Szeretnék átállni egy olyan rendszerre, ahol havonta egy összeszedett, jól kidolgozott és hosszú cikk jelenik meg, mint a Metallica-ról szóló cikkem augusztusban. Nem ez lesz a szeptemberi cikk, ez csak egy ilyen rövidebb szösszenet, amik még fognak lenni a hónapban, szinte mindig új megjelenésekről. Első ilyen összeszedetlenebb cikk az Aviations névre hallgató progresszív zenekar legújabb szeptember elsején megjelent albumáról fog szólni. A banda egyik daláról már írtam egy Bemutató Mini keretein belül. 

Meg kell mondjam, én egy kicsit féltem ettől az albumtól, mert nem nagyon szoktam progresszív zenét hallgatni, és a szinglikből (vagy szingőlőkből, single-k-ből…) azt szűrtem le, hogy átlagban hat perces dalokkal lesz tele a lemez, és igazam is lett. Az összes dal öt perc fölötti, ami bárhogy is nézzük, egy metalcore-t hallgató embernek hosszú, vagy legalább is nekem az, de a legnagyobb előnye, hogy nem tűnnek annyinak, amennyik, mert ez nem az a progresszív zene, amihez le kell ülni, és megszámolni, hogy százhuszonhat ötöd-e vagy sem, hanem akár elmegy a háttérben házi írás közben, de sima hallgatni valónak is jó. És ha már metalcore, akkor benne van szinte minden, ami egy jó metalcore dalban is, rohadt jó és egyben nagy ívű refrének az összes dalban, durvulások, a Legend és a Coma című számban, szép balladás részek, a Pure és a Coma című dalokban, és ugye a progresszív részek szintén az összes dalban. Két számot emelnék ki. A Safehouse című dalt, ami elüt az albumtól, mert ez egy szórakoztató dal annyira, hogy nem is vettem észre a progresszív részeket, csak harmadik hallgatásra. A másik pedig a Coma. A stílusi felsorolásnál már feltűnhetett, hogy szinte az összesnél szerepel, ami alapból is durva, de úgy főleg, hogy ezek a részek kb. csak a dal negyedét veszik ki, mert ez egy 10 perces progresszív orgia. Szerintem megéri meghallgatni ezt az albumot, szinte bárkinek, mert fog rajta magának tetsző dolgokat találni.

A következő cikk még nem tudom, hogy a fő cikk lesz-e, ami amúgy egy POP-filter lesz, vagy a Motionless in White zenekar Scoring The End Of The World című albumának deluxe verziójáról szóló ilyen kis könnyed szösszenet. Addig is várakozzatok rá, és közben hallgassatok sok metalt.