Mint a legutóbbi cikkemben ígértem, most egy új megjelenésről fogok írni. Sokat gondolkodtam azon, hogy melyik albumról írjak, szóba jött a Knocked Loose albuma, az Elefánt új albuma is és az AWS új lemeze is, de ezeket még inkább hallgatom, mert még van bennük mit megértenem. Végül azért választottam ezt a korongot, mert ez egyrészt rövid, és van is róla mit mondanom, szóval inkább bele is kezdek.

Ez az album(?) előző hét pénteken jött ki, az az nyolc napja. Ez egy nagyon fontos szám az anyaggal kapcsolatban, hiszen összesen nyolc dal van rajta, ezért raktam eddig mindig oda a kérdőjelet az album szó után, hiszen nyolc dal 25 perceben előadva nem hiszem, hogy egy teljes értékű lemez. Ha nyolc dal lenne, de 30 perc, vagy a fölötti futamidővel már merném annak hívni, vagy akár még lehetett volna rajta plusz két dal is, de ezt így én csak egy EP-nek tudnám hívni. Ami még egy megemlíteni való a kiadvánnyal kapcsolatban, hogy ebből a nyolc dalból igazából csak kettő új, hiszen a Visszapillantó című dalt is kiadta, így van rajta hat single és kettő új, hát nem túl jó arány, sőt a Bérczesi Róberttel közös Nélküled című dalnak rajta van a rendes verziója és az akusztikus változata is...

A dalok amúgy nem rosszak, a Filoval közös Holnaptól egyértelműen az album legjobb dala, sőt nálam elég erős induló az év dala címre is. Nagyon eltalálták ezt a dalt és ez a post-punkosabb stílus rohadt jól áll mind a kettőjüknek. Van még egy ilyen stílusú dal, a címadó Sehovavaló, nekem az is tetszik, bár az ott közreműködő Lábas Vikinek nem állt jól. Hiába áll jól neki ez a fajta zene, és a kinézete is azt ordítja magáról, hogy csináljon ilyen zenét, sajnos a többi nem ilyen. Most nem fogom elmondani milyen a többi dal, hiszen a Nélküled, a Majkával közös Azt beszélik a városban már több mint egy éve kint vannak, és a Pajor Tamással közös Világot cserélek még csak nyolc hónapja. Ezek a dalok jók, főleg az Azt beszélik a városban és a Világot cserélek. Ebben a két dalban a két közreműködő sziporkázik, Pajor Tamásnak én nem ismerem egy dalát se, de ez a dal alapján kéne, és Majka megírta az első olyan dalát, amit szeretek. 

Ha már Majkával fejeztem be az előző bekezdést, azt elmondanám, hogy a Visszapillantó-t az olyan szinten elrontotta, hogy szinte már szavakba se tudom foglalni. A zene és Majoros művész úr rappelési módja egyáltalán nem illik össze szerintem, és a végén az a "há-há" egyszerre nagyon nem odaillő és rohadtul kínos. 

A dalok még mindig jók, de stílusilag nem illenek össze a dalok, van olyan, amikor a közreműködő se illik a bizonyos műfajhoz, szóval tényleg sehovavaló lett az album, ami szeritnem egy zseniális koncepció, de lehet, hogy a véletlen műve, de én Molnár Tamásból kinézem azt, hogy ez direkt ilyen. Én őszintén megmondom, hogy rohadtul vártam ezt az anyagot, és végül sajnos csalódnom kellett, de ha Tomi csinál egy post-punk albumot, vagy csak egy EP-t én elfelejtek mindent. 

 Összefoglalván, ez nem lett egy rossz lemez (bár jó sem), ha csak a jó dalokat hallgatom külön-külön, úgy még jó is, de egészben végig hallgatni többet nem fogom, számomra az úgy nagyon összefüggéstelen és így nem tudom élvezni. Ha ez egy koncepció volt, akkor zseniális, de szerintem ez el lett sietve. A Nélküled, az Azt beszélik a városban és a Világot cserélek lehettek volna egy külön EP, és lehetett volna még dolgozni egy évig a post-punkos albumon, mert az biztos, hogy jobb lett volna, mint ez a nyolc dal. Remélem, hogy a következő jobb lesz.