Stoned in Paradise

Stoned in Paradise

Colourblind - S/T Album Bemutató

2024. július 25. - BEn

Hát úgy látszik, megint eltelt egy hónap úgy, hogy nem írtam semmit... Ez így volt tavaly nyáron is, úgy látszik ez egy ilyen megszokott dolog lesz. Nyílván van egy pár kifogásom, de inkább most hagyom a magyarázkodást, mert egy általam nagyon régóta várt album jelent meg, ugyanis az ausztrál Colourblind első lemeze végre megjelent. A zenekar eddigi két EP-jéről már írtam cikket azokatis olvassátok el itt és itten.

tkjpwpngpnbpwgibrie.jpg

A korong június 28-án jelent meg, és tökéletes hosszúságú, 12 dal 40 percben (és negyven másodpercben) összefoglalva. Annak nagyon örülök, hogy megmaradtak a midwest emo stílusnál, annak már kevésbé, hogy a két EP-ről szóló cikkemben le alter rockoztam őket, mert ez akkor nem volt igaz rájuk, de most már oda is ki-ki tekingetnek, de a kezdő Torched című dalban például eddig még tőlük sohasem hallott durvaságot tapasztalhatunk, szóval összeségében ez egy biztonságosan, de kísérletezős anyag lett, pontosan olyan amilyet vártam tőlük.

Azonban van egy két dolog, amit hiányolok az albumról, vagyis pontosan kettő, az egyik a női vokálok. Mind a két EP-n elég sokat vokálozik a basszusgitáros lány, A Semaphore című kislemezen még önálló része is van az I Guess That's It-ben, itt meg csak két számban, a None the Wisper-ben és a Spark-ban. Szerintem a hangja nagyon jól passzolt ehhez a zenéhez, és egy apró különlegességet is adott hozzá. A másik dolog amit hiányolok, szintén a vokálokhoz kapcsolódik, ugyanis a kislemezeken volt nagyon sok több szólamú, akár kánonos rész, és azok rohadt különlegesek voltak egy ilyen zenében, de szerencsére ezek nélkül is nagyon jó dalok születtek.

A legjobb dal szerintem toronymagasan a Midnight, a refrénje valami elképesztő, és sok rohadt jó refrén van az albumon, de nem érzem úgy, hogy a verzék felérnének hozzá, de itt igen. A másik ezt megközelítő dal a záró Heaven Awaits. Nagyon jó dal még a már korábban említett Torched, a Body Horror és a Something About the Sun. Kifejezetten rossz dal nincsen az albumon, egyetlen egy dal van amit nem annyira élveztem, ez az Eye to Eye, amit őszintén nem értek miért nem jött be, hiszen ez egy lassú dal, és én általában szeretem a banda lassabb dalait, de ez most valamiért nem tudott megfogni. Még majdnem a fele hátravan az évnek, de én szerintem már most tudom, hogy év végén még fogtok találkozni ezzel az albummal. 

 semaphore.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://stonedinparadise.blog.hu/api/trackback/id/tr9418451163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása