December elsején nem csak a tél jött el, hanem az új Lil Lotus album is. Mivel biztos vagyok benne, hogy kevesen ismeritek őt, így bemutatom őt.

Lotus (eredeti nevén John Elias Vilagran III) egy rapper volt egész sokáig, de 2020-ban ő is átváltott pop punkra, és leszerződött az Epitaph Records-hoz, de talán nála megérthető volt ez az átváltás, hiszen mielőtt még nem ezt a poppos punkot, vagy punkos poppot csinálta, már akkor is tartalmazott emo elemeket a zenéje, és az átváltás után még többet. Emellett még az If I Die First nevű post-hardcore zenekarban felel a screamekért. 

Tehát ha nem hallottad a zenéjét is rá tudod mondani, hogy egy érdekes, egy kicsit nagyon polgárpukkasztó csávó, hiszen tele van tetoválva mindene, és nem csak a kezén vannak kifestve a körmei, hanem a lábán is, de legalább tehetséges, mert tud rappelni, énekelni és ordibálni is, bár szerintem a hangja nem jó, az If I Die First egy dalát se tudtam még végig hallgatni, és az emo rapet se nagyon szeretem, de ez a pop punkos dolga nem olyan rossz, és egyértelműen Epitaph termék. 

 Meg lehet kövezni engem a most következő kijelentésért, de nekem a kedvenc pop punk albumom az Machine Gun Kelly Tickets To My Downfall című albuma, ami szerintem az utóbbi évek egyik legjobb pop punk korongja. Lehet, hogy csak azért gondolom így, mert azzal ismertem meg ezt a műfajt, de azt nem mondhatja senki, hogy rossz lenne az a lemez. De ami már kevésbé meg lepő tény, hogy én előbb ismertem meg Lotus karrierjével mint a Blink-182-val, mert ez az új vonalas pop punk nagyon beszippantott egy időben.

Lotus első albuma, a 2021-es Error Boy is már egy szolid lemez volt, de még nagyon sok trap dobot és autotune-t tartalmazott, de így is sikerült összehozni egy olyan dalt, mint a Think Of Me Tonight, ami szinte az egyetlen értékelhető dal arról a lemezről, de az annyira jó, hogy mindig azt hiszem miatta, hogy az Error Boy egy jó lemez. 

A nosebleeder már tartalmaz rendes dobokat, és nagyon kevés trap elemet, de néhol azért megtartották a trap dobokat, és ami az egyik kedvenc pillanatom az albumon, az az volt amikor a rendes dobra rájött még egy trap dob is, Lotus pedig elkezdett ordibálni és nem értettem hogy mi a tökömet hallgatok.

A kedvenc dalom a lemezről egyértelműen a "how's it feel to be nothing" aminek az ordibálós trap dobos refrénje megvett kilóra, de ha már refréneknél tartunk a cím adót se felejtsük el, amiben szintén kajabál ez a tetovált ifjú, de csak a háttérben, és szerintem nagyon eltalálta ezt is. Ezek mellett még a "what a time to be alive"-ot emelném ki, de nem azért mert annyira jó lenne, hanem a közreműködők miatt. Ugyanis Luke Holland dobolta fel a dalt, de Travis Barker írta őket, és eszméletlen ezt a két tehetség nevét egymás mellett látni, de az még meglepőbb, hogy mégis milyen középszerű lett ez a dal.