták, hogy ez sehogy se jó, így végül a kant vagy cunt szót ki vágták a dalból, és végül csak simán SERVING lett a cím. Hasonló eset történt amúgy 2022-ben a litván zenekarral is. 

A dal az egész blamát félretéve nem a legjobb, de legalább nem is a legrosszabb. Nekem a 2010-es évek közepi pop zenét idézte föl, ami számomra nagyon nosztalgikusan hat, hiszen lényegében azon nöttem fel (akarva-akaratlanul). 

Ez a dal után már csak olyan dalok jönnek, amik egyértelműen jók is, szóval örömtelien zárom le ezt a borzalmas időszakot, amiket rossz balladák vagy unalmas dalok, esetleg középszerű próbálkozások hallgatásával töltöttem. 

19. Hollandia: Claude - C'est La Vie 

Ez a dal eredetileg a ciprusi dal után jött, mert nagyon hasonlóan, szerintem az előadó egy jobb táncos mint énekes. Ez ebben az esetben nem szidalom, hanem inkább dicséret, mert Claude-Theo-val ellentétben-egy nagyon jó énekes és egy fantasztikus táncos. Szintén a ciprusi dallal ellentétben, ez egy egész jó kis nóta. Nem azt mondom, hogy hallgatnám, de egy H&M-ben nagyon nagyot bólogatnék rá, mire kijönnék onnan, már nem emlékeznék rá, de kellenek az ilyen dalok is. 

Pedig igenis van ennek a dalnak egy nagyon fontos eleme, az pedig a mögötte lévő story. Az egész szöveg lényegében arról szól, hogy amikor Claude meg az anyja Kongóból átköltöztek Hollandiába mennyire nehéz volt nekik, és, hogy most milyen jó neki. Tehát az életnek a fentjeiről meg a lentjeiről szól. Ami viszont rohadt idegesítő ebben a szövegben, hogy félig angol és félig francia. Már mondtam, hogy nagyon nem szeretem a váltott nyelvű szövegeket, még ha külön verzék külön nyelven szólnának, az még elfogadható lenne, de nem itt nagyon sokszor soronként váltakozik az angol és a francia, akár soron belül egy-egy szóra is. Nagyon idegesít, annak ellenére is, hogy ehhez is van egy külön történet, hiszen Kongóban a két hivatalos nyelv a francia és az angol, ezért íródott ezen a két nyelven a szöveg.

Hiába a személyes történet, a kedves gesztus, a nap végén ez is csak egy elcsépelt pop dal, aminek jócskán utána kell nézni, hogy tudj kötődni hozzá. Szerencsére én megtettem az utána járást, így nincsen igazságtalanul alacsony helyen. Az Eurovízión pedig valószínű szerintem igazságtalanul magas helyen lesz, mert van benne egy fülbemászó refrén jár hozzá egy történet és bumm top 10-ben fogjuk látni, sajnos.

18. Szlovénia: Klemen - How Much Time Do We Have Left

Ezzel a helyezéssel elképesztően ellent mondok magamnak, hiszen ez a dal egy ballada. Ugyanaz a helyzet, mint az eddigi balladákkal, zongorára épül a dal, vannak benne hegedűk is, de végre számomra is átélhető a szöveg. Mert Klemen itt a felesége betegségéről énekel, amit eredetileg gyógyíthatatlannak diagnosztizáltak, de végül sikerült felépülnie belőle a nőnek, és azóta is boldog házasságban élnek. Szerintem nagyon szép story, és hiába nincsen ilyen helyzet az életemben, de ebbe mióta én is egy kapcsolatban élek beletudom magam képzelni, jobban, mint például abba, hogy a francia dalban az énekes szüléséről énekel, vagy a cseh dalban arról, hogy elhagyta őt az apja. Ezért került ennyivel a többi ballada fölé a How Much Time Do We Have Left. 

17. Belgium: Red Sebastian - Strobe Lights 

Ez a dal az előzőnek konkrétan az ellentétje. Nem egy lassú ballada, hanem egy gyors elektronikus dal, nem egy másik ember féltéséről, szeretetéről és csodálatáról szól, hanem az én értelmezésem alapján pont, hogy a saját önnön magunk szeretetéről énekel benne Red Sebastian. Szerintem egy igazi üde folt a mezőnyben ez a dal, mert ritka a jó elektronikus zene, de ez az. A szövege is érdekes, ha nagyon akarnék három különböző dolgot tudnék belemagyarázni. Amúgy ez a középmezőny a tökéletes hely számára, nem nagyon akarnám ennél feljebb de lejjebb sem látni. Ennyit érdemel. Igazából ez az aranyközépút. 

16. Görögország: Klavdia - Asteromáta 

Nagyon meglepő dolog történt, még egy ballada bekerült a középmezőnybe. Hihetetlen! Én balladákat kedvelek? Elképzelhetetlen! De ami igaz az igaz, ez egy ballada. Ez egy izgalmas ballada. Benne van a zenéjében az a görög csavar, és egy ilyen latinos dob menetre, tehát tukka-tukka-ra van írva, ami miatt kitűnik a balladák közül, ami amúgy a görögöknek szokása, mert valahogyan mindig a görög dal az egyik legérdekesebb zeneileg. 

Ami viszont még nagyon tetszik, az az, hogy felfedeztem olyan elemeket a szövegben, amik a Homéroszi eposzok kellékei közül valóak, például az epitheton ornans, tehát az állandó jelzők, mert a szövegben visszatér a "Asteromata mou mikri", ami lényegében azt jelenti, hogy az én kis csillagképeim, és ez az "én kis" jelző ugye többször is feltűnik. Igazából ennyi kelléket sikerült találnom, de ez egy tök érdekes felfedezés volt számomra, és nagyon sokat hozzá tett, hogy az általam elképzelt középmezőny legtetején szerepeljen, hiszen ezután jönnek az olyan dalok, amiket egyértelműen jónak találok.

15. Nagy Britannia: Remember Monday - What The Hell Just Happened?

Az első ténylegesen tetsző dal a brit női énekes trió dala, ami szerintem amúgy is érdekes, hogy 3 női énekes egy dalban, és nem valami hatalmasat éneklős ballada maszlag lesz belőle, hanem egy élvezhető pop-rock dal. Nem kell nagy megfejtésre számítani se ének, zene vagy szöveg terén, de mindenben hozza azt a felső közép szintet, ami egyszerűen felüdülésként hat ebben a mezőnyben. 

14. Ukrajna: Ziferblat - Bird of Pray 

Szerintem minden egyes évben van egy olyan zenekar vagy előadó, aki legalább csak egy nagyon kicsit, de látszódik rajta, hogy a 60-as, 70-es évek által inspirálódik, ha jól emlékszem én mindig elég magasra rakom őket, így természetesen a Ziferblat dalának magasan van a helye a listámon. 

Ami a legjobban megfogott amúgy a dalban, az nem a kinézet vagy az egyértelmű 60-as 70-es évekből jött ihlet, hanem a verzék. Ugyanis a verzék ukránul vannak, és az eredeti énekes mellett három női vokalista és egy nagyon szívmelengető, de egyben buzdító hatású érzést keltenek az emberben, ezzel a tipikus ukrán népi énekkel. Igaz a refrén már angolul van, így a két nyelvűség itt is zavar, ha ukránul lenne az egész dal, biztos, hogy feljebb kerül.

A szöveg is a verzékre hasonlít, egyszerre megható, de mégis van benne egy erő ami nagyon ösztönző. Valahogy így kell dalt írni ebben az elég aggasztó helyzetben, amiben Ukrajna még mindig benne van. Csodálatos dal szerintem, remélem az Eurovízión szavazók szerint is, mert előleges megítélés alapján én azon is meglepődnék, ha bejutnának a döntőbe. 

13. Lettország: Tautumeitas - Bru Man Laimi 

Ez a dal kétségkívül a legkülönlegesebb a mezőnyből. A Tautumeitas egy hat tagú női énekes népzenei/világzenei zenekar, bár majdnem mindenki játszik hangszeren közölük, ebben a dalban elektronikával van megoldva a hangszerelés, ami egy plusz fűszer az alapból is érdekes alapkoncepcióhoz. 

Az egész dalban, főleg az egyszerre megszólaló hat hang miatt, van egy nagyon éteri hatás, olyan mintha tényleg lett erdei tündérek énekét hallanám. Csodálatos ez a dal, minden elemében. Ugye a zenét meg az éneket már említettem, de a szöveg is nagyon jó, tökéletesen bele illik ebbe az erdei tündér képbe, a klipben meg konkrétan erdei tündérek is lesznek, amiben az a durva, hogy amikor megfogalmazódott bennem, hogy ők erdei tündérek még nem láttam a klipet.  

12. Dánia: Sissal - Hallucination 

Ez a dal hatalmas szimpátiát vált ki belőlem, ugyanis ha a svédek küldik ki ezt a dalt, simán elsőnek hozzák be az oddsok, így hogy a dánok küldik egy százaléknyi esélyt nem adnak arra, hogy nyernek. De ha azt a dalt, amit a svédek küldtek a dánok küldték volna ki, akkor azt a dalt is maximum 26-nak jósolnák, így meg 37%-ban ők nyernek, amúgy nem olyan rossz dal az se, nyilván hiszen még nem volt az eddigi helyezettek között megemlítve, és még mindig viszonylag sokára lesz.

A feszültséget félre téve, ez a dal amúgy egy tipikus svéd pop dal. Nagyon sok szintivel, egy olyan refrénnel, ami nagyon sokáig benne marad az ember fülében, és ezekhez jön a csodálatos ének. Sissal szerintem a legjobb énekesnő ebben a mezőnyben. Nyilván van a zenének egy kiszámíthatósága, mert a svéd popot elég jól ismerjük, és nagyon sok svéd pop dalt hallottunk már Sissal kaliberű énekes nőkkel, de ez a dal is nosztalgikusan hat nekem, ezért nem tudok rá haragudni.  Remélem a szavazók se fognak rá, és egy kicsivel feljebb tornásszák mint amit az oddsok jósolnak neki. 

11. Izland: VÆB - RÓA 

Ez a dal egy csoda. Nem úgy, mint az ukrán vagy a lett dal, inkább úgy mint egy kiadós szarás egy hosszú nap után. Nagyon sok komoly dal van ebben az évben, de ez a dal egy nagy halom komolytalanság. Nem úgy mint például az ír dal, mert az izlandi testvér páros legalább magát se veszi komolyan. Zeneileg a 900-es évek végére dob vissza minket a dal a legundorítóbb pop korszakba, öltözetben is, susogós, csillogó ezüst színű melegítő szett, csodálatos. 

A szöveg amúgy egy hajó útról szól, a Feröer-szigetekre és Grönlandra sikerült eljutni, de ez a hajó út és a 90-es évekbeli zene eléggé arra enged köveztetni, hogy a magyar zene csimborasszója az Álomhajó című dal volt itt az inspiráció, csak más úticéllal, mint az eredeti "mű"-ben.

Tehát én nagyon szeretem az ilyen hülyéskedést, emellett még fülbemászó a refrén is, és szerencsére közönség kedvencé kezdenek válni, így biztos, hogy kétszer is láthatjuk őket ezt a dalt előadni, már csak az a kérdés, hogy vajon hol végeznek. Én remélem magasan.

10. Észtország: Tommy Cash - Espresso Macchiato

Ez a dal merőben hasonlít a máltai dalra, mert ezzel is volt egy kisebb botrány. Ugyanis az olasz sztereotípiákat figurázza ki benne Tommy és egy ilyen áll olasz akcentussal mond ki minden egyes szót. Ezért néhány olasz szervezet elkezdett (átvitt értelemben csak, de) tüntetni, hogy ne indulhasson ez a dal. Ebből a felháborodásból nem lett semmi, amit én teljes mértékben meg is értek, hiszen Tommy ezzel nem akartak senkinek sem bántani, arról, hogy egyes emberekből hiányzik az önirónia nem ő tehet. 

Szerintem nagyon vicces ez a dal. Olyan rohadt vicces sorok vannak benne mint pl.: "Life is like spaghetti, It's hard until you make it" vagy a "I work around the clocko That's why I'm sweating like a mafioso" vagy a "Ciao bella, I'm Tomasso, Addicted to tobacco". Az egyik kedvenc szövegem idén, ha nem a kedvencem. Zenében tekintve követi ezt az olasz sztereotíp irányt és egy számomra elég idegesítő de legalább vicces alapot sikerült összehozni, ami amúgy nagyon egyszerű és nem változatos, de nekem tetszik. A refrén nagyon fülbemászó és egyszerűen énekelhető, mert olyan mintha sokszor Tommy se tudná mit mond. Mivel Tommy egy rohadt népszerű előadó világszerte, így biztos lesznek szavazatai a közönségtől, zsűriktől nem hiszem, hogy sokat fog kapni, főleg nem az olaszoktól, de a döntőben a top 15 szerintem biztos meg van neki, aminek én nagyon örülök.

9. Abor & Tynna - Baller 

Ez a dal számomra a legérdekesebb, nem a dal milyensége miatt, hanem az előadóik miatt. Ugyanis Abor és Tynna egy német-magyar testvérpár, rendes nevükön Bornemissza Attila és Bornemissza Tünde, így idén van magyar induló az Eurovízión, sőt kettő is. Azóta kiderült, hogy nem csak a nevük magyar, hanem magyarul is tudnak, mert csináltak egy magyar nyelvű verziót a dalból, ami mondjuk nekem nem tetszik, mert nagyon magyartalanul van tagolva a szöveg, de egy gesztusnak több mint jó. 

Egy kicsit beleástam magam a testvérpár származásába, így megtudtam, hogy az apjuk a Bécsi Filharmonikusok csellistája, így Attila és Tünde is elég hamar találkozott a klasszikus zenével, de nem csak találkoztak, bemutatkoztak egymásnak, hanem meg is ismerték egymást mert Abor csellón játszik, Tynna pedig fuvolán és furulyán. Ennek ellenére elektronikus zenét csinálnak, de nem akármilyet, hanem jót, nagyon jót. Sajnos nem vagyok otthon az elektronikus zenében, csak drum&bass-t hallgattam egy nagyon kicsit, így nem tudom, hogy mi lehet ennek a stílusnak a neve, de azt tudom, hogy nagyon tetszik. Ami még jobbá teszi, az az, hogy Attila csellózik a dalban, ami nagyon különlegesé teszi, mert nem gyakran hallani klasszikus hangszereket elektronikus zenében. 

A szöveg nincs túlgondolva, egy egyszerű szakítós dal, de ami nagyon különleges, hogy német. 2007-ben küldtek utoljára német szövegű dalt a versenyre a németek, milyen érdekes, hogy ezt a sorozatot pont egy magyar testvérpárnak sikerült megállítani.

8. Spanyolország: Melody - ESA DIVA

Imádom azt a mintát, ami a spanyol dal küldésben kialakult az elmúlt három évben, hiszen nagyon karakteres és jó női előadókat küldenek. 2022 Chanel volt a küldött, aki betáncolta az egész színpadot, és egy energiabomba volt, ez meg is hozta eredményét és harmadik lett a versenyben. 2023-ban Blanca Paloma Eaea című dalával egy olyan szintet ütött meg zenei különlegességben, amit azóta szinte senki, sajnos ez nem ért el nagy eredményt, ugyanis csak 17. lett. 2024-ben a Nebulossa nevű duó volt a küldönc akik egy idős férfiből és egy idős nőből állnak, és valami akkora polgárpukkasztás ment ott végre, hogy azt csak nagyon nehezen tudom szavakba önteni. Egyrészt a daluknak Zorra volt a címe, ami magyarul kurvát jelent, és ha jól emlékszem az énekesnő körül két férfi táncos volt bugyiban és hosszú bőrcsizmában. Én imádtam ezt a szintű botránykeltést, de a zsűrik nem nagyon így csak 22. lett, tehát majdnem utolsó. Idén Melody a küldött és én remélem, hogy a top 10-ben benne lesz, mert egy nagyon fontos szövegű dallal érkezett a versenyre.

A szöveg azt mondja, hogy az igazi dívák nem feltétlenül azok, akik a reflektorfényben vannak, hanem azok akik egyszerű halandók, nem taposnak le embereket csak azért, hogy ők legyenek a reflektorfényben, akik erősek bátrak és megélik a fenteket és a lenteket is, vagy ahogy ő fogalmaz a szövegeben, "a kertjükben van tövis és rózsa is"). Hoz egy pár valódi példát is, és azt mondja, hogy az anyuka aki fel kel reggel, és a művész kiadó nélkül, pénzzel és pénz nélkül is ugyanakkora díva. Hazudtam, amikor azt mondtam, hogy az észt dalé a kedvenc szövegem, mert ez az. Egy nagyon fontos szöveg, dívához méltó.

Zeneileg is érdekes, mert egy balladás irányba indul el, zongorával, hegedűvel és gitárral, majd egy elektronikusabb váltást követően pörgős marad végig, úgy, hogy ezek a valódi hangszerek megmaradnak, és az vegyül az elektronikus basszzussal. Egy tök jó pop dal, nagyon jó refrénnel, és nagyon tetszik, hogy a két irány keveredik benne. 

7. Albánia: Shkodra Elektronike - Zjerm 

Az albán dal abban különbözik az előzőtől, hogy itt nem a megszokott vonal van folytatva, hanem pont, hogy ez szakítja meg a sorozatot. Ugyanis eddig mindig vagy unalmas, nagy éneklős balladákat kaptunk Albániától, vagy unalmas, sablonos balkán pop dalokat. Ám az idei, az nem csak, hogy változtat ezen és mer izgalmas zenét játszani, hanem még szólni is mer valamiről. Elviselhetetlen. Elviselhetetlenül jó. 

A név amúgy becsapós, hiába van ott az elektronike, ami nem nehéz kitalálni elektronikát jelent, nagy zenekarral van előadva a dal, vonósokkal, vokalistákkal, karmesterrel. Egyetlen egy sample van egy óriási basszus amit elektronikusan hoz létre a duó férfi tagja, Kolë Laca hoz létre. Ezt amúgy nagyon vicces végig nézni, hogy egész előadás alatt ott áll, és egy egy hangot ütöget a sampleren. Aztán a dal vége felé elszaval egy verset. Nagyon meglepő, hogy félbeszakítja a dalt, de ez is csak különlegessé teszi. Ami miatt még különleges az a duó női tagja, Beatriçe Gjergji. Nyilván nagyon jó énekes, és nagyon jól elő is adja a dalt. Energiája és a kis tánca bevonzza a nézőt. Én amióta nézem az Eurovíziót nem láttam ilyen jó előadót Albániánál, aki nem csak elénekli a dalt, hanem bele is éli magát. 

A szöveg is nagyon jó. Egy olyan világot képzelnek el benne az írók, ahol nincsenek háborúk, nincsenek árvák, nincsen egy palack se az óceánban és az olajnak liliom illata van. Én kifejezetten élnék egy ilyen világban, de egyenlőre az is elég, hogy Albánia végre egy értékelhető dalt küldött a fesztiválra.

6. Olaszország: Lucio Corsi - Volevo essere un duro 

Ezzel a dallal okozom a legnagyobb meglepetést magamnak, ugyanis ez egy ballada. Egy zongorára, vonósokra és gitárra épülő ballada. Azzal kezdődött az egész cikk, hogy az ilyen dalokat szidom. Most meg itt vagyok a top 5 előtt és egy balladát dicsérek. Durva két hét volt, de így legalább meg van a keretes rendszere az egész megírásának. 

Ami miatt ennyire magasra kerülhetett ez a dal, az nem nehéz kitalálni, a szövege, meg egy kicsit a klipje is. A szöveg arról szól, hogy Lucio miket gondolt, hogy milyen kemény ember lesz, hogy robot lesz, vagy sumos, vagy drogdíler aki farkaskutyák elől fut, de rájött közben, hogy fél a sötétben, hogy nincsen kemény csávós arca, és hogy verekedni és vitatkozni nem tud. Így egy senkinek képzeli magát, nem fogadja el, hogy ő nem az előbbi dolgokban jó, hanem másban, és megint megvan említve, hogy az életnek vannak fentjei és lentjei, úgy, hogy a Hold kráterek nélkül nem igazi, meg az is van, hogy nincs értelme futni a könnyek elől, így a végén már nem azt énekli, hogy "Én egy senki vagyok", hanem azt, hogy "Én nem vagyok senki, csak Lucio". Egy nagyon szép felnövés történet, igaz, hogy a klisék el vannak durrantva, de a klisék néha igazak, és amúgy ez is egy klisé. A klisékről nem lehet klisé nélkül beszélni. De egy nagyon szép dal, és tényleg egy felnövés történet, ami őszinte, és valós. 

A klipben egy kisfiú jegyei vannak felolvasva egy szigorú apuka által, és azok miatt végül a fiú szobafogságot kap. Fogsága alatt végig erre a dalra ugrál, és a végén meg kiderül, hogy ez a fiú Lucio. Ez is egy tök aranyos történet, hogy a szidalmazás miatt képzelődik azon, hogy ő így is robot lesz, meg király, és a többi amiket leírtam. ÉN jelenlegi helyzetemben ebbe teljesen beletudom élni magam, hiába nem vagyunk egy korban a klipben szereplő fiúval. Lényegében ezért ugrott fel ilyen magasra ez a dal, mert ez az egyetlen ballada, amit teljes mértékben áttudok élni, és ennek kapcsán megértettem a balladákat, mert ha hozzád szólnak, akkor ezek nagyon jó dalok, ha nem, akkor nagyon idegesítőek. 

5. Ausztria - JJ - Wasted Love 

Ez a dal az egyértelmű győztes matéria. Nagyon hasonlít a tavalyi győztesre, csak míg a The Code egy pop dal volt opera hatásokkal, addig a Wasted Love egy ízi-vérig opera dal, egy kicsit pop hatással. Amikor erre rájöttem, hogy ez most egy ballada-e, és arra jutottam, hogy végülis igen, de (felhasználva az összes létező biosz tudásom) azt is megállapítottam, hogy minden opera ballada, de nem minden ballada opera. Tehát ez nem az a ballada amit utálni kell, hanem ez egy teljesen más műfaj. 

Szerintem az átlagos operát nem kell senkinek se bemutatni vonósok, zongora és hatalmas éneklés. A legkülönlegesebb a dalban, hogy a dobok egyértelműen a pop zenéből származnak, de nem tűnnek ki annyira, nagyon szépen beleilleszkednek a dalba. A legjobb rész pedig a dal végén lévő végülis breakdown, amikor átmegy az egész egy elektronikus veretésbe, JJ kitartott hangja szaggatni kezd, és rohadt jó, igazi katarzis. Az ilyen megoldásokkal tudják belopni magukat a szívembe a dalok, hogy mernek újítani és progresszív megoldásokhoz nyúlni. A közönség szívébe is belopták magukat, az egyik legnagyobb nyertes esélyes, de én azért remélem, hogy nem lesz back-to-back opera győzelem, hiába tetszik nagyon ez a dal. 

4. Ausztrália: Go-Jo - Milkshake Man 

Ez a dal egy tökéletes dal. Nagyon jó, pörgős zenéje van 80-as évek szintieivel, a refrénben igazinak ható dobok, egyszerűen így kell jó és modern pop dalt írni. Emellett nagyon vicces a szövege, meg Go-Jo-nak az egész karaktere nagyon szórakoztató, az előadási képességéről nem is beszélve. 

A zene mint már mondtam, néhol a nyolcvanas éveket idézi, de a verzék azért modernek és a dörömbölő elektronikus basszus hangok lágy és ismerős ölelése vár ránk, a refrénben visszatérnek a nyolcvanas szintik, sőt még minden második sor végén van egy mini elszállás is, és a  vége felé van egy olyan szinti szaggató breakdown, ami elfelejteti velünk az addig hallottakat. Az a szinti belehatol a fülekbe, tökéletes. 

A szöveg rohadt vicces. Így embert a shakeről beszélni még senki sem hallott. A kedvenc szöveg részletem az egész dalból így hangzik: "Shake is not a drink, it's a state of mind/A secret superpower, you were born to find"). Igazából az észt dalhoz hasonlítható, csak nagyon jó zenével, és kevesebb sztereotípiával. Minden ami ott hiba, az itt kijavításra került, de sajnos a top 3-ba így se tudott bekerülni.

3. Svédország: KAJ - Bara Bada Bastu

Tűnhetett úgy, a dán dalnál, hogy én nem szeretem ezt a dalt, ami egy darabig igaz is volt, sőt szó szerint küzdöttem ez a dal ellen, mert túl népszerű volt. De be kellett látnom, értem, hogy miért szeretik ezt a dalt, sőt nekem is sikerült megszeretnem, hiszen ez a tökéletes Eurovízió dal. Nem ballada, így élvezhető mindenki számára, a szöveg kapcsolódik az adott ország kultúrájához, sőt még svédül is van a dal, amit azért kell kiemelni, mert 1998 óta a svédek nem énekeltek svédül. Ami a legironikusabb ebben a történetben, az az, hogy a finnek küldtek egy svéd nyelven íródott dalt 2012-ben, és míly meglepő a KAJ tagjai, tehát Kevin, Axel és Jakob is finnek. 

 A zene amúgy viszonylag egyszerű, egy átlagos pop dal, de van benne harmonika, ami egy kicsit különlegessé teszi. Az egész dal Jakob számomra befogadhatatlan rappelésével kezdődik, de szerencsére utána refrén jön, és az megmenti, mert olyan rohadt fülbemászó, hogy sikerült elfeledtetnie velem a nem tetsző dolgot. Mondani se kell, nagyon jól szól együtt a három hang, és mind a három nagyon szerethető karakter is, ezért nagyon könnyen kedveltették meg magukat a közönséggel.

Ami miatt még könnyű őket szeretni, az a humoruk. Egyrészt az egész dal a szaunázásról szól, és arról, hogy mennyire bele van ivódva a kultúrába a szaunázás. Én nem tudom, hogy ez mennyire igaz a svédekre, én úgy tudtam, hogy ez inkább a finnekre jellemző, de mivel az előadók finnek, így lehet, hogy inkább róluk szól a dal, lehet, hogy idén nem csak három olasz dal van, hanem kettő finn is. A legviccesebb az egész dalban, az szerintem Axel része. Ugyanis neki az egész szövege annyi, hogy a refrén előtt bemondja az, hogy "egy, két, há  szauna!" és a refrén után is van egy nagyon összetett szövege, ami így szól: "szauna". 

A kezdeti nehézségek ellenére, mostanra nem csak elfogadtam a dalt, hanem meg is szerettem, sőt örülni fogok, ha megnyeri a versenyt.

2. Litvánia: Katarsis - Tavo akys

Ez a dal áll stílusában a legközelebb hozzám. Műfajában talán az indie-rock-hoz áll a legközelebb, de Magyarországon simán alternatív lenne a meghatározása, amit én nem tartok jónak, mert nagyon sok mindenre mondjuk itthon azt, hogy alter, igaz én se tudom pontosan az alternatív megfogalmazását, de a Katarsis egy nagyon kicsivel durvább mint egy átlagos alter zenekar, de ha Litvániában ez az alter, akkor én oda költözök. 

A szöveg egy nagyon szép, nagyon művészi szöveg, amiből semmit se értek. Nehéz átadni az eredeti jelentést úgy, hogy vannak nyelvi korlátok, de egy olyan szöveg, amin megéri elgondolkozni. Ez a művészi hozzá állás, egy szinttel minimum, de lehet, hogy kettővel is az átlag dalok fölé emeli, mert szövegben kiemelkedni idén nem nehéz, mondjuk zenében sem... De ez a dal a kiemelkedők közül is kiemelkedik. Ami miatt nem tud mégsem nyerni nálam, az az, hogy amúgy az ország kultúrájához nem nagyon kapcsolódik, egy lírai történet van elmondva, igaz litvánul, de nekem ennyi nem elég. A számomra tökéletes dal az a következő lesz.

1. Portugália: NAPA - Descolado

Ez a dal a tökéletes dal az Eurovízióra. Nem ballada, egy nagyon kellemes folkos, indie dal, a szöveg annyira kapcsolódik a kultúrához, hogy konkrétan egy adott portugál szigetről szól, és még portugálul is van a dal. Tökéletes. Portugáliánál, amúgy megfigyelhető egy hasonló minta mint Spanyolországnál, mert a portugálok mindig nagyon különc, egyedi és értékes művészeket küldenek, mint most is. Én már meghallgattam egy albumukat, és csodálatos zenét játszik a NAPA, nyáron szarrá-huggyá-rommá fogom hallgatni őket. 

A szöveg, nem nehéz kitalálni Madeira-ról szól. Egy hazavágyódást mutat be, ahogyan az énekes Guilherme elköltözik a nagyvárosba, de nem érzi ott jól magát, a betondzsungel kezdi bekebelezni, de ilyenkor mindig rágondol a szülő helyére, és megnyugszik, hogy bármikor visszatérhet oda. Egy nagyon szép és művészi szöveg, ami csodálatosan szólal meg. Nagyon szép a portugál nyelv, a magyar után egyértelműen a második legszebb nyelv. 

A zene nem túl bonyolult, de nagyon letisztult és nyugodt, mondhatni minimalista, ami nagyon szépen elősegíti a szöveg érvényesülését, mert ez egy eléggé szövegcentrikus nóta. Emellett a zenében is vannak nagyon apró kis részletek, amikre érdemes figyelni. Például a verzében a háttérben lévő gitár játékra, vagy az egész dalban csodálatos dobolásra. A refrén nyilván itt is fülbemászó, de a legemlékezetesebb az egyértelműen a kiállás a dal vége felé azzal a nagyon visszafogott gitár szólóval, igazából csak áradozni tudok a dalról. 

Nagyon sajnálom, hogy nem kap elég figyelmet ez a dal, mert egy gyöngyszem, egy nagyon szép és értékes produkció a NAPA, akikre én ezután biztosan oda fogok figyelni, mert ők érdemlik meg igazán a figyelmet. Semmi túlzott marketing, csak a zenére fókuszálnak. Egyszerűen csodálatos.