Mivel tegnap volt vízkereszt napja, amikor ugye szokás leszedni a karácsonyi díszítéseket, így mindenki visszagondol egy kicsit a múltba, így én is úgy gondoltam, hogy vissza megyek 2023-ba és elhozok még 5 albumot, amit csak a idén, vagy a lista megírása alatt halottam, így esélyük se volt felkerülni az év végi listára, de szerintem megérdemelték volna. Kezdjünk is bele. 

Shell Beach - Solar Flare (Február 16)

 A magyar post-hardcore zenekar albuma lassan egy éves, de én sajnos csak december végén tudtam meg, hogy kiadtak egy albumot, pedig ha tudom, hogy ez az album létezik, akkor szerintem simán rá fért volna a rendes listára is. 

 A rövid ok az az, hogy nagyon szeretem a Deftones-t és a Solar Flare a legjobb Deftones album 2023-ban. A hosszabb ok már nem lenne ennyire felszínes és valljuk be egy kicsit azért direkt polgárpukkasztó. A Shell Beach zenéje szerintem nem egyértelműen post-hardcore, mert van benne azért nem kevés progresszivitás is. Így egy érdekes keveredést kapunk a progresszív metal virtuózitásából, a post-hardcore durvulásaiból és a Deftones-os elszállásaiból, és az eredmény egy tömény, nehezebben befogadható, de mégis érzelmekkel teli csodálatos lemez, ami elsőre megfogja az embert és nem engedi el. 

 Dalok terén sokat kitudnék emelni, de én most a legegyértelműbb opciót választom, szóval az Olyan Szépek Voltunk-ról fogok írni. Az Olyan Szépek Voltunk ugye Somló Tamás dala, és neki a fia Somló Pál a Shell Beach-ben gitározik. Néha vokálozik is, de nem fordul elő olyan gyakran, hogy ő énekeljen egy dalt, de ezt a számot ő énekli, és nagyon érzelemdúsra sikeredett, mivel két halál eset is áll a háttérben, az egyik ugye Pál apja, a másik pedig egy számomra ismeretlen ember, de a klip végén szereplő "Barátunknak, Robinak" feliratból arra következtetek, hogy egy zenekar közeli személyt veszített el a csapat. Azt el kell mondanom, hogy az eredeti verziót magamtól sosem, de közvetetten mellettem már hallgatták, így ismerem azt a verziót is, de a Shell Beach átírása szerintem évszázadokkal jobb mint az eredeti mű.

Humanity's Last Breath - Ashen (Augusztus 3)

 A svéd zenekar szintén progesszív elemekből építkezik. A metalcorenak egy THALL nevű irányzatába szokták őket sorolni, de én zenéjüket egy technikás brutal deathcore fantázia névvel illetném, hiszen brutális deathcore pusztítások vannak a lemezen nagyon technikásan eljátszva.  

 Dalok terén az Instill tetszett a legjobban, amiben egy bolgár népdal kórus is feltűnik. Amikor előszőr meghalottam azt a dalt, ezzel az asszonykórusos kezdéssel és az azt félbe szakító rohadt mélyre hangolt gitárokkal nem tudtam hova tenni. Konkrétan nem volt semmilyen gondolat a fejemben, csak az, hogy: MIAF*SZ. Az Instill-en kívül még a Withering-hez készült playthrough videót is érdemes megnézni, amiben a két gitáros leült a kamera elő és eljátszották a dalt. Engem nem nagyon érdekelnek a gitárok, de ahogyen az a két ember játszott rajtuk, az az én tekintetemet is megfogta. 

Conquer Divide - Slow Burn (Szeptember 8)

 A női metalcore zenekarnak ez a második albuma, és egyben a visszatérő anyaguk is, ugyanis 2018-as feloszlásukat követően 2020-ban tértek vissza és eddig (az az 3 évig) ezen a lemezen dolgoztak. 

Az együttessel én az Electric Callboy-al való közreműködésük miatt ismerkedtem meg, ott egész jók voltak, így gondoltam meghallgatom a saját dalaikat is, és megmondom őszintén, eredetileg nem tűnt fel, hogy mennyire jó dalokat tudnak írni, csak az, hogy az énekes Kia Castillo mennyire szép, De az Atonement című dal breakdownja felnyitotta a szemem, és onnantól máshogy néztem rájuk.

 A banda nem annyira technikás mint az Invent Animate vagy a Spiritbox, nem is tudnának annyira durva dalokat írni mint az Architects 2012 körül, de hatalmas refréneket írnak. Kia nagyon jól bánik a hangjával, és Janel Duarte basszeros mindig jókor jön hörögni, igazából tökéletes és kompromisszum mentes metalcoret játszik a Conquer Divide, a zenéjük nem egyedi, de jó, szinte az egyetlen különlegességük, hogy nők. De néha ilyet is kell hallgatni, főleg ha jó.  

Dalok terén számomra az Afterthouht.wav tetszett a legjobban, ugyanis ebben kapta a legtöbb szerepet Janel, tehát ez egy durva dal lett, de nekem a Pressure és a The Invisible is tetszett, főleg a refrénjük miatt. 

Aking Alexandria - Where Do We Go from Here? (Augusztus 25)

A brit metalcore zenekar nyolcadik albumával megállította a banda elcountrysodását, és újra megmutatták, hogy tudnak ők még zenélni és még nagyobb örömömre Danny Worsnop énekes is bemutatta hörgéseit, amik nekem nagyon hiányoztak, hiába szeretem a nem metalcore albumait is a zenekarnak.

Az angliai ötösfogat a metalcoreban már mondhatni nagyot alkottak, ugyanis a Stand Up and Scream egy ikonikus album a szcénában, és egyben újító is, ugyanis összekeverték a durva metalcoret a technoval, ami egész egyedinek mondható. Most nem ahhoz az időszakhoz tértek vissza, hanem egy modernebb, trendekhez szerintem nem illeszkedő metalcore albumot hoztak össze. (végre) 

Nekem az összes dal tetszett, de például a Nothing Left és a Things Could Be Different kifejezetten, és a Kill It With Fire, ami a legmeglepőbb két okból is. Egyrészt az nem egy metalcore dal, hanem egy hardcore/punk rohanás, a másik pedig az, hogy Ben Bruce kiabálja, akit én nyíltan rühellek, de úgy látszik kiabálni azt tud. 

Sisi - SISTAHOOD (November 24)

Nem bírtam ki, hogy ne legyen itt is egy rap album. Ez két dolognak köszönhető. Egyrészt én szeretem a jó hiphop zenét a másik pedig az, hogy se a Polaris új albuma, se a Silent Planet Superbloom-ja nem jött be, így kénytelen voltam az egyik legjobb magyar lány rapper albumát idetenni. 

Sisi alapvetően old school hiphopban alkot, de vannak azért ki tekintések a dupstep és a reagge irányába is. Nagyon szeretem Sisiben, hogy átjön a személyisége a zenéjéből, ami már kellett a magyar hiphop szcénánal, mert nem csak, hogy nem tudok mondani egy olyan magyar női rappert, akinek átjön a személyisége a munkájából, hanem olyat sem akinek egyáltalán van.

A kedvenc dalom az albumról a Teddki, ami egy komolyabb hangvételű dal, ami szokatlan a művésznőtől, és pont ezért üt nagyot. Ezek mellett még a Jungle és a B*szok Rátok tetszik nagyon, főleg a közreműködők miatt. A Jungle-ben az egyik kedvenc új felfedezésem, Jaber featel, a B*szok Rátok-ban pedig Krúbi.

Sisi azért nagyon szimpatikus, mert ő áttudja adni a ghetto életérzést, mert ő is ott nőtt fel, méghozzá Tatabányán. Én is ott nőtem fel, igaz nem a ghettoban, de közel hozzá, és fociztam egy két olyan emberrel akivel mások szóba se állnának.