Nagyon fura nekem így október végén/november elején pop punkot hallgatni, mert nekem ez a stílus egyértelműen a nyarat jelképezi. Ha megkérdezed tőlem, hogy számomra mit jelent a nyár azt mondanám, hogy a rohad meleget, az otthoni pihenést és a pop punk hallgatást bográcsozás vagy grillezés közben, vagy csak úgy simán este a teraszon ülve. Jó, nem csak pop punkot, mert Avril Lavigne és a Sum 41 mellett ADTR is szerepel ezeken a nyári lejátszási listákon, de Mark Hoppus Tom DeLogne és Travis Baker legendás hármasa eddig nem voltak résztvevői, de szerintem jövő nyáron már biztos. 

Amikor kijött a ONE MORE TIME című dal nagyon meglepődtem. Mert én azt hittem, hogy a Blink az egy olyan zenekar mint például az Electric Callboy. Tehát komolytalanok, de mégis jó zenészek, és azért éltem ebben a hitben, mert én ezelőtt csak az All The Small Things-et és a First Date-et ismertem, amik klip ügyileg nem olyan komoly dalok, a mostaniak se, de szinte alig tartalmaznak humort. És ezért értek hideg vízként a szövegek, és az, hogy azért Travis Baker egészen kiemelkedik tudásban a többiek közül. Tehát mind a két teóriám megdőlt, de ha a sejtéseim nem is voltak jók, legalább ez az album az. És innen is üzenném a drága Motionless in White zenekarnak, hogy így kell negyven perc feletti albumot írni. Nem lesz unalmas a közepe felé, mindenhol vannak élvezhető dalok, igazából egy mezei pop punk/punk rock lemez, és azt nyújtja amit tőle el lehet várni. 

Egy pár dalt kiemelnék, ami nagyon tetszett. Az első ilyen az egyből az album elején van, ugyanis a második DANCE WITH ME teljesen elvarázsolt a refrénjével. Hiába szoktam szidni az ilyen bugyuta megoldásokat, mint a lalala vagy a Hooligans-nél a dududu, itt az "olé olé olé olé a refrénbe egyszerűen annyira jó, és nem tudom elmondani, hogy pontosan miért, de nagyon jó. Annyira jó, hogy már rossz, mert egyszerűen nem megy ki a fejemből, és rendszeresen veszem észre, hogy matek órákon igazából nem vagyok jelen, mert egész végig ezt dúdolgatom magamban. A következő dal amit kiemelnék az a WHEN WE WERE YOUNG, ami egy tök szép nosztalgikus dal, és a refrén ebben is rohadt jó. A harmadik dal a listámon, az a BLINK WAVE, aminek szintén a refrénjét emelném ki, mert ez egy szintivel igazán telepakolt dal, és nekem az egyik "guilty pleasure" zenekarom az a The Killers, akik ilyen szinti pop szerűséget játszanak, és ennek a dalnak a világa az rájuk emlékeztet. A negyedik és ezzel utolsó dal(ok), az(ok) a TURN THIS OFF! és a FUCK FACE. Ezek pár tíz másodperces dalok, és nagyon sokat dobnak az albumon, ugyanis ilyen átvezetők, de nem a megszokott elektronikus prüttyögésés átvezető, hanem a punkos rohanós átvezetők, amik tök jók. 

 Mivel nagyon sok dal van az albumon, így nagyon sok dalt tudnák még felsorolni, de igazából feleslegesnek érzem, mert aki ismeri a Blink-et, az tudja, hogy jó refréneket tudnak írni (gondolom, én nem nagyon ismerem), meg akit érdekelt az már úgy is meghallgatta, és alkotott róla véleményt, szóval csak felidegesíteni tudom, hogy miért tetszik az adott dal, vagy miért nem. De igazából már felesleges is lenne leszidni őket, mert egy pár rosszul sikerült dal, amik az utolsó albumon vannak rajta nem fogunk kevésbé inkonikusabbakként vissza tekinteni rájuk. Szerintem nagyon sok zenekar kíván magának egy ilyen utolsó albumot, mint amilyen a ONE MORE TIME... lett, mert ez nálam egyértelműen az év egyik lemeze, az év végi listán biztosan találkozhattok majd vele. A következő cikk az vagy a Spiritbox új EP-jéről vagy a Lovecrose friss albumáról fog szólni, vagy mind a kettőről, majd meglátom. Addig is hallgassatok sok metalt na pá!