2024 egyáltalán nem egy olyan év volt mint amilyennek én azt akartam. Leginkább ez abból látszódik, hogy az elmúlt félévben csak három cikket tettem ki, de hiába írtam keveset azért sok zenét hallgattam ezekből gyűjtöttem össze most tízet. Kezdjünk is bele!
10. 6363 - KORDBÁRSONY
A legelső album az egyik kedvenc magyar rapperem Gege új albuma. Gege összes albuma különleges, de ez azért kifejezetten érdekes, hiszen itt alakult zenekarrá, jó ez teljesen nem igaz, hiszen már a tavalyi SZÖVEG EP is már a zenekari forma keretein jelent meg. Még azért sem igaz teljesen az előző mondat, hiszen ez nem egy önálló album, hanem két EP, a KORD és a BÁRSONY összevonása, ami így egy teljes albumnyi anyagot tesz ki.
Abban, hogy ennyire megszerettem a magyar hip-hoppot abban óriási része van Gegének, hiszen a sokszor bonyolult, szójátékokkal teletűzdelt szövegei egyből megfogtak, még akkor is ha semmit se értettem belőlük. Ő volt az első rapper akinek előbb a strófáira figyeltem fel és csak utána a zenére, hiszen Beton.Hofi-nál és Krúbinál ez pont fordítva volt, pedig nekik is vannak olyan szövegeik amikre érdemes figyelni.
A KORDBÁRSONY nagyon erős dalokat tartalmaz, vannak rajtuk gyorsabb dalok, mint például a CSENDHÁBORÍTÁS!!!, vagy a Dúvad Csulák, de emelkedős pszichedelikus rap dalok is megtalálhatók, mint a Szendrői Csabával közös mély vagy az Ősz Freestyle. Ez a kettőség jelen van a szövegek terén is, hisz ott van a NAÉS?, ami egy ilyen kis vicces drogozós szöveg, eszméletlenül kreatív szójátékokkal, de ott van például a pont.. , ami meg egy szerelmes dal, de ott van az Összevissza beszélek, ami meg tele van utalásokkal és azért bonyolult megérteni. Amúgy, azt ki kell emelni, hogy ezen a lemezen lépett előre a legnagyobbat Gege a szövegek befogadhatóságában, és úgy alapból a szövegek terén is történt fejlődés, hiszen eddig voltak a szójátékos szövegek, meg az egy adott témát körbe járó daltextusok, és most ezek összefolytak, így lett egy lírikus csoda az album 40 perce.
Ahhoz, hogy lírikus csodának nevezhessek egy zenei anyagot, nem csak az előadót kell megemlítenem, hanem a csodálatos zenészeket is. Doboknál a BÁRSONY-on Pivarnyik Péter szerepel, a KORD-ON pedig Klausz Ádám, Papp Mukunda gitározik, Imrei Ariel pedig basszusgitározik, Gáll Barnabás meg trombitázik az EP-ken. Mindannyian annyira zseniális muzsikálást hoztak össze az albumon, hogy néha a zseni szövegek és flowk ellenében is én csak a zenére figyeltem.
Tehát, ez a négy bekezdésben megtudhattuk azt, hogy a rapper és a mögötte lévő zenekar csodálatos munkát hoz a lemezen, de azt még nem, hogy a közreműködők milyen fantasztikusak. Ugyanis mindenki aki featel ezen a két EP-n, valami zseniális munkát hoz szintén. Számomra legkedvesebb közreműködő az Szendrői Csabi a mély című számon, hiszen nagyon szeretem az Elefántot, ugye ahol ő az énekes és dalszövegíró, annak pedig még jobban megörültem, amikor megtudtam, hogy a szintén Elefántos Tóth András gitáros is besegített abba a dalba, mint dalszerző, amire amúgy nem tudom, hogy miért nem jött le nekem egyből, szinten a dal második része elég Elefántos lett zeneileg szerintem. Glsch és Lusta Geri közreműködése is nagyon jó volt, szerintem ők hárman egy nagyon erős trió, amit meg is mutattak ezen a dalon. Co Lee is felbukkan az Időjárás-jelentés című nótán, de az a szám Gege része miatt lett emlékezetes számomra. A legnagyobb nevek pedig a PVGEPE-ben szerepelnek, ugyanis rappel a dalban Ketioz, Krúbi, bongor, Lil Frakk, Ótvar Pestis és Saiid is. Ez egy egész elképesztő brigád, az old-school irányzat és a new-school is elég nagy nevekkel van képviselve, és ott van Lil Frakk is, akinek én hatalmas utálója vagyok mint rapper, de itt ő is nagyon jó, ha legalább iylen szintet hozna a zenéin, még lehet el is ismerném.
A kedvenc dalaim az EP-kről a "mély", az "Időjárás-jelentés" és a "pont..", de szerintem egyetlen egy gyenge dal se szerepel az albumon, szinte mindegyikből tudnék idézni egy-két olyan sort ami nagyon megmaradt bennem és szerintem az összes dalból tudnék kiemelni olyan zenei részeket, amik teljesen lenyűgöztek. Szóval még mindig egy művészeti csodának tartom a KORDBÁRSONY-t, és ez nem is fog soha megváltozni.
The Home Team - The Curcible of Life
A Seattle-i popmetal, heavy-pop zenekar albumáról én terveztem egy önálló cikket, de ez végül nem készült el lustaságom okán. Pedig ez a lemez teljes mértékben megérdemli a figyelmet, hiszen egy szerintem nagyon ritka hangulatú korong ez, hiszen ez egy vidám metal album. Szerintem ez abszolút egy hiánycikk a fém zenén belül, vagy csak nem jutnak el hozzám. Ha eljut hozzám egy ilyen album, az nálam fixen év végi listás, sőt tavaly az év albuma nálam a Beartooth The Surface című lemeze lett, ami egy vidám metal album volt.
A The Home Team-nek amúgy nyílt egy elég jó lehetőség maga előtt, hiszen az eddigi legnagyobb popmetalnak mondható zenekar, az Issues 2023-ban feloszlott, és a The Home Team elég erősen bejelentkezett a vezető posztért. Egy kis érdekesség, hogy az Issues búcsúturnéján az a Brian Butcher énekelt, aki a The Home Team-ben is.
Az albumon 12 dal található 34 percben összefoglalva, és mind csodálatos. Elképesztően fülbemászó refrének, sokszor nagyon funky dob, basszus és gitár szólamok, és egy olyan jó hangulat, ami miatt egy komfort lemez lett számomra, mert bármikor meghallgattam róla akár csak egy dalt is, mindig jó kedvem lett tőle, még az egyetlen szomorúbb daltól is, a Walk This World With Me-től is, hiszen még abba is írtak egy olyan refrént, amitől egyből táncra perdülök. Ha csak egy dalt kéne kiemelnem, akkor az Overtime-ot emelném ki, vagy a Hones-t, de lehet, hogy a Love & CO.-t. IGazából nem tudnék választani. Az összes dal olyan erős, hogy nem lehet csak egyet kiemelni, az összest meg kell hallgatni egyszerre. Ebben egy kicsit ellent mondok magamnak, hiszen az Overtime-ot hallgattam a legtöbbet, nem csak az albumról, hanem egész évben, de ez annak köszönhető, hogy ez a dal kijött májusban single-ként így volt két hónapom folyamatosan azt hallgatni.
Nagyon remélem, hogy sikerül nekik egy nagy nevet elérni majd a metal szcénán belül, mert szerintem megérdemlik. Óriási dalokat írnak, nagyon pozitív hangulatot teremtenek, és élőben is biztos nagyon jók, de ezt sajnos nem tapasztalhattam még meg, hiszen a februári Európa-turnéjukon meg se közelítik Magyarországot, sőt szinte csak Angliában lesznek állomásaik, de ez semmit sem vesz el az album kibebaszott jóságától.
8. Jazzbois - Still Blunted
Ebben az évben két olyan zenei műfajba is beleástam magam egy kicsivel jobban, amiről eddig is tudtam, hogy szeretem, de nem tudtam róluk sokat. Az egyik már az előbbiekben említett hip-hop, a másik pedig a jazz. A jazzen belül is az instrumentális, hip-hophoz közel álló fajtát. A Jazzbois is ilyen. A zenéjükben is fel-felbukkannak hip-hop elemek, de a tagok külön-külön is felbukkannak a hip-hopban. Hiszen a basszusgitáros Sági Viktor maga is rappel és beateket készít(valamint a Shell Beach zenekar gitárosaként is ismerhető), a szintetizátoros Molnár Bence csak az alapgyártásban veszi ki a részét, a dobos Czirják Tamás pedig hangmérnökként biztos részt vett már valamilyen hip-hop album elkészületében, de a Jazzbois már volt előzenekara Beton.Hofinak is, sőt közösen is léptek már fel, meg ott van a legendás Jolly Presszós koncertjük is.
Amúgy magyar instrumentális jazz albumokkal idén elvoltunk látva rendesen. Jött ki új New Fossils, a DDT-nek és imdb-nek a közös lemeze az amalgamated és itt volt Lusta Gerinek és Varga Dánielnek, a DDT egyharmadának a kollab albuma a No Hay Banda. Az összes ugyanolyan jó, és ugyanannyira nem értek hozzájuk. Csak azért került fel a Jazzbois anyaga a többi helyett, mert amikor Olaszországban nyaraltam próbáltam nagyon sokszor istrumentális jazzre elaludni. Az itt felsoroltakban csak a Jazzbois albumára nem sikerült, mert annyira lekötött. Azt pontosan nem tudom megmondani, hogy miért, mert annyira sok csodálni való dolog van ebben a lemezben, hogy az valami elképszető. Egyrészt ott van a három fantasztikus zenész tehetsége, ami csak áramlik a zenéből, Czirják Tomi nagyon jól és komplexen dobol, Sági Viktor játékáról is az előbbi két tulajdonság mondható el, és az, hogy őt még nézni is érdemes, hiszen egy nagyon különleges pengetési technikával játszik, mert a hüvelykujjával pengeti a húrokat. A harmadik tag Molnár Bence szinti játéka pedig a fűszer az egészben. Nem játszik annyira sokat, de amit hozzátesz, amiatt lesz megjegyezhető az egész(pl.: SHANGRI LA, FLUTE THANG). Molnár Bence szinti játéka az a fűszer ami miatt csatázik egymással a Harkonnen és az Atreides ház. Ugyanilyen fűszerként tűnik fel egy pár dalban Dom Beats, azaz Kosztolánszki Dominik szaxofon játéka is.
Amúgy, most jöttem rá, hogy eddig helytelenül hívtam őket simán jazz zenekarnak, ugyanis a trió inkább fúziós jazzt játszik, hiszen nagyon sok hip-hop elem van, főleg dob terén észrevehető ez, kifejezetten a Budapest Pull Up és a LAVA VALLEY című számokban, de ott van a Darker Than Disco is, ami pedig egy (míly meglepő) egy sötét disco dal, tehát asszem trance dal. A személyes kedvenc a CHROME. Minden téren lenyűgöz ez a szám, főleg a végén Czirják Tomi dobolása.
Azt be kell vallanom, hogy ez az album a legutolsó pillanatban került fel a listára, de mindenféleképpen megemlítettem volna, hiszen egy nagyon fontos album itthon, hiszen a Jazzbois Magyarország egyik, ha nem a legimport képesebb zenei projektje, hiszen az sem elképzelhetetlen céljuk, hogy Európa bármelyik jazz klubjába elmenjen rájuk 300 ember, mellesleg pont a napokban érte el az 1 millió hallgatást a Still Blunted Spotifyon, és ezt úgy, hogy a hallgatóság többsége egyáltalán nem magyar, pedig szerintem megérdemelnék, hogy itthon is elterjedjenek. Szóval hallgassatok Jazzboist!
7. Felső Tízezer - Kicsi Forradalom
Eredetileg ide két albumot terveztem összevonva bemutatni. Ez a kettő a Felső Tízezer albuma és a Galaxisok Ellenszélben című lemeze. Ennek három fő oka van. Egyrészt egy ember, Sallai Laci, aki a Galaxisokban basszusgitározik, a Felső Tízezerben pedig énekel és gitározik. Másrészt a stílus, hiszen mind a két zenekar alternatív műfajban alkot, bár más fajtát, mert a Galaxisok inkább a régi időkből táplálkozik, míg a Felső Tízezer egy kicsit modernebb hangzást képvisel. A harmadik és legnyomósabb indok a két lemez témája, hiszen mind a kettő egy kormány kritikus hangvétellel szólal meg, ami eléggé váratlanul ért engem. Hiszen ahogy ismerem a két zenekart, ők eddig nem szólaltak meg dalaikban ilyesmi témákban, most meg hirtelen mind a két banda egy egész albumot szentelt rá. Ezzel semmi baj nincsen, sőt indokolt, mert ahogy a Galaxisok egyik dala is állítja, "Örökre elég volt ebből..." és remélem, hogy tényleg lesz forradalom és nem Kicsi, hanem egy elég nagy.
Az ok ami miatt nem összevonva szerepel ez a két album, igen egyszerű. A Felső Tízezer albuma jobban tetszik. A zenéje is közelebb áll hozzám, és Sallai Laci szöveg világa is jobban szeretem mint Szabó Benedekét. A Kicsi Forradalom zenéje inkább a 90-es évek szét torzítózott gitár zenéjéből, ami az én szívemhez nagyon közel áll. Amin meglepődtem, hogy most már három gitáros van a zenekarban, de miután ezzel az információval a fejemben hallgattam meg a lemezt, már kihalottam belőle, meg igazából már az album kijötte előtt is az egyik singlenél úgy hallottam, mintha három gitár is szólna egyszerre, de akkor még úgy gondoltam, hogy ez csak erre az egy dalra lesz érvényes, aztán kiderült a tudatlanságom, hiszen nagyon sok új tag van az általam megszokott felálláshoz képest, hiszen én még azt hittem, hogy még mindig Hromkó István a dobosa a Felső Tízezernek, pedig már 2020-ban elhagyta a csapatot...
Még mielőtt rátérnék a szövegekre, azt még el kell mondanom, hogy az előző, 2022-es Elkerülhetetlen című albumukat én nem hallgattam még végig, pedig már sokszor elkezdtem, de nem fogott meg annyira, ezért annak az albumnak a második felét nem ismerem, ezért lehet, hogy pontatlan lesz a következő állításom. De én úgy érzem, hogy zenében visszább tértek a 2018-as Majd Lesz Valahogy névre keresztelt anyagra (ami amúgy az egyik kedvenc Felső Tízezer albumom). Amiben viszont a Kicsi Forradalom egy kicsit többet nyújt, azok a szövegek. A mondani való is érettebb, és, hogy visszatérjek a Galaxisok-os érveléshez, Szabó Benedek nagyon az itthoni politikára koncentrált, míg Sallai Laci a teljes világ problémáiba bele megy az olyan sorokkal például mint a "Lesz jövő, de nem lesz hosszú".
Összességében ez egy nagyon erős indie/alternatív rock lemez, nagyon jó refrénekkel és rohadt erős szövegekkel, amik így a sokadik hallgatásra már egy kicsit nyomasztóak is, főleg azért, mert ebben élünk, és az igazság tudata ami nyomaszt. Remélem folytatják ezt a vonalat, mert szerintem ez az eddigiek közül a legjobb Felső Tízezer album.
6. Colourblind - S/T
Erről az albumról már írtam egy cikket, amit eltudtok olvasni itten, így most nem húznám annyira sokáig. Röviden összefoglalva (amit azért egy kicsit jobban majd kifejtek), minden amit szeretek a gitárzenében, emo mártással, alternatív rock-ágyon tálalva, ausztrál séfek álltal.
Aki nem találta volna ki, a Colourblind egy ausztrál alternatív rock zenekar, néhol emos beütéssel. Ez az első albumuk, előtte két EP-jük volt. Igazából imádom a zenekart. Gitárhangzásuk a füleimnek nagyon kedvesek, az énekes hangja is csak simogatja dobhártyáimat, hiába énekel amúgy karcos hangon, sőt még néhol ordibál is, dehát a füleimnek ilyen furcsa fétisei vannak, azt pedig külön kiemelném, hogy nagyon sokszor hallani benne normálisan a basszust, aminek én büszke basszusgitár tulajdonosként kifejezetten örülök.
Óriási refrének vannak a lemezen, és a dalok fokozatosan nőttek a szememben vagyis inkább a fülemben. A korongról szóló cikkemben még negatív példaként emeltem ki az Eye to Eye című dalt, most pedig az egyik kedvenc dalomként gondolok rá. Kettő dolog nem változott. Még mindig a Midnight a legjobb szám a lemezről, és még mindig rohadt jó ez az album.
5. Beton.Hofi - 0
Idén talán ez volt az általam legjobban várt album. így az első pár hallgatás alapján nem került volna rá a listára ez, hiszen nem azt hozta amit vártam tőle. Kicsit úgy éreztem, hogy az egyik fő producer, ANUBII$ alapjai túlságosan Hofi főlé nőnek, ami nekem nem tetszett, a harmadik hallgatásra már megszerettem ezeket a beateket, amikor meg már a szövegek is elérhetőek lettek, akkor kiegyenlítődtek az arányok, mert Ádi a megszokott szintjét hozza strófák terén.
A legfőbb indok a mellett, hogy megszerettem ANUBII$ alapjait, az az volt, hogy felfedeztem, hogy ezek nem hip-hop beatek. Van olyan ami az, de azok is a nagyon nem megszokott felépítést, hangszereket használja. Ez az egymásra találás, talán olyan szintű mint a Gege-Lusta Geri kollaboráció a METAMATIKA című lemezen, csak a Beton.Hofi-ANUBII$ egy kicsit mainstreamebb.
Hofi ezzel az albummal lezárja a 2021-ben elkezdett trilológiáját, ami egy felnövés történetet mesél el, hogy hogyan lesz Ádiból Ádám, hogyan beszél egyre érettebben a gyászról és hogy bevallja magának a drogfüggőségét. Ez a történet mesélés lényegében csak pár dalban történik ezek a LUCYD, ahol megtörténik a váltás Ádiból Ádámba, hiszen Hofi első lemezén, a COMIC SINS-en az első és az utolsó sor az volt, hogy "A nevem Ádi", a LUCYD utolsó sora pedig az, hogy "A nevem Ádám". Ebben a dalban vannak még fontos sorok, de nem lövöm le az egészet. A VEZÉREGYÉNISÉG-ben van az "Mert ott vagyok a szeren, úgyhogy ott vagyok a szeren" című sor, ami szerintem a drogfüggőségre utal, de erre utaló jel van még az INDIÁN-ban is. A gyász feldolgozás legnagyobb részét a MARGARÉTA veszi ki, aminek csodálatos szövege van, nem is emelnék ki belőle sorokat, inkább olvassátok el az egészet. Amúgy Ádira jajj bocsánat, tehát Ádámra továbbra is igaz, hogy egyszerre szólnak a szövegei mindenkinek és senkinek, vagy ahogy ő mondja a 2022-es PLAYBÁNIA című albumán, "Bennem van a zene meg a szolganép a gyárban". Vannak nagyon könnyen megérthető sorok és vannak ötletes képek is, általában ízlésesen vegyítve, amibe én beleszerettem. Nagyon szeretem mikor ötvözik a két világot így eljut az igényes zene a nem azt hallgatók körébe is.
A producerek közül már megemlítettem ANUBII$-t, de nem csak ő végez kiváló munkát, hanem a toldyuuso is, aki vagy akik, ha jól tudom ők egy producer páros, a FURA ESEMÉNYEK-et, a MINDEN KUTYA A MENNYBE JUT-ot, a TESI-t és a LUCYD-ot csinálták. Mindegyik dal alapja különbözik egymástól, de mégis meg lehet ismerni, hogy ezt a toldyuuso csinálta. Producerkedik még az albumon Dan Pinto, aki a nyitó VEZÉREGYÉNISÉG-et ás a GUARDA COME DONDOLO-t csinálta. Ezek számomra nagyon tetsző alapok, hiszen ő csinálja a Wavy zenéinek is nagy részét. Baba Aziz is dolgozik a lemezen, ő producálta a MARGARÉTA-t. Végül a kihagyhatatlan Hundred Sins. Ő az album egyik legjobb dalát, a HOLNAP MEGÁLLNAK AZ ÓRÁK és a TORINÓI LÓ FREESTYLE alapjait tudhatja magáénak.
Közreműködő előadókat is megkell említeni, hiszen vannak egész érdekesek is. Viszonyleg hamar megkapjuk a legérdekesebbet, ugyanis a negyedik dalban, a KINT VAGYOK A SOROK-ban featel a magyar hip-hop egyik legújabb sztárja Pogány Induló és a getto roma rap újraélesztője VZS. Nevekből ítélve ez nem lehetett rossz dal, és nem is lett. Pogány Induló beugrik még egy dalra, a FURA ESEMÉNYEK-re, és én őszintén megmondva nem emlékszem az ő részére. A MINDEN KUTYA A MENNYBE JUT-on közreműködik Kollár Dea, aki egy feltörekvő női előadó, featekben már felfigyeltem rá, majd meg kell hallgatnom, hogy milyenek a saját dalai. A 16 TONNA FEHÉR HÓ című dalban van a legérdekesebb közreműködő. Ugyanis itt KizzaPing69 vendégeskedik ebben a számban, aki Hofinak az alteregója. Érdekes lett volna a két alteregó között egy párbeszédet meghallgatni, de nem az lett, hanem egy simán rohadt jó szám. A GUARDA COME DONDOLO-n énekel Miller Dávid, akinek a vendégszerepléseit én mindig kirobbanó örömmel fogadom, mert nagyon szeretem a hangját, és itt is nagyon jó. Az utolsó közreműködő az nem más mint laurie. a HOLNAP MEGÁLLNAK AZ ÓRÁK-ban énekel. Ő is egy feltörekvő női előadó, és vele is úgy vagyok mint Kollár Deával. Közreműködésekben érdekes, de nem tudom, hogy milyen egy önálló dalban.
A kedvenc dalaim a HOLNAP MEGÁLLNAK AZ ÓRÁK, nagyon meglepődtem, amikor meghallottam, hogy ez egy drum n bass dal, de nekem nagyon bejön. A másik talán a MARGARÉTA a szövege miatt, de még kifejezetten sokat hallgattam a SOFIA COPPOLA-t és az ÓCEÁN-t. Szerintem így kell lezárni egy trilológiát, szinte nem lehet belekötni a dalokba, már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi lesz ezután, mert a lezárás az olyan mintha az egész Beton.Hofi karaktert lezárná. De majd meglátjuk, hogy mi lesz.
4. Elefánt - SEMMI
Óriási örömömre idén új albummal jött ki a kedvenc magyar alter zenekarom, az Elefánt. Már régóta vártam erre az albumra, így az elvárások itt is fönt álltak, de a Beton.Hofi albummal ellentétben, itt a zene egyből leültette ezeket a követelményeket.
Az Elefánt a legtöbbször a zenét alá tudta rendelni, főleg a kezdeti időkben, Szendrői Csabi szövegeinek, amit meg is értek, hiszen ezek a szövegek kivívják maguknak a rivalda féynt, mert olyan rohadt jók, de mostanában már mind a kettő egyenesen arányosan bonyolult. Ezen a lemezen is nagyon sok féle zene van, aminek én örülök, mert úgy látom, vagyis inkább hallom, hogy az alter zenék többsége mind ugyanolyan. Itt meg van vagy minimum 4 féle stílus. A nyitó dal a SZOBA egy indrusztriális metal dal, aztán ott van a BOCS ami egy ballada, a HOL VOLTÁL és a BUTA, amik (nagyon)pop(de)punk dalok, ott van a Paripa, ami meg egy ilyen zongorára és cimbalomra épülő összevisszaság, a VAN HARAG, ami egy pörgősebb alter dal.
Mit mondtam már, hatalmas rajongója vagyok Szendrői Csabi szövegeinek, már megvan két verses kötete is, és a strófáiban most sem kellett csalódnom. Az egy kicsit idegesít, hogy a BOCS ilyen rohadt nagy figyelmet kap TikTok-on, ami amúgy nem lenne baj, de ennek a számnak a szövege nagyon őszinte, így egyszerű is, lényegében egyetlen egy bemondás miatt lett ennyire felkapott, igazából nem tudom mi mást várok el a TikTok népétől, na mindegy is...
Ha már megemlítettem a verseskötetet és a dalszövegekről beszélek, szeretnék eldicsekedni, hogy több verset is felismertem Szendrői FÉYN című kötetéből. Elsőnek ott van a SZERÁF című dalban a Gang című versének nyolc sora van benne, ami így hangzik: "Sötét a lakásom, belső gangra néz / Szemben a szomszédnak is pont olyan sötét / Lelki társak vagyunk ha nem tükörkép / Ő nézi, ahogy nézem én nézem ahogy néz." A másik vers a záró KEZDŐDIK-ben van, az így szól: "Az én világom piciny világ / Addig tart, ameddig látom / Szempilláim elpusztítják / Minden egyes pislogással / Mögötte is ugyanaz van / Amit eltakar egy másik / Vezessen a tapasztalás / Istentől a valóságig".
Összeségében ez zeneileg az Elefánt legbonyolultabb, legsokrétűbb lemeze, ének téren is itt a legemelkedettebb amit Szendrői hoz. Nem lesz a kedvenc albumom tőlük, de egy nagyon szép pontja a diszkográfiájuknak ez az anyag. Remélem a következőre nem kell öt évet várni.
3. Bring Me The Horizon - POST HUMAN: NeX GEn
Már én is unom ezt mondani, de ezt az albumot is nagyon vártam. Egyrészt azért, mert 2023 szeptemberre volt ígérve, aztán tavaly januárra, és ebből lett május 24. Nagyon sokaknak emiatt nem tetszett az album, vagyis nem teljesen csak emiatt, hanem azért is mert már a fél album kint volt singleként, de ezektől eltekintve ez egy nagyon jó album szerintem, és még az elfogultság is szóba jöhet, hiszen mégis csak az egyik kedvenc zenekarom a BMTH.
Az összes elfogultságom ellenére mondom, szerintem ez egy izgalmas lemez. Végre visszatértek a metalcorehoz, de kicsit fűszerezve, sokszor emo hatásokkal, de vannak Deftonesra hajazó elszállások is. Sok futurisztikus zaj vagy csipogás is van a dalokban (amit én inkább glitchnek hívnék, de a csipogás az közérthetőbb), ami nekem nagyon tetszik, mert így az egész album kap egy különálló világot, ami mondjuk nem árt egy concept albumnál, ugyanis ez a 2020-ban megjelent EP a Post Human: Survival Horror folytatása. Az viszont számomra fura, de egyáltalán nem rossz hogy a zenében a kétezres évek emo zenéje és a elektronikus hangok keverednek, így egyszerre van benne a "múlt" és a jövő hatása is, ami végülis megmutatja a jelenünket. Óriási technológiai fejlődés, de a vezetőink még mindig a múltba ragadt igéket böfögik.
A lemezzel kapcsolatban még az is érdekesség, hogy ez az első album Jordan Fish szintis nélkül. Ez nem teljesen igaz, mert még a számok felében ő is fel van tüntetve mint dal szerző és producer. A zenekar pótlásként nagy részben Dan Lancester-t, de Zakk Cervini.t is használta pótlásként, hivatalosan viszont még nincsen új tagjuk, pedig mind a ketten jó munkát végeztek, én örülnék ha valamelyikőjük csatlakozna a brit metalcore legendákhoz.
Ami a legnagyobb kérdésem az albummal kapcsolatban, az az, hogy kell-e rá a 16 dal. Az {ost} hármassal, tehát az {ost} dreamseeker-el, az {ost} (spi)ritual-al és az {ost} p.u.s.s.-e-vel van egy kisebb problémám. Az első az, hogy a dreamseeker egy 20 másodperces intro, amivel nincsen kifejezetten nagy baj, csak annyi, hogy érdektelenek tartom, nem értem, hogy miért tartunk még mindig itt, hogy kell egy külön dalt szentelni arra, hogy egy női hang bemondja, hogy Let's begin, amit oda lehetne tenni a YOUtopia elejére is, senkinek sem tűnne fel. A (spi)ritual-al és a p.u.s.s.-e-vel az Amo és a Music to Listen to... idejére repít minket vissza a zenekar zeneileg, amivel nekem nincs bajom, csak szerintem nem illenek ide, sőt megakasztják az albumot. A másik kettő dal, a sTraNgeRs és a DIEU4, aminek szerintem le kellett volna maradnia a korongról, nem is azért, mert rossz dalok, sőt kifejezetten rohadt jók, csak már nagyon régóta kint vannak. a DIEU4 2021 szeptemberében, a sTraNgeRs pedog 2022 nyarán jött ki, szerintem le kellett volna hagyni őket, még amellett is, hogy DIEU4 az egyik kedvenc dalom az albumról.
Jó dalok terén viszont sokkal hosszabb felsorolást kell tartanom annál, mint amit a rosszakhoz írtam, mert a három {ost}-on kívül az összes dal egy jó dal ({ost} akkó mivan?). A kiemelkedő dalok szerintem a YOUtopia, ami a Deftonesos elszállós dal, és szerintem tökéletes nyitány, a Top 10 staTues tHat CriEd bloOd, ami egy hyperpop metalcore keverék,, sose gondoltam, hogy ez a kettő műfaj egyszer összeolvad egy dal erejéig, de nagyon működik, az AmEN!, amin közreműködik Daryl Palumbo mellett Lil Uzi Vert rapper is, ami ha az Amo idején lett volna nem is lenne érdekes, így ebben a zenei korszakban már felkaptam rá a fejecském, de meglepő módon ez is működik. Egy másik fura feat még az albumon Aurora a dán énekesnő, aki nagyon nem a metal világából jön, de a liMOusine az ő vendég szereplésével is jó, én amúgy hallottam olyan pletykákat is erről a dalról, hogy eredetileg Billie Eilish énekelt volna ezen a nótán, az szerintem úgy még érdekesebb lett volna.
A kedvenc dalaim a n/A, főleg a szöveg miatt, nagyon tetszik, az a mélabús ironikuság, ami egyszerre vicces, de nagyon szomorú is nagyon megfogott. Az R.i.p. ami egy fantasztikus dal szerintem, és a szövege ennek a számnak is jó, de hát ezt minden dalról el lehet mondani, aminek Oliver Sykes írja a szövegét. Ami még érdekes ebben a dalnak a szövegében, hogy itt is előbukkan a "Did my back hurt your knife?" sor, ami más dalokban is szerepel.
Összeségében megérte rá ennyit várni? Szerintem igen, de mint már mondtam, az elfogultság gyanúja fent áll eme kijelentésemmel kapcsolatban. Remélem, hogy a következő album már akkor fog jönni, amikorra tervezik, és nem két dátummal később.
2. Indigo X Blaize - Nárcisz
Ez is egy olyan album, amiről már írtam, sőt ez a legutóbbi cikkem, mondhatni friss(novemberi). Mivel írtam már róla így ezt is próbálom minél rövidebbre fogni, csakúgy mint a Colourblind-ról. A teljeset pedig eltudjátok olvasni itten.
Ez a lemez továbbra is egy csodálatos lemez. Csodálatos zene, csodálatos szövegek, csodálatos ének, csodálatos kémia a producer és az előadó között, egyszerűen csak szuperlatívuszokban tudok megnyilvánulni az albummal kapcsolatban. A legszebb az albummal kapcsolatban, hogy lelke van, konkrétan úgy érzem, hogy ez Halász Emesének egy horcruxa, és Ron Weasley példájából megtanulhattuk, ha horcrux van nálad, nem fogod magad jól érezni, én ezt az albumot hallgatva nem éreztem jól magam. Van egy olyan belsőséges, nyomasztó hangulata, ami engem hatalmas szorongással tölt el. Ezért is csak csodálni tudom. Ilyen érzéseket még zene nem váltott ki belőlem, szóval köszönöm Indigo és Blaize!
Még mielőtt rátérnék az elsőre, egy pár olyan albumot megemlítenék, amik vagy fontosak voltak ebben az évben, vagy nagyon kevesen múlt csak, hogy lemaradjanak a listáról:
+1. Linkin Park - From Zero
Ez az album kétségkívül a legfontosabb megjelenés tavaly rock téren, az egyik legfontosabb zenekartól. Sokáig nem tudta senki, hogy lesz-e még Linkin Park Chester Bennington nélkül, de erre tavaly egy elég erős igent kaptunk válaszul. Ugyanis a mostmár Emily Armstrong által vezetett zenekar visszatérő lemeze rohadt jó lett. Az összes eddigi Linkin Park korszak felbukkan zeneileg, és mindegyik jól áll Emily-nek szerintem. Nyilván nem mérhető Chester-hez, de nem is kell hozzá mérni, mert akkor senkit se vennének be a helyére, mert még egy olyan énekes mint Chester nincsen.
+2 Knocked Loose - You Won't Go Before You're Supposed To
Ez a lemez is kifejezetten fontos a metal szcénán belül. Ugyanis nagyon durva, de tényleg fülszakítóan durva, ellenben nagyon népszerű is, annyira népszerű, hogy eljutott egészen a Jimmy Kimmel Live! színpadáig is, ahol nagyon sok ember, egy kicsit sem meglepő módon 40-es 60-as nők, felháborodtak rajtuk, annyira, hogy leveleket küldtek Jimmy Kimmel-nek, hogy kérjen bocsánatot a zenekar szereplése miatt. Én ennek azért örülök nagyon, mert így a metal vissza nyerte a polgárpukkasztó mivoltát, amit kezdett mostanában elveszteni azzal, hogy a népszerű zenekarok zenéjébe mélységesen beépült a pop zene.
+3 Wavy
Aki olvasta már az Indigo albumáról szóló cikkemet, az tudhatja, hogy mi az a Wavy, de aki nem olvasta volna, most nekik elmondom. A Wavy egy Budapesti hip-hop kollektíva. A tagjai közé tartozik például Indigo és Blaize is. Ők mint teljes kollektíva adtak ki idén két albumot, az Y-t és a Menni-t. Ezek közül az Y nagyon kiemelkedő, nagyon sokáig a listán is rajta volt. De a tagok külön-külön is nagyon erős albumokat hoztak ki. Ugye az egyiket már ismehetitek, a Nárcisz-t, mely listám második helyezettje, de ott van a leghíresebb tagnak Co Lee-nek a La Promenade című lemeze, ami az év egyik legnépszerűbb rap albuma volt, és amúgy ezt az albumot is Blaize producálta, sőt Co Lee és Indigo még testvérek is, szóval Blaize produceri munkája családon belül marad. Ott volt Franko három albuma is, közöllük a legkiemelkedőbb a 23101075, de Kolibri szintén Blaize-vel közös EP-je is a Lombtakaró. Egy szó mint száz, rohadt erős éve volt a Wavy-nek.
+4 Green Day - Saviours
Én is meglepődtem, hogy ezt az albumot megemlítem, egyrészt azért, mert év végére már azt is elfelejtettem, hogy ez idén jött-e ki, de hát hosszú év volt. Másrészt pedig azért, mert nem lett ez annyira erős, de valamiért bennem maradt, mindenféleképpen akartam egy punk lemezt a listámra, és egyből ez ugrott be, legfőképp a Suzie Chapstick című dal miatt, amihez köze sincs a punkhoz.
1. AWS - Innen szép nyerni
Aki követi a blogot, az nem lepődött meg rajta, hogy az AWS albuma lett számomra az év albuma, hiszen nagy rajongója vagyok a zenekarnak. Így az elfogultság az itt is megvan, ha nem lennék elfogult velük szemben, és teljesen kritikusi szemmel néztem volna az idei megjelenéseket, akkor valószínűleg egy olyan albumnak kellett volna itt lennie, amit nem is hallottam. Ezzel én is tisztában vagyok, ahogy az Innen szép nyerni hibáival is, de egyszerűen én most még csak egy zene kedvelő ember vagyok, nem zenei újságíró, így a szakmai szempontot leszarom, emberileg meg nem tudom megengedni magamnak, hogy ne az a zenekar albuma legyen az első, akiken felnőttem.
Szerintem aki egy kicsit is otthon van a magyar zenében, az tudja, hogy mi történt a zenekarral, ugyanis az AWS első énekese Siklósi Örs most már 4 éve eltávozott közülünk. A második énekes Stefán Tomi lett, aki szerintem egy fantasztikus énekes, és egyértelműen kivívta magának, hogy ne Örshöz hasonlítgassák, mert nem akar hozzá hasonlítani, de szerintem nem is tudna. Tomi egy nagyon képzett énekes, míg Örs sok mindent ösztönből csinált éneklés terén, akár mennyire szeretem Örsöt, és felnézek rá, azt azért bekell vallani, hogy Tomi egy jobb énekes, de Örs szövegei, lelke és színpadi aktivitása örökké hiányozni fog a zenekarból. Hiába mondtam, hogy Tomit ne hasonlítgassuk Örshöz, azért sikerült :(
Az előző bekezdés is bizonyítja, hogy mennyire nehéz dolga van Tominak, hiszen lehetsz te bármilyen jó énekes, bármilyen jó frontember, szövegíró, akármi. Benne lesz a hallgatókban a tudat, hogy volt már aki ugyanezt csinálta, és ez nem ő. Ez szerintem leginkább az Otthon című dalban üti fel a fejét. Ugyanis az Otthon szövege egy volt kapcsolatról szól, amire van több visszautalás, és én első hallgatások alapján azt gondoltam, hogy ez a dal Örsről szól, főleg a refrénben lévő "Néha nem fáj" című sor miatt, pedig Tomi csak egy volt kapcsolatáról ír, de ahogy volt a halál eset belemagyarázására lehetőség, egyből meg is történt.
Említettem már, hogy vannak a lemeznek hibái, ezek közül egy szerintem óriási hiba bemutatásával kezdenék. Ez pedig a dalok sorrendje. Az eredeti sorrendben a hat singleből három az album elején, három pedig a végén. Ez azért rossz, mert van a korongon egy Kilépő című dal, ami nyilván a neve miatt lehetne az utolsó, de ez egy nagyon szar érv. Az szerintem már jobb, hogy a Kilépőnek a hangulata is záródalhoz méltó, és van a végén egy az eredeti sorend szerint átvezető instrumentális rész, míg az én sorrendemben ez egy levezetés szerepet kap, ahol átgondolod az egész albumot és a helyzetet, ami szerintem nyilván tök jó, mert ezen a lemezen megéri gondolkodni. Emellett még két szempont volt, ami alapján összeállítottam a saját sorrendben. A Fények Nélkül-nek és a Nincs Árnyék-nak egymás után kell jönnie, szerintem ez egyértelmű, hogy miért, a másik pedig az, hogy a Legyen Könnyebb-nek és az Otthon-nak is egymás után kell lennie, mert ez egy szakítás történetét meséli el. A Legyen Könnyebb-ben még ideges vagy a másik félre, az Otthon-ban meg már nosztalgikusan gondolsz a másikra. Így az én sorrendben ez lett:
1. Fények Nélkül 2. Nincs Árnyék 3. Senki sincs már ébren 4. Innen szép nyerni 5. Legyen Könnyebb 6. Otthon 7.2359 8. Ketten Képzeletben 9. Amíg ott lehet veled 10. Odaát 11. Kilépő
Ami viszont nagyon jó ebben a lemezben, hogy az eddigi legmélyebbre hangolt gitárok szólalnak meg, ami nekem nagyon tetszik, de itt nagyon kreatívan vannak használva, nem csak püfölik őket, mint néhány másik metalcore zenekarnál. Ez nyilván annak köszönhető, hogy Brucker Bence és Kökényes Dani fantasztikus gitárosok. A refrének még nagyobb ívűek mint eddig, mert Tomi egy fantasztikus énekes. Igazából mindenki megmutatja, hogy mit tudnak jól, csodálatos bemutatkozó album Tominak, és a többieknek is, hiszen elindultak egy modernebb irány felé, és nem beleragadtak a régi idők zenéjébe. Igazából tankönyvi példája, hogy hogyan kell gyászolni. Előszőr megemlékeztek a múltról- megcsinálták Örs utolsó három dalát, utána elkezdték hogyan tovább- az Emlékszem turné vendég énekesekkel, majd feldolgozták, de úgy, hogy tiszteletben tartják a múltat- első Tomis dal az Odaát, ami elég erősen még Örsről szól.
Nagyon örülök, hogy ez az album létre jött, és, hogy nem kellett 7 évet várni rá, mint a Linkin Park-nál. Remélem, hogy még sok-sok lemez fog készülni, és én még sok-sok koncertjükön fogok bólógatni a hátsó sorban.
Idénre vannak már terveim, remélem nem fogok megint eltűnni a második fél évre. Ezután jönni fog egy új rovat keretében a Hiúz Félig szabad című albumáról, hiszen én idén ezt az albumot hallgattam a legtöbbet, utána meg szintén egy új sorozatot indítok, ami végülis csak félig az. Egy régi rovat újjáélesztése lesz. Ez a Havi Hatos, ami most már tervem szerint hetente fog jelentkezni, és hat album helyett csak ötről fogok írni bennük, ezt azért csinálom, mert nem akarom magam korlátozni azzal, hogy mindig új megjelenésekről vagy évfordulós lemezekről írok, hanem olyanokról, amiket magamtól is hallgatok, meg azért is, mert nem akarom ezt véresen komolyan venni, ahogy már említettem korábban, még nem újságíró vagyok, csak szeretnék írni a zenéről. Azzal, hogy lekorlátozom magam új megjelenésekre, azzal ennek teljesen ellent mondok. Szóval vannak tervek, remélem meg is valósulnak, ha nem, akkor ez van. Nem fogom magam ostorozni érte.
