Resolve-New Colors

Az egyik kedvenc kiadóm, az Arising Empire kötelékéhez tartozó francia modern metal zenekar új dalt adott ki a szeptemberben megjelenő albumukról. Eddig nem nagyon ismertem ezt a bandát, de ez a szám után biztos rámegyek majd az új lemezre, szerintem még írni is fogok róla.

A dal elég hosszú, majdnem hat perces, de ez egy olyan szerzemény, amit én nagyon szívesen hallgatok 5 perc 44 másodperc erejéig. Nagyon jó a refrénje, és tetszik a szövege is. 

Szerintem meg ér egy-két, akár három hallgatást is, és hallgassátok meg a zenekar korábbi anyagait is, ahogy én is fogok tenni. Addig is hallgassatok sok metalt, na pá!

AVIATIONS-Pure

A boston-i progresszív metal zenekar szeptember elsején megjelenő albumáról kihozott még egy csodálatos dalt. Ahogyan a zenekar gitárosa Sam Harchik elmondta, ez lesz a legérzelmesebb dal a lemezen, így nem meglepő, ha azt mondom nektek, hogy ez egy ballada. 

Az AVIATIONS zenéjére jellemző a sok stílus váltás, például jazzes verzék, hatalmas ívű, mondhatni metalcore-os refrének, és a durva részek, de van amikor akusztikus betéteket raknak a dalaikba. Nagyon szeretem bennük, hogy nem csak használják a zongorát, hanem külön tag is van erre, hiszen Richard Blumenthal személyében van egy zongoristájuk. Így egy kicsit olyanok mint az Imminence nevű svéd metalcore banda, akik használják a hegedűt, mint a szcénán belül sokan mások, de nekik az énekes személyében van hegedűsük is. 

Legjobban a Sleep Token-hez tudnám őket hasonlítani, hiszen ott is megvannak a jazzes részek, a hatalmas ívű refrének és a breakdownok. A Pure-ban nincs breakdown, mert egy ballada, de érdemes meghallgatni a Coma című dalt is, mert abbba minden is van.

Addig is hallgassatok sok metalt, na pá!

Bemutató Mini

Vodka For Kids-UNOM

A magyar hardcore punk együttes pénteken új dalt dobott ki. A korábban a Fish-el turnézó zenekarnak eddig csak angol nyelvű dala volt, és így ez a hirtelen váltás magyarra nagyon felüdítő. Nem csak azért, mert így nem kell olvasnom a szöveget, hogy megértsem, hanem azért is mert olyan mintha az énekesnek teljesen más hangja lenne. 

Nem csak dal jó, hanem a klip is. Van benne minden ami kell: Adidas melegítő, Iron Maiden-es póló és még egy egész csinos táncoslány is. 

Érdemes meghallgatni, többször is, és a videót  megnézni minimum egyszer. Na pá!

Bemutató Mini 

PROJECT:VENGEANCE-Vessel 

A deathcore supergroup PROJECT:VENGEANCE új dallal jelentkezett, melynek címe Vessel. A felállás a megszokott öt vokalistából áll. Ők nem mások mint: Will Ramos a Lorna Shore-ból, Dickie Allen az Infant Annhilator-ból, Tyler Shelton a Traitors-ból, Taylor Barber a Left to Suffer-ből és Darius Tehrani a Spite-ból. 

Az instrumentált ezúttal Nik Nocturnal csinálta nekik, aki legfőképp a YouTube csatornájáról ismert, de van zenekara is, a Termina, ahol Andy Cizek a Monuments énekese a társa. 

Szerintem a Vessel egy nagyon király dal lett. A kedvenc részem az, amikor a dal végén egy breakdown keretei között mindenki elő veheti a legdurvább hangjait. Szerintem Dickie és Taylor emelkedett ki a legjobban. 

Hallgassátok meg a dalt, és ez mellett sok minden mást, na pá!

Így a nagy visszatérés alkalmából, új rovatot indítok, amelynek címe POP-filter. Ennek az írás sorozatnak az a lényege, hogy felcsapom magamra a pop filtert, és nem a megszokott rock/metal szcénából válogatok bemutatni való albumokat, hanem a pop világából. Első lemeznek a hazai pop világ egyik leghíresebb producerének, Hundred Sins-nek hoztam el a legújabb albumát.

A nem tervezett egy hónapos pihenőm után, most megpróbálom újraéleszteni a blogot. Visszatérésként bemutatom nektek a brit Sleep Token legújabb Take Me Back To Eden című albumát. A Sleep Token egy avantgarde zenekar. Nem avantgarde black metal vagy valami ilyesmi, csak simán avantgarde zene, hiszen annyira újító a zenéjük, hogy nem kell semmilyen skatulyába beleerőszakolni őket, és ha jó a muzsika nem is számít szerintem. Én a bandát Will Ramos miatt ismerem, aki már többször is feldolgozott Sleep Token dalokat, így tudta meg szinte mindenki, hogy ő énekelni is tud, na de most ne a hullámos hajú disznó-imitátorról beszéljünk, inkább erről a csodás albumról.

Elérkeztünk az utolsó listához, ami a dobosokról fog szólni, a szabályok ugyanazok, tehát nem érdemi sorrendben vannak, a zárójelben lévő zenekar nem az egyetlen banda, amiben benne vannak, csak ott szerettem meg őket, és mielőtt még elkezdnénk, összegyűjtöttem egy pár olyan zenészt, vagy énekest, akit lehagytam az előző listákról, vagy olyan hangszeren játszanak, amiről nem készült lista:

Április számomra eléggé rosszul kezdődött, hiszen beteg voltam, és még az íráshoz való kedvemet is elvesztettem, de legalább elindult a blog és annak Instagramm oldala, ami örökké nagyon nagy mérföldkő marad számomra. Na de kezdjünk is bele az áprilisi hónap általam hallgatott albumaiba. A megszokott módon három új megjelenést és három korábban megjelent lemezt vagy EP-t mutatok be.

Mielőtt belekezdnénk a harmadik, ezzel az utolsó előtti listába, ami a basszusgitárosokról fog szólni, megint van kettő dolog, amit fontosnak érzek leszögezni. Nem érdemi sorrendben vannak a szereplők, csak kellett találnom valami koncepciót és a nevek melletti zárójelben lévő zenekarok nem a basszerosok egyetlen zenekarai, hanem azok a bandák, ahonnan én ismerem őket. Kezdjünk is bele!

Kezdjünk is bele a mai album bemutatóba, amiben az egyik kedvenc albumomat hoztam el nektek, méghozzá azért, mert április 1-jén lett 10 éves, ami számomra olyan, mint az apukámnak, a Metallica fekete albuma. Ez vezetett be jobban a metalba, hiába hallgattam már AWS-t egy ideje amikor ezt a lemezt megismertem, igazán csak ez szerettette meg velem a metalcoret mint műfaj, ami nekem a kedvenc stílusom a fém zenén belül, és ez nem más, mint a Bring Me The Horizon Sempiternal című albuma.