A mostani fiatalság nem nagyon olvas. Ezt pontosan tudom, hiszen én mostani is vagyok és fiatal is. Egy 2013-as mérés alapján a magyar fiatalok (15-25) mindössze 37%-a olvas rendszeresen, ebben az a legszomorúbb, hogy ez egy 12 éves mérés, szóval valószínű ez a szám azóta még kisebb lett. És ebben a cikkben megpróbálok olyan ötleteket feldobni amivel talán egy pár százalékkal megnőne a rendszeresen olvasó fiatalok száma.

Én büszkén vállalom, hogy abba a 37%-ba beletartozok. Azt hiszem senki sem lepődik meg azon, hogy majd egyszer szeretnék hivatalos újságíró is lenni, így nyilván ápolnom kell a saját szókincsemet, így egyértelműen bele kell tartoznom abba a bizonyos százalékba, de meg tudom érteni, hogy akik nem olvasnak rendszeresen, azok miért teszik ezt, ugyanis a magyar kötelező olvasmányok listája borzalmas. Itt nem magukról a könyvekről beszélek, mert azok nyilván megismételhetetlen és fontos alkotások, ellenben kezdenek egy kicsit elavulni, ugyanis drága nagyszüleink is ugyanezekkel a könyvekkel kezdték az olvasói karrierjüket, és már ők se szerették őket. Így én megváltoztatnám a kötelező olvasmányok listáját és struktúráját azonnali hatállyal. 

Az én véleményem szerint nagyon sok gyerek azért sem olvassa el ezeket a könyveket, mert kötelezőek, és lehet, hogy mást szívesen olvasna, de éppenséggel a Szent Péter esernyőjét pont nem akarja. Ezért az első fontos változtatási javaslatom az lenne, hogy évfolyamonként ne csak egy könyv legyen, hanem legyen választási lehetőség. Legyen például öt könyv amiből mindenki azt olvassa el amelyiket akarja, sőt ezekből évente cserélődhetnének is, nem az összes, de bőven elég két állandó könyv egy adott évfolyamban. 

Én nem nagyon emlékszem, hogy alsóban lettek volna kötelező olvasmányok a Sirály a Király-on kívül, de a szerzőjére Bosnyák Viktóriára még kifogok térni később, így erről csak annyit, hogy ez egy tökéletes könyv harmadikosoknak, izgalmas, és a nyelvtannal is foglalkozik, egyszerre oktató és szórakoztató. Ilyen könyvekre lenne szükség és nagyon örülök, hogy ez már hivatalosan is kötelező, ez szinte az egyetlen jó dolog a rendszerben. 

A másik jó dolog az Móra Ferenc alkotása a Pál utcai fiúk. Ezt a művet szerintem senkinek sem kell bemutatnom, ez az egyetlen olyan kötelező olvasmány a felsős évfolyamokban, amit nem cserélnék le, mert ez kiállta az idő vasfogait, és egyáltalán nem lett elavult. Az egyetlen mai fejjel is élvezhető, érthető könyv a kötelezők közül. Ám az általam felépített rendszerben mégis kellenek mellé könyvek. Másik négy hozzá hasonló könyvet biztos, hogy nem fogok tudni felsorolni, de egyet biztos, ami pedig nem más, mint az előbb említett Bosnyák Viktória számomra legendás trilógiájának első része a Tündérboszorkány. Ami hasonló a két könyvben, hogy mind a két regény nagyából ugyanabban a korosztályban lévő gyerekekről szól mint akiknek olvasniuk kell, így könnyen tudnak hozzájuk kapcsolódni és jobban beletudják élni magukat, csak míg a Pál utcai fiúk a grund megvédéséről szól, addig a Tündérboszorkány egy szó szerint tündéri könyvtáros néniről és az magyar kultúra megvédéséről szól. 

A legnagyobb bajom nekem a hatodikos kötelezővel, azaz az Egri Csillagokkal van. Gárdonyi Géza nem egy könnyű író, így odaadni egy hatodikos kezébe az ő egyik könyvét szerintem egy borzalmas döntés. Ugye a könyv eléggé szorosan kapcsolódik a történelemhez is, viszont a tananyag szerint hatodikban még közel sincsenek az egri vár ostromához, és még a nyelvezet miatt unatkozni is fog a gyermek olvasás közben. Én Gárdonyi Gézával mostanában fordítások miatt találkoztam, mert a görög irodalom nagy részét ő fordította, de én komolyan mondom hamarabb megérteném őket eredeti nyelven mint Gárdonyi fordításában és így még érthetetlenebb az, hogy ő a hatodikos kötelező olvasmány szerzője. Én hatodikban maradnék a kalandregényeknél, amik semmilyen szinten nem kapcsolódnak a magyar történelemhez, hiszen az még nem tananyag akkortájt, és szerintem simán lehetne külföldi szerzők könyveit berakni ide, például Mark Twain-től a Tom Sawyer kalandjait és a Huckleberry Finn kalandjait, vagy Daniel Defoe-tól a Robinson Cruseo-t. Tudom, hogy Magyarországon a kötelező olvasmánynank magyar szerzővel kéne rendelkeznie, de sajnos nem olyan jó a tudásom magyar ifjúsági szerzőkből, ezért ajánlok inkább külföldieket, és nem is mondom azt, hogy konkrétan ezeket a könyveket kéne kötelezővé tenni, hanem inkább egy iránymutató, hogy mihez kéne hasonlítania az új kötelezőknek.

A hetedikes kötelező olvasmánnyal nekem nincsen akkora bajom. Kivéve egyet, de az hatalmas. Ez nem más mint a hossza 328 oldalas verziót olvastam én ebből, és nagyon unalmas és elnyújtottnak éreztem, és ez a könyv volt nekem az utolsó olyan általánosos kötelező, amit akkor olvastam mint kellett volna. Ezt nem úgy kell érteni, hogy emiatt a könyv miatt hagytam abba az olvasást, hanem úgy, hogy a Légy jó mindhalálig-ot nem nyáron olvastam, hanem még hetedikben, január környékén. Tehát a Szent Péter Esernyője nem tudta elvenni a kedvem az olvasástól végleg, de ideiglenesen igen, mert a két kötelező között nem volt másik könyv amit elolvastam volna.

Én úgy tudom, hogy vannak ennek a műnek rövidebb változati is, és azok tökéletesek lehetnek. A többi könyv közül az egyikre biztos, hogy Nemere István A fantasztikus nagynéni sorozata egyik részét ajánlanám, én csak az egyiket olvastam a négyből, A titokzatos padlás címűt, de ez a sorozat harmadik része, így nem gondolom, hogy azt kéne betenni, hanem akkor már az első részét. 

Mint már említettem én azt a könyvet nem akkor olvastam, amikor kellett volna. Ettől függetlenül én élveztem, bár ha nyolcadikban olvastam volna, az jobb lett volna, mert ugye a szülőktől való eltávolodás egy nagyon fontos témája a könyvnek, és az nyolcadikban sokkal relevánsabb téma mint hetedik telén. Így ezt a könyvet se váltanám le, inkább hoznék mellé két külföldi szerző művét, amiket én nyolcadik környékén olvastam, és nagyon tetszettek. Az egyik George Orwell Állatfarm című legendás alkotása, a másik pedig Lois Lowry Az emlékek őre, ami szintén egy nagyon ismert könyv. Ezek a könyvek komoly témákat boncolnak, és eltérnek az előbbi évfolyamok kalandregény központúságától, de szerintem simán odaadhatóak egy nyolcadikos kezébe, nem lesz belőle baja. 

Nagyjából ennyi ötlet jutott eszembe, hogy hogyan tudnának a fiatalok többet olvasni, de van még egy dolog, ami nekem is segített visszatérni az irodalom mezejére, ez nem más mint a zene. Van nagyon sok olyan magyar előadó, aki irodalom szintű szövegeket ír, ezekből sorolok fel egy párat. Nyilván az összes magyar alter zenekart ide lehetne hozni, de én csak hármat emelnék ki közülük. 

Elefánt

Szendrői Csabát már szerintem kiemeltem egy párszor mint kedvenc magyar szöveg írómat, így őt nem hagyhattam ki. Az ő szövegei versekkel érnek fel, vagyis hát sokszor azok is, mert van már négy verses kötet is, mellesleg nekem ebből három meg is van. Nagyon szép szövegeket tud írni, amiket sokszor lehet sírni, de lehet rajtuk nevetni is. Néha van amikor csak őszinte érzések vannak benne a szövegekben, ezek a legszívbe markolóak, mint például a Sokáig vártalak strófája. De nem állak messze tőle az olyan csodálatos költői megoldások sem, mint a következő négy sor: