The Plot In You-Dispose

Album bemutató

Az előző számomra szomorúbb írásom után, most minden visszatér a normális kerékvágásba. Ma egy jubileumot hoztam el nektek, hiszen az Ohio-i The Plot In You 2018-as Dispose című albuma idén lett 5 éves. A lemezzel én 2020 közepén találkoztam a FEEL NOTHING című dal kapcsán. Ez a banda leghíresebb dala, tehát ez nem meglepő. De a korong számomra nem hozta azt amire számítottam.

 Az albumot a modern metal műfajába sorolnám. De nem az AWS féle modern metálba, akik legalább egyediek, hanem ők is beálltak a Bring Me The Horizon That's The Spirit című szerzeményének utánzók sorába, és számomra az ilyen zenét játszó zenekarok a legidegesítőbbek. De attól még van pozitív dolog az albummal kapcsolatban, a hossza. Hiszen összesen tíz dal szerepel rajta, és ezek között van egy intro és egy átvezető. Ezeket nem számolva nyolc dal maradt, amiből négy ez a sablonos, BMTH-s szám. Lassú verzék nagyon sok elektronikával fűszerezve, és minél nagyobb ívű refrének és az utolsó két refrén között egy átvezető, ahol általában torzított hangon olvass fel egy szöveget az énekes vagy egy nagyon oda illő filmes monológ van beillesztve a dal szerkezetébe. Ilyen szerzemény a NOT JUST BREATHING, ONE LAST TIME, PAID IN FULL, és az előbb említett FEEL NOTHING. De a lemez végére már nem csak az idegesített, hogy milyen pofátlanul másoltak le szinte egy teljes albumot, hanem az is, hogy az énekes, Landon Tewers néhol ugyanúgy énekel, és ugyanúgy ejt ki szavakat, mint angliai zenésztársa, Oliver Sykes, aki történetesen pont a Bring Me The Horizon frontembere. Kettejük közt csak az a különbség, hogy Landon tud is énekelni míg Oliver csak dallamosan ordibál. De szerencsére vannak a korongon egyedi és jó dalok is. Ott van az I ALWAYS WANTED TO LEAVE, ami olyan semmilyen, hogy már az érdektelensége fog meg benne, meg az, hogy ebbe van az album egyik breakdown szerűsége, csak ez nem az a megszokott metalcore-os, hanem olyan, amit akár egy alter dalban meghallhatsz. Semmi ordítozás és durva gitár játék, csak eszméletlenül tördelik benne a ritmusokat, és ettől lesz breakdown hatása. A másik ilyen zenei összeomlás az előbb már szidalmazott PAID IN FULL című dalban van, ami az egyetlen igazi metalos breakdown az albumon, tehát ez nem a Bring Me The Horizon That’s The Spirit-es korszakából nyúlták, hanem az egyel régebbi Sempiternal-os korszakból. A következő jó szám a ONE YOU LOVED címre hallgat. Ezen a dalon gondolkodtam a legtöbbet, hogy ez most BMTH-s-e vagy sem. De végül a refrénben hallható dob játék miatt úgy döntöttem, hogy ez teljesen eredeti ötlet és megérdemli azt az elismerést, hogy ez a jó dalok listáján szerepeljen. A következő kiemelkedő szerzeményt a THE SOUND-ot én egy modern metal balladának neveznék. Méghozzá egy nagyon különleges hangszerrel fűszerezve, amit nagyon ritkán lehet hallani modern fém zenében és ez a szaxofon. Én nagyon szeretem ezt a zeneszerszámot, ezért azt mondanám, hogy ez az album legjobb dala. És még mindig van egy jó dal hátra, amely nem más, mint a DISPOSABLE FIX. Ez is egy semmilyen nóta és ebben is van egy breakdown szerűség a végén, aminek van egy kissé felemelő érzése. Ami a klip megnézése és a szöveg elolvasása után tudatosult bennem, hogy tényleg így van. Ezt már nem is breakdownnak nevezném, hanem inkább upliftingnek. Ugyanis a dal-ahogy a címe is felhívja erre a figyelmet-egy ideiglenes megoldásról szól, ami lehet akár drog, alkohol vagy akár egy egyéjszakás kaland is az énekes számára mert olyan szarul van. A klipben meg is találja ezt és ennek hatására úgy érzi, hogy éppen szárnyal és elhiszi, hogy jobban lesz, de csak egy pár másodperc jut neki a csodából és klip végén visszatér az ágyába és tovább gyötrődik. És így az album végére rákellett eszmélnem, hogy olyan szinten romantizálja a melankóliát, hogy az már nekem egy kicsit sok volt, de nem volt annyira idegesítő, mint a diszkográfia másolás.

Ha idáig eljutottál egy érdekesség biztos feltűnhetett, méghozzá az, hogy nem beszéltem még a szövegekről. Ez azért van mert mindig elbizonytalanodom, hogy ez nem concept album-e. Mert az összes szám ugyanarról szól. Tele van szakítós dalokkal a lemez. És ha nem is koncepcióalbum én találtam egy kis történetet benne, ami nagyon remélem, hogy igaz. A teóriám nem más mint az, hogy az album címe azért lett Dispose, mert ez a szó magyarul azt is jelenti, hogy elrendez. Tehát Landon Tewers, aki nem csak zene és szövegíróként dolgozott az albumon, hanem WZRD BLD mellett produceri munkákat is végzett, elakart valamit rendezni az album segítségével, és egy terápiaként írta meg ezt a lemezt. Ezért én ezt egy concept albumként fogom emlegetni, mert az énekes életének egy rövid szakaszát meséli el a lemez.

Akármennyire is negatív érzelmek kötnek ehhez az albumhoz, a zenekart attól még kedvelem. Ugyanis ez az lemez előtt rendes metalcore zenét játszottak és a Dispose után megjelenő album pedig már majdnem tökéletesen ötvözte a régi durva stílust az ezen a korongon elkezdett lágyabb iránnyal. Nagyon remélem, hogy a következő anyagon ezt egy szinttel tovább tudják fejleszteni, mert akkor nem ez a pofátlan diszkográfia másolás fog előszőr eszembe jutni róluk. Sok szerencsét nekik ehhez!