Kezdjünk is bele a mai album bemutatóba, amiben az egyik kedvenc albumomat hoztam el nektek, méghozzá azért, mert április 1-jén lett 10 éves, ami számomra olyan, mint az apukámnak, a Metallica fekete albuma. Ez vezetett be jobban a metalba, hiába hallgattam már AWS-t egy ideje amikor ezt a lemezt megismertem, igazán csak ez szerettette meg velem a metalcoret mint műfaj, ami nekem a kedvenc stílusom a fém zenén belül, és ez nem más, mint a Bring Me The Horizon Sempiternal című albuma.

A Sempiternal-on 11 dal van, de van egy deluxe változat belőle, ahol három számot kapunk pluszba. a Join The Club-ot a Chasing Rainbows-ot és a Deathbeds-et. Erről a szerzeményekről most nem fogok írni, mert nem tartoztak eredetileg az albumhoz, hiába YouTube-on csak ez a bővített verzió található meg, valamiért a Chasing Rainbows nélkül. Az első dal a kiadáson, a Can You Feel My Heart, ami a leghíresebb szám az egész albumon. Én nagyon szeretem ezt a dalt a mai napig, hiába lett tavalyelőtt népszerű TikTok-on, és nagyon sokan tele spammelték a kommentszekciót, mert így legalább több mint 100 millió megtekintés van a klipjén YouTube-on, pontosan 162 millió, de nem véletlen, ennek a dalnak a népszerűsége, mert alapból is nagyon jó. Ez egy metalcore szám, csak nagyon sok elektronikával fűszerezve. A refrénben az énekes Oliver Sykes énekéből felvettek rövid kis részleteket, és ezeket játssza Jordan Fish a szintetizátorán, és ez egy olyan megoldás, amit nem nagyon csinált szerintem még senki 2013-ban a metal szcénán belül, de nem véletlenül tartják ezt az albumot a modern metalcore egyik legmeghatározóbb lemezének. A következő szerzemény a korongon a The House Of Wolves. Ez már egy keményebb dal, kevesebb elektronikával és nagyon sok ordítozással, bár ez nem meglepő, mert ekkor még Oliver nem nagyon tudott énekelni, csak egy kicsit dallamosabban kiabálni, de mára már nagyából megtanult. Nekem ez a kedvenc BMTH dalom, pont ezek a dallamos üvöltözések miatt, mert a ritmusa nagyon megmarad a fülemben minden alkalommal, amikor ezt a számot hallgatom, és két napig bennük is marad, és a szövege is elég jó, de arról majd később. A következő dal az albumon az Empire (Let Them Sing), ami nagyon hasonlít szerintem az előzőre, csak néhol egy kicsit durvább, de van benne egy rövid leállás, amiből szerintem nagyon jól térnek vissza a disznólkodásba. Ezek a nyersebb dalok után következik a Sleepwalking, ami egy nyugisabb dal Oliver ordibálásával kombinálva, és ez is egy ismertebb dal, YouTube-on 76 millió megtekintés van rajta. Szerintem ez egy nagyon különleges szám, mert a refrénben valahogy Olivernek sikerült kifacsarni magából három tiszta hangot, elképzelni nem tudom, és nem is akarom, hogy mennyit várhattak erre a stúdióban, de sikerült neki. Korábban ez volt a kedvenc dalom a zenekartól, de mára már rájöttem, hogy ezt az egész albumot imádom. A Sleepwalking-ot a Go to Hell, for Heaven ’s Sake követi. Számomra nagyon kedves ez a dal, főleg a refrénje miatt, ami egyszerre nagyon dallamos, és egy kicsit durva is Oliver kiabálása miatt, és mocskos mód fülbemászó. Miután előszőr meghallgattam, három napig csak ez a refrén járt a fejembe, de az egész dal elképesztő. A másik kedvenc részem, az első verze utáni építkezés, ami után jön ez a hatalmas refrén és kész, megvagy véve, erre a még egyszer eljátsszák a refrént majd jön a gitárszóló és a durva rész. Mindezek után még van egy leállás is, amiből sikerül jól visszatérni. Jordan-ék is érezhették a stúdióban, hogy ez már túl sok, és gyorsan lekell zárni a dalt, mert a végén még tökéletes lesz és mindenki elismeri őket. A hatodik dal a lemezen a Shadow Moses. Hiába a Can You Feel My Heart a legismertebb dal az albumon, én ezt hallottam előszőr a korong számai közül, bár ez nem olyan nagy teljesítmény, hisz ezt is nagyon sokan hallgatják, a klipjén YouTube-on 76 millió megtekintés van. Szerintem a modern metalcore, sőt szinte az egész metalcore legikonikusabb breakdownja ebben a dalban hangzik el, hiszen ebben van a „This is sempiternal!” felkiáltás után az a bizonyos zenei összeomlás. Ezek a gyorsabb, durvább dalok után jön az And The Snakes Start To Sing, ami egy lassabb, elvontabb dal. A végén azért ebbe is belefért egy kis kajabálás, de az sose baj, ha Oliver ordítozik. A következő szerzemény a Seen It All Before, ami szintén egy kicsit lassabb dal, de nem annyira, mint az előző. Én a gitár játékon érzek egy kis kétezres évek eleki emo hangzást, de csak a verzékben, a refrénről meg az Architects ugrott be nekem, de szerintem csak a dallamos ordítozás miatt, mert semmilyen Architects-es nincs ebben a dalban azon kívül. Számomra ez az a szám, ami sose kelti fel annyira az érdeklődésem, de amikor meghallgatom, mindig tetszik, és nem tudom miért nem hallgatom magába ezt a dalt, de ezután már biztos, hogy fogom. Az ezt követő Antivist visszatér ahhoz a nyersebb vonalhoz, mint amit a The House Of Wolves elkezdett. Ha valaki azt mondja, hogy a metal csak annyi, hogy ideges hülye gyerekek ordítoznak szar zenére, akkor jusson eszetekbe ez a dal, hiszen itt egy ideges hülye gyerek ordítozik szerintem egész jó zenére, ami egy popot hallgató embernek nem biztos, hogy befogadható. Ugyanilyen dal a Crooked Young is, ami ezt követi. Az utolsó dal az albumon, a Hospital For Souls névre hallgat. Ez, nem meglepő kódon egy lassú dal, az egyik kedvenc dalom a lemezen. Nagyon szeretem benne, hogy hiába indul lassabban, a végére begyorsul, de megmarad a ballada jellege. Kifejezetten jó szövege van, az egyik legjobb a korongon, főleg ez a két sor: „Mindenki a menybe akar menni, de senkisem akar meghalni”.

Az album szövegeit nagyjából két főbb csoportba lehetne helyezni. Vannak a vallást kritizáló szövegek és Oliver mentális egészségéről szóló strófák is. A vallás ellenes dalok közé tartozik a The House Of Wolves, az Empire (Let Them Sing), a Go to Hell, for Heaven ’s Sake, a Shadow Moses, az Antivist és a Crooked Young. Nekem ezek a közül a „Go to Hell, for Heaven ’s Sake” szövege tetszik a legjobban, mert az egész olyan mintha ezt Oliver egy exének énekelné, de igazából a múltbéli énének üzen ebben a dalban, aki még hitt Istenben. A „Can You Feel My Heart”, a „Sleepwalking”, a „Seen It All Before” és a „Hospital For Souls” pedig a mentális problémákról szóló dalok. Ezek közül a „Sleepwalking” szövege áll a legközelebb hozzám, hiszen ez a depresszióról szól, és segített megértenem, hogy az egyik barátom, aki szintén hasonló betegségben szenved min megy keresztül a mindennapokban. Egy dal kimaradt, ami nem más, mint az And The Snakes Start To Sing. Ez azért maradt ki, mert nem tudtam semelyikbe csoportba sem beleilleszteni. Oli az egyik koncerten azt mondta, hogy ez a dal a hülyékről szól, és ezzel a mondanivalóval kitűnik az általam megnevezett két irányzatból, tehát ez a dal egy külön kategóriát kapott.

Ennek a megírása indokolatlanul sok időbe telt, de erre az albumra megérte. Egészen elképesztő, hogy tíz éves már ez a lemez, főleg azért, mert ha mondjuk a „Shadow Moses”-t ma adná ki egy kisebb metalcore banda, ugyanúgy berobbannának vele és újító hatása lenne az egész szcénára, és a kisebb zenekarok a mai napig próbálnak olyat írni mint a „Shadow Moses”, és ezzel nem azt mondom, hogy a Sempiternal-nál nem lehet jobb, vagy hasonlóan jó metalcore albumot írni, mert ott van például a Spiritbox Eternal Blue című albuma, vagy az új Invent Animate lemez, de az tény, hogy ezek a szintén csodálatos szerzemények nem robbantak akkorát, hogy egy Wembley-ig eljuttassák a zenekarokat, és nem is értek el akkora közönséget, mint a Sempiternal, és már lehet nem is fognak, bár mind a kettő együttes viszonylag új még, de ez akár egy külön cikk témája is lehetne. remélem, hogy a következő írás elkészítése már nem fog ennyi időbe telni, és jöhetnek a tartalmak folyamatosan. Addig is hallgassatok sok metalt, na pá!