Sziasztok! A harmadik "cikkem", amit 2023. január 18-án írtam, az egyik legrosszabb munkám szerintem. Nagyon keveset beszélek magáról az albumról benne, és még egy kicsit össze is csaptam az egészet, de nem javította rajta sokat, mert úgy érzem nem tudnék ennél többet hozzá tenni, mint amit itt leírtam, hiába szeretem nagyon ezt a lemezt, annyira, hogy azóta meg is vettem. Egyébként ha én ezt elolvasnám mint külső szemlélő, biztos, hogy nem érdekelne a többi írás, szóval remélem, hogy valaki ezt olvassa el előszőr tőlem, de attól még remélem tetszeni fog, ha bármi észrevételed van azt oszd meg velem a kommentekben.
Stoneblood-Shrines of Morbid Indiginity
Album bemutató
Ó, te csodás 2022! Fantasztikus év voltál a zenevilágot nézve, az a baj, hogy szinte csak abban. Hiszen olyan csodálatos albumok születtek, mint például a Future Palace Run-ja és még volt új Electric Callboy, Motionless in White és Architects lemez(ek) is. De az i-re a pontot az évben mégis csak azt tette fel, hogy a Junkies elkezdett black metalt játszani.
Hiába örülhettek ennek a black metál rajonngói, nem egy túl vidám okból vették az extrém metál felé az irányt. Hiszen egy volt technikusukra emlékeznek meg a korongon, aki egy betegség miatt nagyon korán elhagyott minket. Ahogy Barbaró nevezte őt Bonya, egy albumra való szöveget hagyott ránk. Ezt a Junkies újdonsült basszusgitárosa Czakó Dániel művésznevén Gravel Shores megzenésített black metalos formában. Hát én ennek nem annyira örültem. Mert én nem szeretem a black metalt és egy jó ideig nem is értettem. Az én első benyomásom erről a hulla sminkről meg a minél nagyobb polgárpukkasztási vágyról az volt, hogy ez az egyik legviccesebb dolog, amit valaha láttam. De aztán eszembe jutott a Cradle of Filth nevű „csoda”, amit apukám már hét évesen megmutatott nekem. Ez, egy örök traumaként meg maradt bennem. De azóta Dani Filth-el mondhatni harcszünetet tartunk hisz közreműködött a két kedvenc zenekarommal is, akik nem mások, mint a Bring Me The Horizon és az előbbiekben már említett Motionless in White. A black metalról úgy kb. 6 hónapja változott meg a véleményem amikor a Gaerea nevű zenekar kihozta „Slave” című dalát. Ekkor megláttam és egyben hallottam is, hogy így milyen sötét módon lehet érzelmeket átadni. Erre nem annyira hasonlít a Stoneblood albuma. Ők inkább másik nekem tetsző extrém metal irányzatban a fő dalszerző és énekes Czakó Dániel szavaival élve melodic black metalban alkottak. Gravel szerintem teljesen jogosan hivatkozik erre az albumra ily módon. Hisz eléggé feszegeti a határokat, már-már illegális határ át lépés is történik Szekeres Andris énekének és akusztikus gitár játékának behozásával. De nekem ez tetszik legjobban benne. Nem kell ez a koszos gitár hangzás és állandó károgás. Számomra a jó zenéhez kell rendes gitár játék, tiszta ének vagy legalább egy kis dallam.
Minden meg van benne zeneileg, ami kell egy jó albumhoz. De miről szólnak a szövegek? Hát elég megfoghatatlan, nem e világi dolgokról. De legfőképp a halál témáját járja körbe a szöveg világa.
A dalok közül szerintem nem emelkedik ki egyik se. Végig megy a jó kis melodic black metal. Ebbe nem is kell klip meg semmi. Mert ez egy album, ezt egybe kell hallgatni. De azért mégis kiemelnék egy dalt. Ami pedig nem más, mint az Alexander. Ez a szám pont nem az extrém metál műfajába tartozik, hanem ez a záró dark ambientes szerzemény. Szerintem tökéletesen illik az album végére és ennél jobb outrot még nem is hallottam.
Összeségében szerintem ez egy király album lett és remélem, hogy ebben a projektben nem csak ennyi volt és hallhatunk még tőlük ilyesmi munkákat, és remélem a következő albumokról már szakmaibb módon tudok írni.
