Sziasztok! Ezt volt az első „cikkem”, amit 2022 december 26-án írtam. Javíthattam volna benne nagyon sokat, de nem tettem, hogy lássátok a fejlődést, amit szerintem elértem. Már csinálom ezt egy jó ideje, pontosan 3 hónapja és 24 napja, de csak barátok között. Szeretnék a jövőben ilyesmi dolgokkal foglalkozni, nem titkolt célom, hogy a Hammer World csapatába belekerüljek, (vagy a saját blogommal sikereket érjek el) de arra még várhatok, mert nem hiszem, hogy bevennének maguk közé egy 14 éves még nem elballagott fiút. Remélem tetszeni fog ez az eléggé kezdetleges írás, ha bármi észrevételed van azt oszd meg velem a kommentekben.
Badflower-This Is How The World Ends
Album bemutató
Ez a Los Angeles-i zenekar 2. nagylemeze. Alapvetően rockzenének nevezném néhol rap betétekkel vagy metálos ordításokkal fűszerezve. Számos komoly témával foglalkozik ez az album, mint például: megcsalás, családi gondok, szuicid-hajlam, drog függőség. A sok súlyos téma ellenére mégis hallgatható tudott maradni a korong és nem megy át egy ilyen önsajnáltató marhaságba. Ez annak is köszönhető, hogy nagyon jól oszlanak el a dalok. Meg vannak benne a szomorúbb részek, de utána biztos, hogy egy akár két rock and roll megörülés következik. Ez tökéletesen bemutatja az album közepe. Hisz a Stalker című dal után következik 3 komorabb hangvételű szerzemény. Név szerint az Everyone’s an Asshole, a She know’s és az Only love. A sort pedig a szintén rockos Sasshole zárja.
Ebben az albumban az a kedvenc részem, hogy olyan ez nem egy tipikus zenész-hallgató kapcsolat. Ez oylan mint egy beszélgetés az énekes Josh Katzzal. Nagyon sokszor volt olyan érzésem, hogy én vagyok Josh pszichológusa. De nem csak ezek az anyag pozitívumai, mert az egész album nem állna össze a csodálatos zenészek nélkül. A muzsikus trió nem csak szimpatikus, hanem kifejezetten képzett is. A legjobban Joey Morrow gitáros és Anthony Sonetti dobos emelném ki. Ők ketten a zene csúcspontjai. Joey egészen elképesztő riffeket és szólókat szólaltat meg a lemezen. Anthony pedig a néhol egész durva dobolásával színezi a hanganyagot. Őket kíséri Alex Espiritu basszusgitáron, számomra nagyon szimpatikus módon.
A korong egyértelmű fénypontja a Family című csoda. Ez egy olyan típusú dal, amitől kedved támad megfürdeni egy kád hajszárítóban, de ezt az egészen haedbangelve. Ezt már nem lehet dalnak hívni mert ez tényleg a CSODA. A másik csúcspont a Tethered, főleg a refrénje miatt. Ez a refrén leszedi a fejed pontosan az után miután egy akkora árapályt okozott a könnycsatornáidban, hogy már így is úgy is belefulladnál, de ő azért még is csak a fejletépést preferálja. Sok dalt kilehetne még emelni, de én most a My Funeralt és a Stalkert isteníteném egy kicsit. A My Funeral egy tábortűz mellett énekelgetős dal arról, hogy milyen lett volna az énekes temetése, ha véget vet az életének. De szerencsére nem tette meg és ezt ő is így gondolja a Badflower rajongók örömére. A másik dalt a Stalkert egy menstruáló tini lányhoz tudnám hasonlítani. Az egyik pillanatban még szép, kedves és aranyos a másikban pedig le ordítja a fejedet. Ebben a dalban mutatta meg Anthony, hogy ő is tudja úgy püfölni a cintányért, mint egy metál dobos.
Szerintem ezek teszik a This Is How The Worlds Ends-et 2021 egyik legjobb albumának. Én ezzel szerettem meg a zenekart és ez a szerzemény mindig különleges lesz számomra. Nagyon remélem, hogy a következő albumuk turnéjával eljutnak Magyarországra, de nekem az is elég, ha Bécsig vagy Prágáig jönnek. Én ott leszek!
