Ma van december 19-e, ami Amerikában az emo-k világnapja. Ezért úgy döntöttem, hogy így a karácsonyi, szülinapi cikk és az év végi összefoglaló előtt még bemutatom ennek a csodás szubkultúra három generációjából egy-egy lemezt. 

Az első hullám (80-as évek közepe-90-es évek vége)

 Az első korszakban még nem a festett körmök, oldalra fésült hajak, kihúzott szemek és rohadt magas hangok voltak a meghatározók. Itt még hardcore-ból indultak ki, csak nem politikáról, vagy a többi hardcore dologról szóltak a szövegek, hanem az énekes érzelemiről. Így az emo-nak eredeti megfogalmazása szerint a rendes neve emocionális hardcore, amit lehetne hívni post-hardcore-nak is. Nem nagyon néztem utána, hogy melyik a legnépszerűbb első hullámos emo zenekar, én ezt az egy zenekarnak találtam érdekesnek a nevét, és nem csak Wikipedia-n említették meg őket, hanem Reddit-en is, és ez nagyon fura, hogy egyezik, ezért gondoltam, hogy ők biztos nagyok voltak.

Rites of Spring - Rites of Spring (1985)

Kezdjük ott az egészet, hogy én nem tudom milyen volt a régi hardcore, mert nekem a hardcore a Deez Nuts nevű zenekar, és ez nem olyan mint az ausztrálok zenéje, de nyilván van közöttük kb. 30 év, és én ezt ezzel a csekély zenei tudásommal, én ezt egy punk lemeznek mondanám, annyiban közelíthet a hardcore-hoz, hogy ordibál az énekes. Lehet régen ez volt a hardcore, nem tudom, és mivel egy éjszaka alatt akarom megcsinálni ezt az egészet, így nem is fogok utána nézni.

Az album amúgy elég népszerű, mondhatni kultikus album lett, annyira, hogy Kurt Cobain 50 kedvenc lemezeinek a listájára is felkerült, a 30. helyre. Az album nekem is tetszik, nem mondanám rá így mai fejjel, hogy a legjobb album a műfajában, de meg tudom érteni, hogy miért volt ez népszerű a múltban, de szerintem az itthoni Vodka for Kids ezt a hardcore csak néha leállunk és közben pedig az érzelmeinkről ordibálunk, sokkal jobban csinálja még úgy is, hogy szerintem összesen csak egy ilyen daluk van. Lehet, hogy nem jobb, de számomra jobban befogadható. 

Nagyon örülök, hogy három hallgatás után rájöttem, hogy mi a különbség, az emo első és második hulláma között. A legfőbb eltérés a két generáció között ugyanis az, hogy az első hullám elveszett volt és ez miatt ideges, míg a második is elveszett volt, de emiatt inkább szomorú. 

Az emo második hulláma (2000-es évek)

A második hullámban már a festett körmök, az oldalra fésült, szemet eltakaró hajak, kihúzott szemek és a rohadt magas hangok voltak a lényegek. Nem akarok ilyen átlagos bemutató lenni, aki elmond mindenféle egyértelmű dolgot, de ez a szubkultúra főkent a középiskolások között volt elterjedt, és igazából az emo zenét, azt nem nagyon tudod megmondani, hogy milyen lesz, csak azt, hogy miről fognak szólni a szövegek, és hogyan néz ki a zenekar. Sok album felmerült bennem ehhez a korszakhoz. A My Chemical Romance Black Parade-ja, a Pierce The Veil "házas" albuma aminek a címe asszem Collide with the Sky, de végül Magyarország legnagyobb büszkeségeit választottam, az Anti Fitness Clubbot, és tőlük a velem egy idős Self-Titled albumot. 

Anti Fitness Club - Anti Fitness Club (2008)

Az előbb írtam, hogy az emo stílus a kétezres években a kinézetről szólt, és ez mint sem mutatja jobban, mint az AFC zenéje, legalábbis számomra. Ugyanis ha nem látom őket, az megy a fejembe, hogy ez egy tök jó zene, a stílusát nem is kezdem el keresni, mert tetszik és csak simán élvezem, de ha látom őket akkor tudom, hogy ezek emok. Az Anti Fitness Club-nál még a szövegek se annyira tipikus emosok, főleg a Még vár ránk ez a föld-ben és a Többet érsz!-ben. 

Az Anti Fitness Club is rohadt népszerű volt itthon, szinte mindenki ismerte őket. Még apukám is, pedig ő éppen ekkor kezdett bele szeretni a doom metalba, de még a lassú extrém metal se tudta őt teljesen elzárni tőle őket, pedig rá tud néha kattanni egy-egy műfajra és akkor csak azt, mostanában például az Iced Earth utódait keresi, szóval aki tud bármilyen thrash power metalt akkor az ajánljon egyet kommentben. 

Én abban az évtizedben biztos, hogy utáltam őket volna, mint a szart, de így visszanézve szerintem ez egy legendás album, Molnár Tamást akkor szerettem meg igazán, amikor itt meghallottam először, az új szóló cuccai után, mert akkora kontraszt van a kettő közt, hogy nem akartam elhinni, hogy ez ugyanaz a csávó, de az és le a kalappal előtte. 

A harmadik hullám (kb 2012-től napjainkig??) 

A harmadik hullámban már nem is rock zenét játszottak, hanem hip-hop-ot, és nem is volt oldalra fésülve a hajuk, nem volt magas a hangjuk, és még a szemük se volt kihúzva, a köröm festés megmaradt és a nem túl boldog szövegek is. Olyan nagy alakjai vannak ennek a stílusnak, mint XXXTENTACION, Juice Wrld, akár Lil Uzi Vert is ide sorolható, és aki nem annyira ismert, de volt már róla szó a blogon, az Lil Lotus. Én ezek közül egyiket se választottam, helyettük egyértelműen a legnépszerűbb úttörőjét az emo rappnek választottam, aki nem más mint Lil Peep. 

Lil Peep - Come Over When You're Sober Pt.1 

Peep-et amúgy a modern Kurt Cobain-nek is nevezik, hiszen nagyon sokat inspirálódott a zenéjéből, és ha jól tudom fel is nézett rá. A Pitchfork magazin pedig az emo jövőjének hívta őt, ami be is vált nekik, ugyanis hatalmas tömeget szólíott meg zenéjével, és hatására sokan is csatlakoztak a műfajhoz, és még nekem is tetszik, pedig nem nagyon szoktam megfogni az ilyen zenék, de ennek az albumnak sikerült. 

A legfőbb különbséget az első és a második hullám között már kifejtettem, de a harmadik hullám is új definíciót hozott magával. Ugyanis itt is elveszettek voltak az előadók, de emellett nem csak simán szomorkásak, hanem konkrétan depressziósak, és a szövegek sem csak szakításokról meg ilyesmi dolgokról szóltak, hanem a depresszióval való küzdelemről, és szuicid hajlamokról vagy drog fogyasztásról. Sajnos Peep-nek sikerült megölni magát, 2017-ben egy nem szándékos túladagolás miatt vesztette életét. Nyugodjon Békében! 

Régen csináltam ilyet, de most vannak terveim, szóval megosztok belőle egy párat. December 23-án (a szülinapomon) írok egy cikket a 10 kedvenc zenekaromról. December 26-án a blog első szülinapján jön egy rövid cikk arról, hogy miért is kezdtem el írni, és hogy kik voltak a legnagyobb inspirálóim. December 31-én jön ki az én év végi listám, ami 15+2 idei megjelenést fog tartalmazni, és ha jól ki jön minden a két ünnep között jön ki az ADTR cikk, ha nem jön ki semmi jól akkor csak januárban:(