November harmadikán végre kijött a Spiritbox várva várt EP-je, a The Fear of Fear. Nekem nagyon tetszik, bár a szinglik alapján nem feltétlenül hittem azt, hogy nekem be fog jönni ez a kiadvány, de nem így lett, és én ennek jobban örülök, mint, hogy felvettek az iskolába ahová akartam menni. 

Az előre kihozott dalokra vissza térve, a Jaded és The Void egész jók voltak, sőt nagyon jók, de a Cellar Door engem elsőre, sőt második hallgatásra sem fogott meg annyira. 

A Cellar Door azért nem, mert a Spiritbox mivel progresszív metalcore-t játszik, így van egy elég nagy skála, ahol mozoghatnak, dal típusokban. Vannak az elszállósabb, éneklős, de mégis progresszív dalok, amikben kevesebb a hörgés is. Ilyen dal mint például a Secret Garden, ami a nagy lemezen található, és ilyen dal a The Void is szerintem. De van ennek az iránynak egy teljes elllentetje, ami egy brutális pusztítást, de mégis rohadt sok progresszívitást. Az Eternal Blue-n ilyen dal a Rule of Nines, itt pedig a Cellar Door. Én, ha ez a két fajta dal közül kell válsztanom, inkább az elszállósakat hallgatom, a "szónikus pusztításokat" csak reggel kávé helyett. 

Az EP-n ezek a dalok mellett még megtalálható a Too Close/ Too Late, amit minden eggyes alkalommal Too Close To Touch-nak olvasok, akik ugye egy kentucky-i post hardcore zenekar, az Angel Eyes és az Ultraviolet. Ezek a dalok közül se tetszett mindegyik, na de most jön a rohadtul hatalmas, de tényleg eszméletlenül orbitális DE ugyanis: EZ EGY CONCEPT EP!!!!

A legjobb ebben az EP-ben, hogy nem úgy concept album, hogy csak a szövegek egyeznek meg, és követik egymást, hanem a dalok is teljesen össze függőek, ugyanis minden dal végén van egy kis elektronikus outro, ami a következő dal introja, és így az egész olyan, mint egy 25 perces dal. Amihez hasonlót még metalcoreban még nem nagyon hallottam, bár nem ismerek annyit, hogy egy olyan véleményt tudjak mondani, ami megállja a helyét, hiába a kedvenc zenei műfajom.  

Courtney-nak eddig is meg volt a saját szöveg világa, de így, hogy egy történetet mesél, így még jobban kijön, hogy milyen jó szöveg író is, bár a teljes történetet még nem fejtettem meg, de remélem, hogy majd az év végi lista megírására már igen, mert ennek a kiadványnak mindenféleképpen rajta kell lennie. 

Már lehet, hogy nem áll fent a huszas évek Sempiternal-ja kérdés, ami ugye egy adott évtized legnagyobb metalcore lemezéről szól, de az biztos, hogy én azt akarom, hogy vagy a Spiritbox vagy a Bad Omens írja meg azt, bár lehet az előbbi már megtette ezt a tavaly megjelent The Death of Peace of Mind című korongjukkal.