Igaz, hogy ez még csak a második cikk abban a sorozatban amit a brit zenekarról írok, de már most sikerült nem teljesíteni azt, hogy minden hétfőn fog érkezni az adott rész, ezért már elkezdtem ostorozni magam, de most inkább belevágok a bemutatásba. 

A The Bends a második albumuk, és szerintem ennek van a legikonikusabb borítója, ami azért jó, mert legalább így megtudom jegyezni valami alapján ezt a lemezt, mert zeneileg nem nagyon tud megfogni. Igaz, zenei téren itt kezdtek el kibontakozni, és nem az akkori sablonos semmit mondó zenét játszani, de finoman szólva se itt alkották a legnagyobbat.

Általában megfigyelhető egy ilyen út zenei fejlődés terén, hogy az első albumon vannak a kevésbé egyedi dalok, a másodikon elkezdik a saját útjukat járni a zenekarok és a harmadiknál jön a teljes kibontakozás. Ez a Radiohead-nél is meg volt, hiszen a Pablo Honey volt a sablonos lemez, itt pedig elkezdték bontogatni a saját pszichedelikus szárnyaikat. A dalok sokkal lassabbak lettek, és ami nagyon jót tett nekik, hogy végre szomorúak is. Nem mintha az első album olyan vidám lenne, de a dalok tempója miatt nem volt átérezhető azok az érzelmek amiket Thom Yorke-ék átakarnak adni. Itt például a Fake Plastic Trees-ben vagy a Bullet Proof ... I Wish I Was című számokban konrétan tapintható a depresszió, ami nagyon durva, de pont emiatt csodálatos ez a lemez. 

 Dalok terén nem csak az előbb említett két dal kiemelkedő, hanem a Street Spirit (Fade Out) is csodálatos, de kevésbé szomorú dalok közül ott van a High and Dry, a Just, a Planet Telex vagy a Black Star, és vannak még olyan dalok is, amik jobban hasonlítanak a Pablo Honey stílusához, ilyen My Iron Lung, de szerintem a címadó The Bends is ilyen, ezek eléggé kilógnak az albumról, de nem feltétlenül negatív irányba, inkább fűszerezik csak a lemezt. 

Összeségében nem ez a legjobb Radiohead album, de a gitár hangzás nagyon egyedi, és elképesztő, hogy mekkora fejlődés történt a debütáló lemez és ez között, összesen két év alatt. A borítója szerintem rohadt jó, és megjegyezhető, ami szerintem a legfontosabb a borítók terén. Remélem, hogy jövőhét hétfőn fog jönni a következő rész, és nem megint egy random napon.