Sziasztok! A harmadik "cikkem", amit 2023. január 18-án írtam, az egyik legrosszabb munkám szerintem. Nagyon keveset beszélek magáról az albumról benne, és még egy kicsit össze is csaptam az egészet, de nem javította rajta sokat, mert úgy érzem nem tudnék ennél többet hozzá tenni, mint amit itt leírtam, hiába szeretem nagyon ezt a lemezt, annyira, hogy azóta meg is vettem. Egyébként ha én ezt elolvasnám mint külső szemlélő, biztos, hogy nem érdekelne a többi írás, szóval remélem, hogy valaki ezt olvassa el előszőr tőlem, de attól még remélem tetszeni fog,  ha bármi észrevételed van azt oszd meg velem a kommentekben.

Sziasztok! Ez volt a második "cikkem", amit 2023 január 3-án írtam. Itt már több mindent írtam le, nem úgy mint az elsőbe, (amit remélem eltudtok olvasni ITT) de még mindig nagyon kezdetlegesnek érzem. Már csinálom ezt egy jó ideje, lassan 4 hónapja, de csak barátok között. Szeretnék a jövőben ilyesmi dolgokkal foglalkozni, nem titkolt célom, hogy a Hammer World csapatába belekerüljek, vagy a saját blogommal sikereket érjek el. Remélem tetszeni fog ez az eléggé kezdetleges írás, ha bármilyen észrevételed van azt oszd meg velem a kommentekben. 

Motionless in White – Disguise

Album bemutató

Így az év vége felé, mindig elszoktam gondolkodni azon, hogy mik voltak a kedvenc albumjaim és dalaim az évben. De idén rájöttem, hogy nem csak a friss anyagok közül nem tudom melyik a kedvencem, hanem azt se, hogy melyik a kedvenc lemezem úgy all time. Hosszú gondolkodások után jöttem rá, hogy a válasz egész végig ott volt a szemem előtt. Hiszen mostanában szinte állandóan csak a Pennsylvaniai zenekar ötödik albumát hallgattam. Ezek az információk és a cím alapján, nem nehéz kitalálni, hogy nekem a Motionless in White – Disguise című albuma az örök favorit.

Az lemezt én alapból a metalcore műfajába raknám, de vannak benne egyéb hatások is. Például a Holding On To Smoke cimű dal már-már bele sorolható a nu-metalba, és ott van a Broadcasting From Beyond The Grave dal sorozatnak az első része, ami egy főként Marilyn Manson műfaja álltal inspirált szám.

A lemez nagy részben elég komoly mentális problémákról szól, mint például: identitás zavar, függőségek és leküzdésük, depresszió. A zenekar énekese Chris Motionless is elmondta, hogy ez egy nagyon személyes album. De kérdem én, ha ennyire sötét témákkal akarsz foglalkozni Krisztiánom, miért kell olyan dalokat rárakni a lemezre, mint az imént már említett Broadcasting From Beyond The Grave és a Brand New Numb? Ezek a számok szerintem eléggé belerondítanak az album alap hangulatába és eléggé érződik rajtuk, hogy csak azért íródtak meg mert még nem volt elég dal a korongon.  

Még ha vannak töltelék dalok is, egytől-egyig tökéletes munkát végzett velük a szokásos WZRD BLD (Drew Fulk) Chris Motionless producer duó, és ezen az albumon dolgozott először a MIW-vel közösen a volt Ice Nine Kills gitáros Justin DeBlieck hangmérnökként. Ő a következő Scoring The End Of The Earth névre keresztelt albumon már produceri munkát töltött be Drew-val egyetemben. Ám nem csak-ahogy Chris nevezte-JB mutatkozott be a lemezen, hisz most hallhattuk először a gitárosok hangját rendes stúdió felvételeken. Ricky Olson ritmus gitáros hangját az Undead Ahead 2 cimű dalban hallhatjuk az utolsó verzében. A másik gitáros Ryan Sitkowski ordítását leginkább a Thoughts & Prayers cimű szerzeményben észlelhetjük, de nagyon sok helyen kíséri még Chris durva vokáljait.

A dalok közül a Headache és Thoughts & Prayers durvaságukkal eléggé kitűnnek. A Headache Chris fejében lévő hangokkal való küzdésről szól, a Thoughts & Prayers pedig egy vallás kritika. De lágy, érzelmes dalokból sincs hiány. Hisz ezen az albumon található meg a zenekar egyik legnépszerűbb dala az Another Life, ami tökéletesen hozza a 2000-es évekbeli emós hangulatot mind a klipben, mind a zenében. De szerintem nagyon el lett találva a cím adó Disguise is. Ami az énekes alternatív személyiségének ahogy ő nevezi álcájának leküzdéséről szól. Szerintem őt ábrázolhatja az album borító is.

Lehet, hogy csak elfogult vagyok ezzel a lemezzel kapcsolatban, hiszen ezt hallottam először a zenekartól, de szerintem ez a legjobb albuma a Pennsylvania-i ötösfogatnak. Nagyon jó lenne, ha 2025-ben a banda 20. szülinapján eljönnének Magyarországra, esetleg egy új album turnéjával, vagy csak úgy nekem mindegy csak lássam őket élőben. Nagyon remélem, hogy a következő albumuk is a Disguise szintjén lesz, nem úgy, mint a minimális kreativitást

tartalmazó Scoring The End Of The World című valami. Ha így lesz akkor biztos, hogy ők maradnak a kedvenc zenekarom, ha nem akkor is csak nem biztos, hogy felvállalom. De hiszek benne, hogy akik egy ilyen albumot össze tudnak rittyenteni 5 hónap alatt, azok nem maradnak meg a STEOTW színvonalánál.

Sziasztok! Ezt volt az első „cikkem”, amit 2022 december 26-án írtam. Javíthattam volna benne nagyon sokat, de nem tettem, hogy lássátok a fejlődést, amit szerintem elértem. Már csinálom ezt egy jó ideje, pontosan 3 hónapja és 24 napja, de csak barátok között. Szeretnék a jövőben ilyesmi dolgokkal foglalkozni, nem titkolt célom, hogy a Hammer World csapatába belekerüljek, (vagy a saját blogommal sikereket érjek el) de arra még várhatok, mert nem hiszem, hogy bevennének maguk közé egy 14 éves még nem elballagott fiút. Remélem tetszeni fog ez az eléggé kezdetleges írás, ha bármi észrevételed van azt oszd meg velem a kommentekben.