Mint ahogy már beharangoztam, a Mit hallgattam a hónapban? című írás sorozatom most már új néven jelentkezik, de a változatlan stílussal és kinézettel fog visszatérni minden hónap utolsó vagy első napján. Ezúttal is három új megjelenést, és három általam hallgatott albumot hoztam el nektek. Kezdjünk is bele!

NFR-Lélekgyilkosság (2020)

A magyar modern metal zenekarnak ez a 2. albuma. A lemezen 10 dal van, ebből kettő átvezető, és ezekből az egyik az intro, tehát nyolc rendes dal van a korongon. Ebből mindegyik nagyon jó. Elképesztő, hogy az énekes Kerecsen Leci mekkora refréneket énekel mindegyiken, egy kivételével. A nyolc számból négyen van közreműködő. Név szerint: Siklósi Örs énekes az AWS-ből, Kovács Krisztián a Fish! vokalistája, Dul Sanyi az Alvin és a Mókusok gitárosa és Balázs Misi a Fatal Error billentyűse. Örs az Életem Éled című dalban, csak a breakdownban ordítozik, de Senior Hal az Egyszer Majd…-ban az énekért felel és Lecinek összesen öt sora van, amiből egyet énekel egyedül, ja és a szöveget is Krisztián írta, így számomra olyan ez a dal, mint egy Fish! nóta, csak egy kicsit durvább a hangszerelése és az NFR albumán van rajta. A többi négy szám (amiken nincsenek közreműködők) is nagyon jó, nekem azok közül a Várni fáj és a Hiányzik című szerzemények a kedvenceim. A szövegek is jók, de nem mindig az egész dalban, néha csak egy pár sor van eltalálva, de azok a sorok szinte világmegváltóak. Összeségében ez egy nagyon jó album, főleg második albumként. Ötödik hallgatásra, már az egyik kedvenc albumommá nőte ki magát, és remélem, hogy a következő lemezük is ilyen szinteken fog mozogni. Sok sikert nekik hozzá!

Chelsea Grin-Suffer in Heaven (2023)

Az amerikai deathcore csapatnak, ez a hetedik stúdióalbuma, és ez egy duplaalbum második része. Az első tavaly novemberben jelent meg Suffer in Hell címmel, ezt sok rajongó a zenekar eddigi legjobb munkájának tartja. Szerintem a második rész sem marad el az első szintjétől. Az ének egész elképesztő az egész lemezen, nagyon extrém hangok is vannak, tehát mondhatni Tom Barber hozta a formáját, aki már visszatérő vendége lett a Havi Hatosoknak, hiszen februárban a másik zenekarának mutattam be egy albumát ily formában. Na de térjünk vissza ehhez a csodához. Igazából ez egy tök jó deathcore album, ami nagyon durva. Reggelente, hogy felkelljek szinte mindig vagy ezt, vagy a következő lemezt hallgatom. Még nem néztem meg, hogy a szövegek miről szólnak, mert elvitt a zene durvasága és hangulata, csak azt vettem észre, hogy a Fathomless Raw című dalban van egy John Kennedy idézet introként, ez a dal a kedvencem a nyolc közül, ami az albumon található, de még szeretem a Filth énekesével, Dustin Mitchell-lel közös Orc March-ot és az első dalt, a Leave with Us-t. Összeségében nagyon jó album lett, és megjött tőle a kedvem a többi Chelsea Grin lemezhez is, és áprilisban jön a két album bemutatója.

Architects-Daybreaker (2012)

Mint ahogy már mondtam, ezt az albumot is legfőképp reggelente szoktam hallgatni, mert durvasága felébreszt. Ezen a héten hétfőtől csütörtökig volt a reggelim része ez a csoda. Itt még az Architects nagyon mást képviselt, mint mostanában. Meglehetősen keményen játszottak, a szövegek nagyrészben a politikáról szóltak, Sam Carter itt még inkább ordítozott, mint énekelt, és a legfontosabb, Tom Searle gitáros, dalszerző, szövegíró még a zenekar tagja volt. Egyik kedvenc dalom a zenekartól is ezen az albumon van a These Colours Don’t Run. Szövegileg és zeneileg is nagyon kiemelkedő, szerintem nem csak a korongról, hanem az Architects összes dala közül.  A szövege a képmutatásról és Amerika emberi beavatkozás miatti pusztulásáról íródott. A dalról meg csak annyit, hogy három breakdown van benne. Az egyik egy Sam-től megszokott BLEGHH! -es breakdown, a másodiknak az a callout-ja, hogy „You fucking pigs”, az az „Ti kibaszott disznók”, ami valószínű a politikusoknak szól. A harmadiknak pedig az, hogy „Corruption hangs in the air you breathe”, ami magyarul azt jelenti, hogy „Korrupció lóg a levegőn, amit belélegzel. Nekem a három közül az utolsó tetszik a legjobban, mert az a végén belassul, és ezek a megoldások mostanában nekem nagyon bejönnek. Ezt az albumot meghallgatva, tényleg szánalmas, amit a zenekar mostanában csinál, de nekem az is tetszik, szóval így tovább!

Ov Sulfur-The Burden Ov Faith (2023)

Ez az Las Vegas-i blackened deathcore zenekar első albuma. A zenéjük egy kicsit megosztó, mert van benne tiszta ének, pedig ez a deathcoreban nem jellemző, de nekem tetszik, és szerintem az ex-Suffokate énekes Ricky Hoover-nek igazán jó hangja van. A szövegek legfőképp a vallással foglalkoznak, azon belül arról, hogy Ricky miért utálja magát a hitet. Nem véletlen, hogy a lemez címe is az, hogy „A Hit Terhe”. Az Earthen című szám foglalkozik a legdurvábban ezzel, mert az énekes unokaöcséről szól, aki 17 évesen hunyt el rákban. Ebben a dalban hangzik el az a sor, hogy „Azóta nem hiszek Istenben, mióta láttam gyereket meghalni”. A korongon olyan híresebb énekesek szerepelnek közreműködőként, mint Taylor Barber (aki szintén visszatérő vendége a Havi Hatosoknak) a Left to Suffer-ből, az Unraveling című dalban, Alex Terrible a Slaughter To Prevail énekese a Befouler nevezetű számban, és amit a legjobban vártam, a Light the Torch vokalistája Howard Jones a Wide Open-ben. Egyértelműen ez számomra a legjobb dal az egész albumon, az Earthen-en kívül. A verzék nagyon durvák, és az egész nyakon van csapva Howard elképesztően dallamos refrénjével, és van bene három breakdown is. Elképesztő ez az egész lemez, főleg első albumnak. Remélem, hogy nagy sikereket fog elérni a zenekar, sok sikert nekik hozzá!

Bring Me The Horizon-Amo (2019)

 Ez az angol metalcore zenekar hatodik albuma, bár ez már nagyon messze van nem csak a metalcoretól, hanem egyáltalán a metaltól is, hanem ez már pop. Nagyon megosztó ez a lemez a mai napig is, de nekem nagyon tetszik, pont azért, mert megmutatja, hogy Oliver Sykes és Jordan Fish szinte bármit megtud írni jól. Ezt szoktam hallgatni amikor írok, mert nem annyira köt le, mint a funeral doom zene, amire megpróbáltam régebben. Jó hangulata van a korongnak, ha figyelek rá még tetszik is, de magamtól nem biztos, hogy hallgatnám, csak egy pár dalt róla. Ezek nem mások, mint a „MANTRA”, ami egy ilyen pop-rockos szám, a „wonderful life”, amin van egy nagyon éredekes közreműködő, aki nem más, mint Dani Filth, még magam se tudom, hogy, de valahogy mégis működik ez a nóta, és Dani se zavar rajta. A harmadik ilyen dal a „mother tounge”, amit én előszőr halottam az albumról, sőt a zenekartól is. Igazán meglepődtem, mert azt hittem, hogy ők valami durva zenét játszanak, de aztán később bebizonyosodtam róla, hogy tényleg durvák voltak, csak éppen akkor nem. Az utolsó számomra kedvező dal a „heavy metal”, amin a váltással kapcsolatos negatív reakciókat jósolja meg, elég pontosan. Ezen a dalon is van egy vendég, aki nem más, mint Rahzel, aki rapper és beatboxol a számban. A szövegek nem annyira fontos témákról szólnak, mint az Architects album, de Oliver hozta a szintjét, tehát elég pofás kis strófák születtek. Hiába szóltak régebben sötét témákról a szövegek, mégis ezt a korszakát gondolom a zenekar sötét korszakának, amiből száz százalékig még mindig nem kerültek ki, egyetlen megoldás maradt angol barátaim, készítsetek egy új albumot!

Invent Animate-Heavener (2023)

Erre az albumra Nik Nocturnal youtuber segítségével találtam rá, hiszen reagált az egyik dalra a lemezről. Ez a dal nem volt más, mint az Immolation Of Night. Nagyon meglepett ez a szám, mert hiába játszott nagyon szép és nyugodt témákat néha Keaton Goldwire gitáros, az énekes Marcus egész végig csak ordibál, de ott van a Without A Whisper, amiben szinte csak ének van. Az album felénél jöttem rá, hogy ez nem egy átlagos metalcore lemez, hanem ez egy progresszív metalcore szerzemény, és nem úgy progresszív, hogy djent témákat játszanának vagy valami, bár az is van benne, hanem a dalszerkezetek miatt lesz ez igazán progresszív. Valamikor a napokban olvastam, hogy egy progresszív metalt játszó zenész (sajnos nem emlékszem a nevére) azt mondta, hogy a prog metal nem a zene milyenségéről szól, hanem a gondolkodásmódról. Ezt én teljesen igaznak gondolom, az Invent Animate zenéjére is, hiszen van amikor nincsen refrén egyes dalokban, de van olyan is amikor szinte a teljes szám egy refrén. Szerintem az egyik legjobb metalcore albuma lesz ez 2023-nak elképesztő gitár, dob és ének teljesítménnyel. Akinek csak egy kicsit is felkelltettem az érdeklődését, az mindenféleképpen hallgassa meg, mert teljesen ezzel a rövid kis résszel nem tudtam átadni azt, hogy tényleg mennyire zseniális ez a lemez.   

Amikor tavaly decemberben unalomból megírtam a Badflower-This Is How The World Ends-ről szóló album bemutatómat, még én sem hittem, hogy ez meg fog történni, de nagyvalószínűséggel 2023 április 20-án elindítom a saját blogomat, Stoned in Paradise néven. Még mindig nagyon sokat kell fejlődnöm, de remélem, hogy egy pár új olvasót tudok majd szerezni. Nagyon köszönöm annak a 3-4 embernek, akik eddig is olvasták ezeket a nagyon kezdetleges írásokat, és mondtak rájuk kritikákat, mint például apukám vagy a nagynéném. Ők sokat javítottak az írások tartalmán, és az írásképen is, de apa segített a bloghoz tartozó logó vagy fejléc megcsinálásában is. A blog elkészítéséig még várható a dobos lista, ami az utolsó személyes lista lesz, bár lehet, hogy csinálok majd a kedvenc zenekaraimról vagy albumaimról is, de biztosan lesz még egy bemutató a Bring Me The Horizon Sempiternal című albumáról, hiszen ma (2023 04 01) lett tíz éves. Addig is hallgasatok sok metalt, na pá!