Mostanában valamiért nagyon ráfüggtem a Radiohead zenéjére, és ha majd végig hallgatom az összes albumukat, fixen jön róluk egy cikk. Aki nem tudná, Thom Yorke az előbb említett angol alternatív rock zenekar énekese. Most kiadott egy szóló albumot, ami a Confidenza című olasz film zenéje.

Sose gondoltam, hogy filmzene lehet érdekes, de ez az ember ezt is érdekesen tudja előadni. Mivel olasz a film, így néhol próbál bele csempészni olasz hangulatú muzsikát, de abból is a klasszikusabb fajtákból, és ezt ötvözi a saját kísérletezős elektronikus zenei világával. Igaz, néhol tud lenni unalmas, amikor nem történik semmi, csak megy a fehér zaj, de mivel ugye ez egy filmnek a soundtrack-je, így nem is kell mindennek érdekesnek lennie, hiszen nem azért íródott, hogy az emberek magában hallgassák.

A dalok közül számomra egyértelműen azok emelkednek ki, amikben Thom énekel, szóval a Four Ways In Time és a Knives Edge. A kettő közül inkább a Knives Edge tetszik jobban, hiszen az egy irtózatosan szép ballada. Zeneileg meg talán a Secret Clarinet jött be, ez is azért, mert amikor még általános iskolás koromban furulyáztam, néha ott volt egy-két olyan lány, akik klarinétoztak, és tudtam, hogy a klarinét egy nehezebben játszható hangszer, így azóta nagyon tisztelem a klarinétot mint hangszert, de alapból is szeretem a hangját, így ezért tetszhet ennyire ez a dal, mivel klarinétoznak benne. Összeségében egy egész érdekes lemez volt, de nem hiszem, hogy az eddigi három alkalmon kívül bármikor megfogom hallgatni.