Elérkeztünk a legrosszabb, legszomorúbb írás sorozatom a Gyászos Hétfő következő részéhez, amiben mindig egy elhunyt zenész albumát mutatom be. Ma Keaton Pierce lesz a fő téma, aki a Kentucky-i post-hardcore zenekar a Too Close To Touch énekese volt egészen tavalyig, amikor is egy rövid betegség után tragikusan fiatalon 32 évesen elhunyt. A zenekarról már beszéltem a februári havi összefoglalómban, aminek új neve lett, ami nem más, mint Havi Hatos, a Heti Hetes után szabadon. Na de beszéljünk inkább erről a csodálatos albumról!

A korongon 11 dal van, nagyon erősen bekezd az album a Sympathy-val, ami a lemez egyik nagy slágere is, ha nem a legnagyobb. Az első dal lendületét viszi tovább a Crooked Smile, a What I Whis I Could Forget, a Translate és a Miss Your Face is. Mind az öt dal igazán jó post-hardcore szerzemény, ami egy jól bevált sablon alapján íródott, úgy, mint ahogy az album szinte összes dala is, de számomra nem válik unalmassá egyáltalán, úgy, mint ahogy a Lorna Shore legújabb albuma sem, pedig az is egy jól eltalált módszer áll az összes szám mögött, de ami jó azon nem is kell változtatni. Az album, ugye nagyon jól kezd, de a hatodik The Art of Eye Contact című szerzemény egy kicsit megakasztja a lendületet, átvezető szerű hatásával. Ebben a dalban nincsenek ordibálások, se hatalmas ívű refrének, és gyors gitárjáték se hallható, hanem inkább sok elektronika, és egy nyugodtabb refrén, bár a magas kezdő hang Keaton-tól itt se maradhatott el. A következő négy szám, a Modern Love Affair, az Inside Voices, a What a Shame és a For Your Sake megint a szokásos dalszerkezetet használja, csak a What a Shame-ben egy kicsit komplettebb gitár témák hangzódnak el. Az utolsó dal, a legszívszaggatóbb szöveggel rendelkező dal az Eiley, ami zeneileg is illeszkedik a szöveg súlyosságához. Több benne a durva rész és ordibálás ügyileg is itt nyújtja a legkiemelkedőbbet Keaton.

Keaton nem csak a hangjával nyújt elképesztő teljesítményt az egész lemezen, hanem a szövegeivel is. Több nehéz témával is foglalkozik, mint például egy nagyon csúnya szakítás utáni út keresés, a Sympathy című dalban, de énekel a toxikus kapcsolatokról is a Crooked Smile és a Modern Love Affair nevezetű számokban, a megbánásról és a múlttal való megbékélés nehézségéről a Miss Your Face című nótában, és aztán elérkeztünk a legnehezebb szöveggel rendelkező dalhoz, az Eiley-hez. Ez a szerzemény Keaton egyik hozzá tartozójának az elvesztéséről és feldolgozásáról szól. A szövegből kiderül, hogy ez a rokon nem volt más, mint a hároméves kishúga. Megkérdőjelezi, hogy Isten miért döntött úgy, hogy elveszi valakinek az életét, aki „ártatlan és tiszta”, ahelyett, hogy elvenné őt, aki „értéktelennek érzi magát a világ számára”. Ekkor még senkisem tudhatta, hogy őt is elveszi, csak hat évvel később, és hogy a dolog igazságtalanságát még jobban átérezzük, Keaton-nak 2021 májusában született egy unokatestvére, akivel nagyon sok terve volt, hogy ő lesz majd az a menő nagybácsi, aki elviszi majd gyorsétterembe meg ilyenek, de sajnos az első szülinapját sem élhette meg.

Eszméletlenül igazságtalan ez az egész szerintem, de legalább a csodálatos hangja még megmaradt nekünk, és a szövegeivel is segíthet még több embernek, de attól még nehéz ezt az egészet elfogadni és feldolgozni, de hát legalább ő nem volt annyira az életem része, mint a másik ember akiről írtam, így könnyebb lesz, és lehet, hogy Keaton láthatja Eiley-t. Nyugodjon Békében!